Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1908-08-23 / 34. szám

577 DUNÁNTÚLI PROTE$TÁNS LAP. 578 bizza, kifejezi azon óhaját, hogy e munkálat az egyház­megyékre küldessék az esetleges észrevételek megtehe­­tése szempontjából. Mégis, midőn e tárgyra vonatko­zólag hozzájárul egyfelől a b.-somogyi egyházmegye azon javaslatához, hogy a kér. tanügyi bizottságban külön szerveztessék egy akadémiai, egy középiskolai és egy népiskolai szakosztály; másfelől azt javasolja, hogy azon kerületi népiskolai tanügyi bizottság­nak az egyházmegyék minden tanügyi elnökei és az egyházkerületi tanítóképviselők tagjai legyenek. A zánkai előbb felekezeti iskola, majd közös kö­zségi, most államivá történt átalakítása következtében a zánkai 1. sz. tjkv A. I. 1., 2., 3., 4. ez. a. ingatlanok a zánkai ref. egyházra szerződés szerint már most visszaezállnának ; mindazáltal, tekintettel arra, hogy a kérdéses ingatlanok a népoktatás céljaira használtatnak fel, a zánkai ref. egyház szerződésileg biztosított jogait ez idő szerint érvényesíteni nem akarja, de a 4222/1869. sz. végzéssel bejegyzett megszorításnak törlését, az eh.­­megyei közgyűlés meg nem engedi. Egy tanító fegyelmi ügye tárgyaltatott még, mely fellebbeztetett. Az egyházmegyei időszaki tanács az elnökség elnöklete alatt Kenessey Móric. Demjén Márton, Ga­lamb István rendes, Szőke Ignác, Jákóy Pál és Gózon Gyula póttagokból alakult meg. Gyűlés után közebéd volt Jákóy Pongrác „Erzsébet­­szállodájában“, melyre ritka egyakarattal jelentek meg Segesdy Miklós esperes és Mórocza Kálmán ehm. gond­nok vezetése mellett a gyűlés tagjai. Az összetartás e szép erényét felköszöntőben méltatta alulírott. A görög hitrege tanítja, hogy Antaiósz, Herkulessel való küz­dése közben mindaddig legyőzhetetlen volt, mig lábai­val a föld kebelét érinthette, ily szilárd álláspont egyházunkra nézve is az önkormányzat (autonómia) és az ebből folyó tiszta demokratikus összetartozandóság szent érzete, óh, mi lett volna egyházunkból és szere­tett hazánkból a múltban, a viharok, az üldözések ko­rában, ha egyházunk autonom szervezeténél fogva, egyházunk világi tagjai is, akik egyszersmind a magyar hazának is erős oszlopai voltak, velünk lelkészekkel együtt nem éreztek, nem munkálkodtak volna, s a mgyar alkotmánynak s a lelkiismereti szabadságnak e várát, egyházunkat, vagyonuk, sőt életük kockáztatá­sával is meg nem védelmezik !! A jövőben is ez legyen a mi erőforrásunk, tart­sunk össze, szeressük, áldozzunk, munkálkodjunk egy­házunk önkormányzati jogaiért, az összetartozandóságért s ekkor Isten segedelmével fényre derül a haza ! Veszprém. Demjén Márton ehm. főjegyző. Az uj theolog’iai és pénztári nyugdíj szabályzat. (1907. év szeptember 29. kgy. jkv. 153. p.) A múlt őszi kerületi közgyűlés némi módosítással újból megállapította a nyugdíj szabályzatot. Ennek a nyugdíjnak mi pénztári tisztviselők is tagjai vagyunk s ép oly közelről érint bennünket, mint a theol. tanár urakat, mink azt hittük, hogy a változásokról bennün­ket is értesíteni fognak, de csak véletlenül és későn tudtuk meg, mikor egy kérvényt küldtünk az esperes úrhoz, azzal, hogy az abban foglaltakat figyelembe venni s kérvényünket a kér. gyűlés elé terjeszteni szíves­kedjék. Kérvényünk azonban nem lett előterjesztve, sőt szóba se jött. A szabályzat megjelent ránk vonatkozó­lag úgy, amint először megvolt szerkesztve. Mi ugyanis azt kértük, hogy tekintettel a pénztári foglalkozás egészségrontó voltára és a folyton szaporodó munkára, ami szolgálati évünk is 30 évben állapíttassák meg és 10 évi szolgálat után 3°/0-os emelkedésben részesüljünk mint e nyugdíjnak tanári tagjai, vagy ha már azokhoz nem vagyunk szabhatók, legalább a befizetési százalék a nyugdíjban való részesedés szerint igazságos arány­ban történjék. Most úgy van, hogy többet fizetünk törzsbetét és évi járulók címén, mint a theologiai tanár és e mellett kevesebb nyugdíj igényünk lehet. Ha 30 év után a törzsbetét 33°/0 és az évi járulék 2°/0, akkor 40 évi szolgálat után egyenlő fizetés mellett a törzs­betét 22, 27°/o és az évi járulék 1, 18%. Ezzel a száza­lékkal egyformán fizetnénk a theol. tanárokkal, de a nyugdíj-szabályzat szerinti százalékkal a törzsbetétnél majdnem 11 és az évi járuléknál majdnem 1 egész százalékkal fizetünk többet és mégis kevesebb nyugdíj­­igényünk lehet. Mivel lehet ezt megindokolni, talán, hogy a tanár urak többen vannak és igy többet fizetnek a nyugdíjba. A kerület még többet fizet, mert évenként 1000 K-át ad. Hogy méltányos e ez, ítélje meg, aki nem elfogul­tan lát. Egyébként minden ügyünk, ami eddig a kér. gyűlés elé került, ilyen forma elbánásban részesült, a többi közül csak a kaució ügyét említjük meg, melynek ki nem adására azt hozták fel okul, hogy miatta a pénzkezelési szabályzatot kellene megváltoztatni. Ez nem indok, mert a pénzkezelés gyakorlatban nem egyszer változott már s a szabályzat mégis meg­van ! A tanári fizetések rendezésekor mindig az állami intézmények voltak az irányadók, s mi hivatkoztunk arra, hogy az államnál már régen nincsen kaució, s a válasz az, hogy a kerület nem állam. Ezek fölemlítésére a magunk iránti kötelesség szólított, nem mintha eredményt várnánk tőle. Az ilyen mellőzések arra mindenesetre jók, hogy a munkakedvet és a közügyek iránti érdeklődést lazítsák, de hasznot nem igen tesznek. Pápán, 1908. év. Dalmady Géza Kemenczky Lajos kér. ellenőr. kér. pénztárnok.

Next

/
Thumbnails
Contents