Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-07-05 / 27. szám
457 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 458 *s baj, hogy az uj adókulcs életbeléptetése folytán sok egyházunkban már nem szednek tandíjat és így ezek elestek az államrészéről adandó kárpótlástól, mivel nem igazolható azon körülmény, hogy a tankötelesektől az utóbbi évben tényleg tandíjat is szedtek. Éppen az a célom, hogy e lap olvasói előtt foglalkozzam azon kihatással, amellyel ez a törvény egyházaink anyagi és szellemi dolgaira lesz. Az uj törvény 5. §-a azt mondja, hogy minden olyan hitfelekezeti iskola, amelyre nézve megállapíttatott, hogy abban a tanulók után tandíj fizettetett, kárpótlásban részesül az állam részéről a szedett tandíj erejéig. Tehát, amely egyház részére már az adósegélyből tandíjváltság cimén meg lett állapítva bizonyos őszszeg, a tandíj szedést fenn kellene tartani tovább is, hogy az államtól nyerendő kárpótlást el ne veszítsük. Szerencsére ebben a tekintetben segítségünkre jön az uj törvény, amennyiben az 5. §. azt mondja, hogy a kárpótlás mérvének megállapításánál alapul szolgál a javadalmi jegyzőkönyv és a díjlevél; már pedig alig van olyan tanítónk, akinek díjlevelében külön tételként tandíj ne szerepelne! A presbitériumok tehát ne vegyék fel a jövő évben költségvetésükbe a tandíj váltságot, hanem a tandíjat a régi mód szerint szedetvén, kérjék a tövényben biztosított kárpótlást. Az adósegélyből a tandíjváltság cimén kapott összeget pedig minden egyház helyezze el évről-évre gyümölcsözőleg, hadd legyen minél több egyházunkban egy „iskolafenntartási alap“, amely szükség esetén iskola és tanító lakás építésére és nagyobb mérvű javítására, vagy iskolai felszerelésre fordítandó. Milyen hatalmas alapokat lehetne e célra rövid idő alatt összehozni és mennyi helyen lehetne kivetés, újabb teher nélkül megfelelő iskolatermeket állítani ! Mivel minden iskolástól 50 fillér beiratási díj könyvtári célokra szedhető, én ezt a díjat feltétlenül beszedendőnek tartanám. Nagy szükségünk van ifjúsági könyvtárakra, hiszen ezeknek beszerzésére a sok ajánlás után kötelezve is leszünk. Azonban nekünk olyan ifjúsági könyvtár kell, amely a mi céljainknak megfelel, tehát : evangéliumi szellemben Írott, hiterősítő és léleknemesítő olvasmányok kellenek. Minden iskolánkban átlag 80 tankötelest véve alapul, egy-egy iskola átlag 40 koronát fordíthatna évenkint e célra, amely bizony 10 év alatt szép kis könyvtárrá fejlődnék. De ezen könyvtárakat megtöltő olvasmányokról nekünk magunknak kell gondoskodnunk, ha megfelelő, egyházias ifjúsági könyvtárakat akarunk alapítani. Én tehát az illetékes körök figyelmébe ajánlom e szerény sorokat; az egyházkerület közgyűlése intézkedhetnék, hogy amely egyházakban a konvent és az állam is ád tandíjváltságot: az előbbitől nyert összeg „református népiskola fenntartási alap“ cimén gyümölosözőleg kezeltessék. Továbbá azt is üdvös dolognak tartanám, ha kerületünk megkeresné a Protestáns Irodalmi Társaságot arra nézve, hogy népiskoláink számára egy ifjúsági könyvtárt állítson össze, amelyet minden iskolánk beszerezni és e óéira tankötelesenként 50 fillért beszedni köteles. Azt hiszem, hogy iskoláink felvirágoztatására mindkét intézkedés üdvös volna ! Siómaros, 1908. junius 27. Csukás Endre. Yeszprémmegyei Magyar Közm. Egyetület. A veszprémi ref. egyházmegye tanítók egylete junius 25-én, nemkülönben a veszprémi püspöki egyházmegyében kebelezett róm. kath. tanítók központi bizottsága ugyancsak junius 30-án nagy lelkesedéssel tárgyalta Pósa Endre veszprémi könyvkereskedő urnák egy veszprémmegyei közművelődési egyletnek felállítását célzó s ide mellékelt indítványát. Mélyen tisztelt Tagtárs ur ! Szép munkát csinált úttörőnk, a Dunántúli Közművelődési Egyesület, lelkesül, dolgozott. Azonban mi veszprémmegyeiek vegyük csak kezünkbe a Dunántúli Közművelődi Egyesület 1895. évben készült alapszabályait, azt látjuk, hogy ennek alapján ez az egy egylet, de bármiféle alapokon álló egy egylet is nem képes ma nemcsak előre törni, de még védekezni sem egy országrésznek (a Dunántúlnak) idegen országból is támogatott nemzetiségi áramlataival szemben. Ezért legyen általános célunk az, hogy Veszprém - megye minden egyes lakója nevében, nyelvében és szivében lehetőleg minél rövidebb idő alatt magyar legyen. Javaslatom az, mondja ki a veszprémi ref. ehm. tanító testület junius 25-iki gyűlése azt, hogy a Veszprémmegyei Magyar Közművelődési Egyesület sürgősen megalakítandó. Mondja ki azt, hogy ennek megalakítására a vármegyei tanítóságot tartja leghivatottabbnak. Megbizza az elnökséget, hogy úgy a különböző felekezeti, mint az állami tanító urakból egy 12 tagú alapszabály előkészítő bizottságot kérjen fel, azt annyiszor, amennyiszer az szükséges, értekezletre hívja össze és egyúttal az alakuló közgyűlésnek legkésőbb augusztus 15-ig való, a vármegyeház nagytermében megtartandó, összehívásáról gondoskodjék. Veszprém, 1808. junius 22. Teljes tisztelettel : Pósa Endre tanító-test. kültag. Mind a két tanegyleti gyűlés egyhangúlag kimondta : miszerint kész örömmel felajánlja közreműködését e szent ügy áldásos életre keltbetése és hasznossá tételére nézve. Egy alapszabály-tervezetet élők. biz. is küldetett ki, a ref. tanítók gyűlésébe, a következőkből: Nagy L., Gubica L , Horváth D., Szép L. Veszprém, Horváth B. Siófok, Bott M. Vámos, Neugebauer K. Nagyvázsony, Pataky B. Padrag, Végh Gy. Zircz, Szabó K. Balatonfüred, Kenessey I. Szentistván, Gzuczay G. Herend, Pósa E. b. jegyző, Száz F. elnök.