Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-29 / 13. szám

Tizenkilencedik évfolyam. 13. szám. Pápa, 1908. március 29. AZ EGYEÁZ ÉS ISKOLA. KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények , . , Az előfizetési díjak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik Ülilldeil YasáPQdp. 4 K); hirdetések, reklamációk Faragó János . . szerkesztő címére küldendők. főmunkatárs címére küldendők. ' Legyünk egyek Jézus Krisztus az ő gyönyörűséges főpapi könyörgésében egyebek közt igy is fohászkodik : »Könyörgök azokért is, kik az ő beszedők által hiendők lesznek én bennem, hogy mindnyájan egyek legyenek, miképen te Atyám én bennem és én te benned, hogy Ők is mi bennünk egyek legyenek.« (Ján. XVII: 20—21.) Itt Jézus az általa alapított anyaszentegy­­ház jövőjére, annak minden népeket és nemzet ségeket magában ölelő egyetemes jellegére gon­dolt. A nagyszerű kifejlődés fundamentoma a hit ő benne. És amig a keresztyének egyek voltak e hitben: bámulatos eredménnyel haladt is előre a Krisztus egyháza. Az első három század elég volt arra, hogy a római birodalom­ban fölébe kerekedjék a pogány vallásnak, majd mind tovább-tovább terjesztette uralmának hatá­rait. Az ő benne való hit egysége az Istennek igaz félelmében, az ebből szükségképen folyó erkölcsi tisztaságban, az emberbaráti cselekede­tek készséges gyakorlásában nyilvánult meg. így szerzett az nap-nap után rendíthetetlen kö­vetőket Krisztusnak, tagokat egyházának. így mutaták meg az első keresztyének, hogy egyek a Krisztussal a mennyei Atya iránt való enge­delmességben, az alázatosságban. így kényszerí­tették még a pogányokat is arra, hogy csodál­kozva ismerjék el, hogy a keresztyének erkölcsileg és a felebaráti szeretetben messze fölöttük állanak. Mennyire mást látunk ma a világban. Az a belső, lelki egység mintha kiveszett volna. Mintha nem az Isten iránt való föltétien enge­delmességben és a minden emberre kiterjedő a Krisztusban. felebaráti szeretetben gondolnák állani a Krisz­tussal való egyességet. Sőt mintha erről egészen megfeledkeznének a keresztyén felekezetek.Mintha tekintetüket mindig csak a külső egységen tar­tanák, még a saját felekezetűket illetőleg is Egy­­egy felekezet a maga körében is sokkal több gondot fordít a külső egység tatarozására, ép­ségben tartására, mint a belső hitélet, az erkölcsi tisztaság, egységes, ép voltára. Innen van, hogy ma az egyes felekezetekben is, akárcsak a po­litikai pártokban, nem igen törődnek a vezetők erkölcsi épségével; nem keresik bennük első sorban és föltétlenül az Isten félelmét, ami nél­kül erkölcsi tisztaság lehetetlen; nem keresik azt az önzetlenséget és szerénységet, ami az egy­szerű, »hozzám illő eledellel« beérné. Szinte rájuk lehetne bizonyítani az egyes felekezetekre, hogy kevésbbé vezettetik magukat az erkölcsi erők által, mint inkább a világhoz alkalmazkodó ha­talmi tényezők által. Talán innen van, hogy a mai idők pogányái nem is tekintenek csodálattal a keresztyénekre; sőt egyáltalán nem tartják jobbnak ezeket maguknál. Talán innen van, hogy magában a keresztyén­­ségben is egész tömegek gúnyt űznek a mai idő vallásoságából, mert nem látják abban az erkölcsi erők megnyilatkozását; nem a Krisztussal való egyességet. De annál inkább látják a külső egy­ségért való marakodást, pörlekedést, a világi jó módnak, rangnak hajszolását. Belső megújulásra, az evangéliom erkölcsi erőinek megnyilvánulására van szükségünk; arra, hogy lélekben és nem csupán néyleg legyünk egyek a Krisztussal 1

Next

/
Thumbnails
Contents