Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-21 / 25. szám

423

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

424

fizetését akarja továbbra is ez alapon folyósítani, hanem a róm. katholikus egyház lelkészeinek fizetését is, úgy akarja rendezni, hogy az a rendezés az 1898. évi XIV.-ik törvénycikkben annak kiegészítésével történjék. A törvénycikk tehát akármi kép, de változtatás, módosítás alá fog kerülni. Miután pedig ennek a törvénycikknek már eredetileg vannak olyan fogyatkozásai, amelyeket ő nagyméltósága nálam jobban ismer, sőt rámutatott eredetileg is, tehát módosítás alá kell úgy is esnie Gyarlósága ennek a törvénycikknek, hogy többet ne említsek az, hogy a lelkészek fizetését nem kötötte ahhoz a feltételhez, hogy maguk a hivők is aránylagosan terhet viseljenek, hanem kiegészít oly fizetéseket is, ahol a lelkésznek a hívei semmit sem fizetnek. Ez nem igazságos, nem méltányos. De továbbá nem teszi az 1898 : XIV. t.-cikk a segélyezés feltételévé azt az igen lényeges dolgot, hogy az a segélyezett lelkész bármely felekezethez tartozzék is, tudjon magyarul, pedig nekünk van egy ma is érvényben levő törvényünk, az 1840: IV. t.-c. 8. §-a, amely így szól: »Ezentúl minden vallásfelekezetü plébánusoknak, hitszónokoknak, káplánoknak, segédlelkészeknek olyanok alkalmaztassanak, kik a magyar nyelvet bírják.« Ezt én lényeges kelléknek “ tartottam volna már eredetileg a törvénybe iktatni, mert ez nem alkot felekezeti különbséget, csak azt teszi, hogy a magyar állam egy bizonyos képzettséget és annak külső kifejezését is megkíván azoktól akik itt közhivatalt viselnek, még inkább megkívánhatja a nemzethez való ragaszkodást azoktól, akiket segélyez. Es hogy ezt nem vették bele a törvénybe, méltóztassék elhinni, ennek igen sok és rossz következménye van. Én meglehetősen ismerem ezeket a dolgokat és sajnálattal tapasztalom, hogy a mi nemzetiségi egyházainknak ifjabb nemzedéke, ifjabb papjai korántsem törekesznek úgy elsajátítani a magyar nyelvet, amint elsajátították a régebbiek, sőt kifejezik ellenszenvüket, hogy ők azt nem akarják tanulni és nem akarják beszélni.

Hogy e tekintetben hova jutunk, méltóztassék megengedni, hogy csak egy példát hozzak fel és azt ő nagyméltóságának is figyelmébe ajánljam. Az 1883 : XXX. t.-c. kimondja, hogy minden iskolafentartó a maga középiskoláinak tannyelvét maga állapítja meg. A ref. iskolák mind magyar tannyelvüek és a szászvárosi ref. iskolánál a múlt héten a görög-keleti hitoktató azt mondta, hogy ő pedig a magyar nyelven nem vesz fel vizsgát a növendékektől, mikor az intézetnek a nyelve magyar és vizsgát tesznek olyanok, akik nem tudnak románul vagy oláhul, mert magyar görög-keletiek, akik legfeljebb értik a liturgiát, mert úgy tanítják őket és a hitoktatót nem lehetett rá venni, hogy magyarul vegye fel

a vizsgát. Ilyennek nem volna szabad megtörténnie akkor, mikor mi államsegéllyel egészítjük ki a fizetéseket.

Hibája, hiánya, fogyatékossága továbbá annak a törvénynek az, amiről AVlassics ő nagyméltóságával már a törvény életbeléptetésekor beszéltünk, hogy nemzetiségi egyházaknál egy gyülekezetben nem egy, hanem három, négy, öt lelkész fizetése jött kiegészítés alá és pedig olyan eklézsiáké, amelyeknek oláh vagy román népessége semmiképen nem haladja meg a három vagy négyezer lelket, amikor, ha az arányt vennŐk, a többi egyházaknál Budapesten vagy Debrecenben ötven lelkésznek kellene lennie, És ez nincsen másutt, mint román egyházaknál, ahol ugyanazon helyen, ugyanazon gyülekezetben több lelkész van, akiknek fizetése mind államsegélyből egészíttetik ki csaknem egészen.

Még másokat is hozhatnék fel arra nézve, hogy micsoda gyarlóságai vannak ennek a régi törvénynek, amelyeket, ha ez most módosíttatik, jóvá kell teuni és orvosolni kell. ó nagyméltósága a kultuszminiszter ur még nálam jobban ismeri ezeket. En csak példákat akartam felhozni. De ha már az a törvény módosíttatik, akkor méltóztassék megengedni, azon a nagy méltánytalanságon, azon az igazságtalanságon is legyen segítve, hogy most már — a katholikus papokat is beleszámítva — az összes r. kath., ref. és minden felekezeti papság egész életében 1600 K fizetésnél többre ne vihesse. Én pedig úgy tartom, hogy az állam nagy megterheltetése nélkül igenis lehet ezen segíteni. Elfogadom azt, hogy minden lelkésznek kezdő fizetése 1600 K legyen. Igaz, hogy a mi egyházi törvényünkben több van és olvastam a katholikusok memorandumát is, hogy ők is 2400 K kívánnak kezdő fizetésnek. Én azt mondom: legyen 1600 kor. és pedig mondom azért, mert a mi társadalmi viszonyaink olyanok, hogy bizony a más pályán levő hivatalnokok, tisztviselők is olyan csekély fizetéssel kezdik, hogy csak mikor keresztülhaladtak az ingyenes es segélydíjas gyakornokságon, akkor jutnak oda, hogy ők is 1600 K-át vagy valamivel több fizetést kapnak. Tehát legyen a kezdő fizetés 1600 K. De igenis járuljon ehhez korpótlék és pedig itt megkülömböztetem, hogy a családos lelkészek részére öt évenként 400 korona járna ötször, a családtalanok részére öt évenként 300 korona szintén ötször, ami által nem most, hanem 25 esztendő múlva a családos lelkészek 3600, a családtalanok 3100 korona legmagasabb fizetést érnének el. Ez legalább módot nyújtana a megélhetésre.

Ami azt illeti, hogy ez a korpótlék honnan kezdődjék, az is olyan általános kívánság volt, hogy mindjárt mindenkinek adjunk eddigi teljes