Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-25 / 43. szám

747 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 748 ügyi miniszter beszámoló beszédéhez. De ha volna is rá némi okunk, a helyzet egészben és általában visszatart. Menjünk sorba ! Tárcája költségvetése 3 év alatt 37 millió­val emelkedett; 53 millióról 90 millióra. És ebbóT a 37 millió emelkedésbóT a szegény pap­ság fizetésének 2400 koronára emelésére és a szerény 200 korona korpótlék megadására nem került semmi! A római kath. lelkészek kongruájához, a római kath. fó'papok és káptalanok kezén levő és első sorban az istenitisztelet és a papság el­látására rendelt rengeteg vagyon mellett, aminek régebben még több más országos célt is kellett szolgálni, hozzá fog járulni az állam is. Ebben is megnyugodnánk, ha nyilvánvaló volna, hogy az a nagy vagyon erre a célra csakugyan nem elégséges. A katholikus autonómia ellen nekünk semmi kifogásunk nincs. Örülnénk, ha a mienkhez hasonló autonómiát tudnának csinálni r. kath. atyánkfiái. De hát ilyenre nem is gondolnak, A király ő felsége és a főpapság u. i. teljes mértékben fönntartja régi jogait. Amint látjuk, az autonómia csak jelsző, amelynek hangoztatá­sával kezükbe kaparítják a nagy állami eredetű javakat. Nagygyűlésükön nem rég meg is mond­ták, hogy e javak nélkül nem is kell nekik autonómia. Ha igy lesz: akkor az egyenlőség elve azt követelné, hogy megfelelő tökét kapjunk mi is. Erről azonban a beszámolóban nincs szó. Az 1848: XX. t.-c. 2. (második) §-ának teljes érvényesítéséhez pedig nem csak hogy kö­zelebb nem megyünk, de mindig messzebb tá­vozunk tőle. Püspökünk évi jelentése meggyő­zően bizonyítja ezt. Azt örömmel vesszük tudomásul, hogy »megindítani szándékozik a lelkészi kongruának méltányosabb alapokra fektetett általános rende­zését.« De hát még most is csak szándékozik és nem tesz! Aztán ott a nagy föltétel: »az állam pénzügyi ereje által szabott korlátok között«! Ez a pénzügyi erő megengedte költségvetésének 37 millióval emelését; de még jövőre se engedi meg a lelkészi fizetések tisztességes rendezésére szükséges 1—2 millió fölvételét. Szomorú, nagyon szomorú ez! Örömmel vesszük tudomásul, hogy a pro­testáns theologiai fakultásnak egyetemi keretben való felállításával igen behatóan foglalkozik. Ez már az egyenlőség felé vezet. Ha mindazt a panaszt, aminek tárgyi alapja van, igazán lelkiismeretesen, teljes elfogulatlan­sággal megvizsgálja és elhárítására tőle telhető­­leg közreműködik : akkor bizonyos lehet felőle, hogy mi protestánsok leszünk az ő leghívebb, legelszántabb munkatársai. Adja Isten, hogy azok lehessünk ! Kis J. A székesfehérvári református egyház ünnepe.* Szivemelő s lefolyásában méltóságos, a rendezés egyetemessége 8 az általános Isten és emberszeretet s hazafias lelkesültség érzelmeitől áthatott beszédek által a különböző vallásfelekezeteket s társadalmi osztályokat egyaránt érdeklő volt az az ünnep, melyet a székes­fehérvári ref. egyházközség torony- és harangszentelési ünnepsége alkalmából folyó hó 11-én rendezett. Az öt ünnepi szónok ajkáról elhangzott hit- és szeretetteljes szavak s főként a dunántúli ref. egyházkerület országos nevű s bölos főpásztorának, Autal Gábor püspöknek rendkívül tartalmas egyházi beszédje, mondhatnánk államjogi és egyházalkotmányi mélyen járó fejtegetései teljes mértékben fölkeltették és ébren tartották az elő­kelő hallgató közönség figyelmét s bizonyára maradandó hatást gyakoroltak a lelkekre. Antal Gábor nem az úgynevezett művészi szónokok közül való, akik a vá­lasztékosán összemesterkedett szép szavak csillogásával s a szioészies előadó művészet páthoszával és mester­fogásaival igyekeznek hallgatóik akaratát hatalmuk alá hajtani ; ő mindenekfelett hazafias szónok és keresztyén prédikátor, aki csakis az igazság erejével akar meg­győzni s mellőz minden frázist és ékesszólási művész­­kedést. És ha hozzágondoljuk a tárgyi objektivitáshoz az ő erős logikáját, mely az érvelés láncában egyetlen­egy szemet gyengén nem hágy s páratlanul világos előterjesztési módját és a mi fülünknek jól eső dunán­­tólias kiejtését: fogalmat alkothatunk magunknak arról a nagy hatásról, amelyet a kicsi templom zsúfolásig megtöltött közönségnél elért. Hisszük, hogy az egymás megértést, a hitfelekezetek közti türelmet és békés együtt munkálást s az ember- és hazaszeretet érzelmeit nagyban erősítette ez a nagyszabású főpásztori beszéd. Az ünnep részletes leírását egyébként a követ­kezőkben adjuk : A gyülekezés. A rendezés gondosságát, mindenre kiterjedő figyel­mét kell elsőbben is kiemelnünk. Vallásfelekezet, ható­ság, testület, kiválóbb magánegyén és család mind kapott meghivót helyben és a vármegyében. A rend fentartására megyehajduk, rendőrök és Felmayer-gyári tűzoltók ügyeltek. Nem is fordult elő az ünnepet zavaró legcsekélyebb incidens sem. Csupán a későn jövőknek nem jutott hely a templomban, akiknek kíváncsiságát és ünnepi áhítatát a szomszédos egyházi tanácsteremben tartott istenitiszteleten Csomasz Dezső móri lelkész, az ismert kitűnő szónok elégítette ki nagy gonddal kidol­gozott s művészien előadott egyházi beszédével s szép imádságával. Az ünnep iránt a vidéken is oly nagy volt az érdeklődés, hogy némely község lakossága papjával, tanítójával megjelentek. A helybeli előkelőségek közül * A „Székesfehérvár és Vidékedből vesszük át e tudósí-Szerk. tást.

Next

/
Thumbnails
Contents