Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-28 / 26. szám

445 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 446 — vájjon ki ne lenne hajlandó enyhébb ítéletre Cowper* kedvéért? Bármilyen időszerűtlennek tűnjék is fel előt­tünk a traktariánusoknak azon való erőlködésük, hogy a múlt kegyességét elavult formákban uj életre keltsék, ahelyett, hogy — mint az igazi próféta teszi — a je­len kívánalmait olyan formákba öntenék, amelyek lelki szükségleteinket legjobban kielégítenék. Ki előtt ne volna közülünk Keble bizonyság arra, hogy a trakta­­rianizmusban is él „a jónak szelleme“, az igazságnak egy szikrája, amely puszta tagadással el nem oltható. Következő levelében hasonlóképen nyilatkozik: A pantheismus szerintem jó részben érzelgős fe­csegés. Szilárd alap helyett, amelyen rendületlenül meg­lehetne állani, csak ködszerü alapra helyez, amely a kísértés idején szétmállik. Mindazáltal nem félek attól az igazságtól, melyet a pantheismus elmosódva tüntet fel, valamint attól sem, melyet a forradalom torzképpé alacsonyított. Kém, sőt inkább megerősödöm benne ve­tett hitemben, látváu, hogy puszta fantomja is sokak szivét foglyul tudja ejteni. Juno szépségében még in­kább hiszek, ha hallom, hogy Ichtiont még az árnyéka is szenvedélyes szerelemre gyújtotta. Továbbá a paut­­heismusban is van igazság. Nekem úgy tetszik, hogy a pantheismus a .lueszeit elméletek ellenszenvesen élette­len gépezete ellen a szüks^gtífS* wisszabatás. Azt hiszem, hogy egyik-másik pautheista ko^|j^bb van az igazság­hoz, mint a legtöbb evangelikál. Mert közülök sokan, sőt legtöbben a világot géppé teszik és kormányzójának a helyét tőle nagyon távol jelölik ki. Ő vezeti és kor mányozza ugyan, de léteiét és lényegét tekintve, telje­sen külön a gépezettől, amely magában egészen jelenték­telen, durva anyagból áll. Azt hiszem, a pantheistának igaza van, mikor azt mondja, hogy az Istpn világ­­egyeteménél van valami istenibb is. A mindenséget át­ható, élet, amelyben élünk, mozgunk és vagyunk. Az élet különböző fokozatainak és nyilvánulásainak nagyobb részük van az igazi isteni életben, mint amennyit ne­kik a közönséges lelkek balgatag és anyagias osztályo­zása tulajdonít. A növények, az állatok és az emberi lélek élete lényegében rokon a magasabb élettel, ame­lyet a lelki világban a lélek isteni életének nevezünk. És azt hiszem, egyszer kiderül, hogy a Teremtő sokkal szorosabb összeköttetésben áll teremtményeivel, mint ahogy arai lelketlen fogalmaink feltüntetik. Az Isten : szellem ; ezen, úg}r látszik, a legtöbb ember valami finom, étberi dolgot ért, talán észrevehető súly nélkülit, de mégis nemcsak substantiát, hanem anyagot is, ha még oly finomat is. Ámde a szellem : a lélek és én nem tudom, mit kellene érteni a lélek lakóhelyén, ha * Cowper az evangélizmus keletkezésekor élt költő. nem azt, hogy a világegyetem az istenséget masában foglalja és hogy mig az — a z«oltáriró és a pantheista szerint — folytonosan változik és megavul, addig az, aki alkotta s brane él, egyedül változatlan. Az egy­ház „a test“ ; lelke és feje a Krisztus. Az ő tel­jessége minden mindenekben. Bizonyos értelemben test a világegyetem is, lelke az Isten ; teljessége minden mindenekben. Alacsonyabb fokú élet ugyan, de azért isteni élet. Épen ezért nem kerülhetem el itt a két­értelműséget. A Pál apostoltól és a zsoltárirótól idézett ; tehát mind a két szentirási hely kétértelmű : alakjára nézve pantheistikus és amint az egyikről szentül hiszem, egy pantheistának a mondása, amelyet Pál apostol azon kiváló képességénél fogva, mellyel az igazságot a téve­désből ki tudta hámozni, igaznak ismert fel és magáévá tett. Föntebbi magyarázatom pantheistára vallhatna. De én nem vagyok pantheista ; őszintéu hiszek Isten sze­mélyiségében s ezen öntudatot, jellemet és akaratot ér­tek. Ám azért nem merném állítani, hogy a lelki töké­letességre törekvés a Szentlélek keresése nélkül már magában is tévedés vagy veszedelmes ábránd. Cornéliue és a hozzá hasonló lelkek igazolják ezt (lásd Ap. csel. 10.), mert az ő lelkűket az a benső üresség tette fo­gékonnyá a Szentlélek vételére, amelynek tudatára törekvésük Őszintesége folytán ébredtek. Bizonyos, hogy minden nép kebelében a Szentlélek elnyerésére vezető utón van az, aki az „Istent féli és jót cselekszik“, akár hallotta, hogy van Szentlélek, akár nem. A „János keresztsége“ erre a benső tökéletességre törekvés. Váj­jon erkölcsi fogalmainknak felforgatása nélkül csak egy pillauatig is lehetnénk-e abban a meggyőződésben, hogy a jó nem jó, ha csak nem működik közre valami meg­foghatatlan, ami azokat, akik vele kérkednek, nyilván nem teszi másoknál nemesebbekké és szentebbekké, sőt gyakran önzőbbekké és elégedetlenebbekké ? Az ember abban a mértékben, ahogy tökéletességre törekszik, be­látja, hogy van egy lélek, amely vele nem azonos, amely rajta kívül van, amelyet nem ő keres, hanem az keresi őt és ugyanabban a mértékben kényszerítve érzi magát arra, hogy ne a saját bensejébe nézzen, hanem maga köré és maga fölé. „Legyetek tökéletesek, szülessetek újjá, törekedjetek lelki tökéletességre“ — szerintem ez az elfeő, amit hirdetnünk kell és arait át kell éreznüuk . Ehhez járul azután a szentlélekró'I szóló tudomány, nem mint valami viszás gondolat, vagy merev dogma, hanem mint olyas valami, ami lelkünk tárgyilagos szükségletét megmagyarázza és kielégíti. (Vége.) (Apácza-Szakállas.) Osváld Kálmán ref. lelkész. RÉGNER PÁL templom- és diszfestő PÁPA. W Templomok festéséről számos elismerő levél! Több kiállításon kitüntetve! ~Äfl --------- Több pápai templom restaurátora! Elvállal szobák, termek művészi festését! ... Alapitatott 18-71-ben. rrrrr- Cim- és betüfestészet! Modern kivitel! Szolid árak! =aa= Alapitatott 1871-bexi.

Next

/
Thumbnails
Contents