Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-05 / 14. szám
Tizenkilencedik évfolyam. 14. szám. Pápa, 1908. április 5. A lap szellemi részét illető közlemények ... Az előfizetési díjak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Mfigjftlftllik minden YdSámdp. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János —. szerkesztő címére küldendők. - ■ főmunkatárs címére küldendők. ===== Egy fontos kérdés. Igazgató-tanácsi és egyházkerületi gyűléseinken néhány esztendő óta úgy szólván állandóan napirenden van a pápai főgimnázium párhuzamos osztályainak a kérdése. Vannak, kik szükségtelennek tartják a párhuzamos osztályokat s a fölvételek szabályozását sürgetik oly formán, hogy bizonyos napokon csak ref. vallásu, illetőleg pápai illetőségű tanulókat lehessen fölvenni. A tekintélyesebb szám nem kivánja szigorítani a fölvételeket, hanem párhuzamos osztályok fölállításával óhajt segíteni az egyes osztályok zsúfoltságán. Erre az utóbbi álláspontra helyezkedik az államsegély fölemelése tárgyában a múlt esztendőben készített szerződés is, melyben ugyan a fölemelt segély fejében állandóan csak két párhuzamos osztály föun tartásárak ötelezi magát az egyházkerület; de azzal, hogy minden további párhuzamos osztályért bizonyos, meghatározott összeg fizetésére kötelezi magát a közoktatásügyi kormány, szinte szabad kezet enged a párhuzamos osztályok fölállítását illetőleg. S ez igy van jól! Hogy a pápai főgimnázium mindig népes lesz, biztosítja az intézet egyházkerületi jellege. Biztosítja első sorban a 400 éves tradíció: a nagyapák unokáikat, az apák fiaikat legszivesebben adják abba az intézetbe, hol ők is töltötték tanuló éveiket; biztosítja továbbá a jó s aránylag olcsó köztartás, mert a legtöbb helyen hihetetlenül felszöktek az ellátási díjak; biztosítják az alapítványok, különböző jótétemények, legációk, amelyek mind arra valók, azt célozzák, hogy a műveltség áldásaiban a szegény fiuk is részesülhessenek s mód legyen rá, hogy a szellemi arisztokrácia a nép soraiból felfrissüljön. Főleg ez az utóbbi szempont vezette őseinket az iskolák szervezésénél, fönntartásánál s igy lett a pápai főiskola a szegények iskolájává; ennek a körülménynek lehet tulajdonítani, hogy hazai és egyházi életünknek annyi kiváló harcosa került már ki a pápai főiskolából s ez az, ami nem engedi, hogy sorompókat állítsunk az intézet kapujába. Nekünk sok mindenféle körülménnyel számolnunk kell, amivel más intézetnek egyáltalán nem kell törődni; szeretettel kell fogadnunk azokat, akik intézetünkben akarják lerakni jövendő műveltségük alapjait s csak arra kell vigyáznunk, hogy ez az alapvetés jó és biztos legyen. Mivel érhetjük ezt el? A kor kívánalmainak megfelelő, szép épület, a jó berendezés, kellő fölszerelés igen sokat tehetnek ebben a tekintetben; de mindezek csak külsőségek! Legtöbbet tehet ebben a tekintetben a hivatásának magaslatán álló tanári kar, mert örökre igaz marad, hogy az iskola a tanár s a jó iskola a jó tanár. Arra kell törekednie minden iskolának, hogy tanárait jól válassza meg s azokat, akik hűen betöltik tisztüket, kösse állandóan az intézethez, hogy azok mindenestől az iskoláénak, az iskolához tartozónak vallják magukat s szinte elválaszthatatlanul forrjanak össze az iskolával. Az állandó tanári kar egyik elmaradhatatlan föltétele a jó iskolának! A rendes osztályok számára nekünk is van állandó tanári karunk; sajnálattal látjuk azonban, hogy a párhuzamos osztályok tanárai nemcsak évről-évre, hanem még tanév közben is folytonosan változnak. Ez a hely szűk A.Z EGYKÁZ IÉS ISKOLA KÖKÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.
