Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-06 / 36. szám

615 DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP. 616 dasági tanács csak a rendes szóig álati évekre javasolja a 4°/0-os kamatnak az egyházkerület által befizetését és pedig nem a kerületi lelkészi özvegy-árva-gyáminté zet, nem is a tűzkár-alap terhére, vagy azoktól veendő kölcsön utján, hanem úgy, hogy az a 27000 korona közigazgatási segély, amit ez évtől kezdve kap az egyházkerület, két éven át egész összegében fordíttas­­sék a kamatok törlesztésére; addig pedig az egyház­kerületi és egyházmegyei tisztviselők elégedjenek meg eddigi tiszteletdíjukkal.“ Hát erre én, és azt hiszem velem együtt igen sokan azt mondjuk, hogy aki ennek a javaslatnak örülni tud, lelke rajta. A kerületi tisztviselő urak nagy része ugyan megelégedhetnék eddigi fizetésével és tiszteletdíjjával, mert egyik-másiknak van 3—4 esperes fizetését meg­haladó jövedelme, de bizony a változott viszonyok kö­zött, a kisebb egyházban működő, gyermekeit taníttató esperesnek jogos illetménye el vonásával szándékolt se­gítésnek erkölcsi értéke szerintünk nagyon kétes. Tudós Márton István volt pápai professzor 1796-ban meg­jelent Moráljának 102—104-ik lapjain a többek között ez van : „Erkölcsi Jó t. i. mind az, ami maga magában Jó.“ „ A másravitetö Jóra törekedni Eszesség : az általá­nos Jóra igyekezni pedig Erkölcsiség. Az Eszességet tehát az Erkölcsiségnek alája kell vetni.“ „Az Erkölcstudo­mánynak szükségesképpen az általános Jót kell egyedül való tárgyul tenni: azoknak nem kell Eszesség Regulái­nak lenni, hanem erkölcsi Törvénynek kell lenniek.“ Vagyis újabb kifejezéssel a segítésnek becsületes szán­dékúnak kell lenni, mert különben elveszti erkölcsi ér­tékét. Ha a gazdasági tanács és ennek igen tisztelt elnöke segíteni óhajt rajtunk, bírnia kell a szándék komolyságával és azon vigyázattal, hogy ne másoknak jogos és nagyon is idején való, méltányos illetményük­ből segítsen rajtunk. Mert a könnyek árán juttatott alamizsna csak a könnyelmű lelkeket boldogíthatja. De talán magas erkölcsi testületünk, a kerület, az újabb javaslat alapján hozandó határozatával rossz példát is adna a gyülekezeteknek, mert ezek felbátorodnának, hogy ha a közigazgatási államsegélyt a kerület fordít­hatja más célra is*, akkor a harangra tett alapítványo­kat is lehet kerítés csináltatásra fordítani. * Jóformán útját is állja ennek az egyetemes konvent 1908. április 25. ülésében, jegyzőkönyve 98. pontjában ide vonat­kozólag foglalt következő határozata: az egyes egyházkerületek „a közigazgatási cimeken utalványozott összeget osszák be tisz­tán közigazgatási célokra s egyedül csak erre használják fel. “ Szerk. Hogy temérdek újabb dolgokkal megterhelt, szű­kös fizetésükből káplántartásra kényszerített espereseink­nek ne kelljen ezen újabb gazdasági tanácsjavaslat ellen felszólalniok, Kis József esperes urat kérjük, hogy lap­jának 34-ik számában közölt cikkéből készítsen és ter­jesszen javaslatot a kér. gyűlésre. Még egyet! Olyan sokszor és olyan nagyon csalód­tunk már a magas konventben, hogy ne ott kezdje a kérést, hanem a kerületi gyűlésen. Ha a konvent szive egyszer raeglágvulna a falusi prédikátorok javára is és amit nem is merünk reményleni elfogadná a 400.000 koronának a törzsbefizetésekre fordítását, akkor is jókor lesz kerületünknek a visszatérítés. De a kerületnek er­kölcsi kötelessége Ígéretét beváltani, még pedig egyéni jogsérelem nélkül. November 1 -je a fizetési határidő. Még van idő, de igen kevés, arra semmi esetre se elég, hogy újabb tavaszi gyűlés vagy az egyházmegyei véleményadással elodáztassék a segítés. Kamocsa. Boross Kálmán. Az OKLE ellen intézett támadások. Az ORLE tagjai mintha csak a lelkészi testület­nek aféle zabi gyermekei volnának, úgy beszélnek, Írnak róluk, úgy bánnak velük egyes lelkésztársak. Ütnek, löknek, rúgnak rajtuk egyet, amikor csak lehet. A Sárospataki Református Lapokban pedig mindig lehet. Különösen két szelidlelkü lelkésztársunk vitézkedik nagyon. Andrássy Kálmán és Szikszay András urak. Ok már egészen közel állnak ahhoz, hogy mint a po­­gányok az ős keresztyénekre, ránk hárítsák most az aszálynak, majd a mindent elrothasztó nedvességnek, itt a háborúnak, ott a dögvésznek, a jégverésnek — minden, de minden bajnak, kárnak gyűlöletes terhét. Oda állítanak bennünket az olvasó közönség elé mint olyanokat, akiknek bár volna ám dolguk otthon is elég, de hát ez nekünk nem kell; mert mi — az ORLE, ennek minden tagja — szerepelni akar ; mindnek szűk Macedónia ; híressé akarja tenni a nevét a faluja határán túl is. Oda állítanak, mint éheseket, akik „csak a fizetés-javítást nézik, mint az ökör a szénát. Oda állí­tanak mint a papi tisztesség tönkretevőit; mint a más véleményüek bojkottálóit, mint egy uj iskolának: a szeméremetlen tolakodás iskolájának megalapítóit stb. Hát már igazán lehetetlen agyonhallgatni azt a sok méltatlan vádat, amit ránk szórnak. Az ő tisztességük ORGONAÉPITÉSIMDINTÉZET.R“ ______________________________________________ BUDAPEST, ¥11. kerület, Garay-utca 48,-ik szám. Cs. és kir. udvari szállító, a Ferencz József rend lovagja. — A párisi és bécsi világkiállításon kitüntetve. Leg­olcsóbb árban és kedvező fizetési feltételek mellett kiváló tiszta légnyomásu csőrendszerü (pneumatikái) tartós, nemeshangu orgonákat szállít. 34 év óta 1400 orgonát szállított. Mindennemű orgona,javításokat és hangolá­sokat a legmérsékeltebb árban és lelkiismeretes pontossággal teljesít. Orgona jókarban tartását mérsékelt árban elvállalja. Tervezetek és mintarajzok kívánatra.

Next

/
Thumbnails
Contents