Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-10 / 10. szám
169 DUNÁNTÚLI protestáns lap. 170 birodalmukban szemük láttára, egy ujjuk megmozdítása nélkül -— pedig hát segíthetnek annak bajain —, vagy szükséges annak gondozására azonnal felkészülniük. Bár ezt az utóbbit sohasem cselekedhetik oly korán, hogy nagy késedelem vádja alá joggal ne esnének ! Akik pedig az egyetemes zsinat ürügye alatt késedelmet ajánlanak, azokról bizonyos, hogy egyebet nem akarnak, mint e mesterkedéssel az időt lopni. Ép oly kevéssé kell tehát hallgatni rájuk, mintha szóval is bevallanák, amit cselekedeteikkel mutatnak, hogy magánérdekeiket készek az egyház romlása árán is megoltalmazni. De azt mondják, az egész dolog valami egészen új volna. Mert nem hallott senki afelől, hogy, mikor a vallás tanaiban nézeteltérés támadt, egy tartomány kezdett volna kutatást s döntött volna. Mit hallok ? Azt képzelik, hogy puszta emlegetés utján elhitetik a világgal azt, amit minden idők történelme megcáfol. Ahányszor valami új eretnekség merült fel, vagy valami háborgás zavarta meg az egyházat, nemde azonnal tartományi zsinatot szoktak összehívni, hogy a zavar okát ott szüntessék meg. Mindig az volt a szokás, hogy az egyetemes zsinathoz csak akkor fordultak, mikor már ez eszközt megpróbálták. Mielőtt a püspökök Armin leverése végett az egész keresztyén világból Niceába gyűltek, keleten már több zsinatot tartottak. A többi példát rövidség okából mellőzöm. De a régiek Írásai rendes dolognak tüntetik fel azt, a mit ellenfeleink szokatlan gyanánt kerülnek. El hát azzal a hazug álarccal! (Folyt, köv.) Könyvismertetés. I. Köznapi Imádságok. Irta Csiky Lajos debreceni ev. ref. theol. akad. tanár. Ára kötve 8 kor. Debrecen, 1906. Hegedűs és Sándor könyvkiadó hivatala. Tartalmilag igen változatos, gazdag, 130 imádságot magában foglaló vaskos könyv Csiky Lajosnak ez a kötete. Megjelenését amikor jeleztük, akkor már elmondtuk, hogy van benne 4 hétre való hétköznap reggeli és délutáni imádság; aztán 10 — 10 évszaki imádság, u. m. téliek, tavasziak, nyáriak, ősziek; ádventi imádság is van 6 reggeli és 6 délutáni; ép így 6—6 imádság reggelre és délutánra bűnbánati hétre; káros időjárásra is van 6; ezek után következnek a nagy emléknapokon mondandó imádságok, száraszerint 5; végül pedig a betegekért mondandó 7 imádság. A 481 lapra terjedő kötet nyomása szép öreg betűk, kiállítása egyáltalán dicséretre méltó. Ami magukat az imádságokat tartalmi szempontból illeti, mindenekelőtt megjegyezzük, hogy a közönséges hétköznapi imádságokat sokkal sikerültebbeknek véljük, mint az évszaki imádságokat. Ezeknél úgy látjuk, hogy nem igen sikerűit a természeti és a lelki élet jelenségeit szép párhuzamban feltüntetni, pedig az ilyen imádságoknak nyilván ez lenne egyik ékességük, megkapó erejük. Az előszóban az iró úgy jellemzi imádságait: „egyszerűk, keresetlenek azok“... Nem tudom, más is ilyeunek látja-e őket, de én nem mindenütt; sőt sok helyen épen nem tarthatom egyszerűnek és keresetlennek az imádságokat. A szerző inkább általában keresve keresi a csillogó kifejezéseket, a színes képeket, néhol egész az értelem elhomályosulásáig. Véleményem támogatására felhozom a 229. lapról ezt a részt : „Isten jó Atyánk, ha felhozod napodat s kiszáll az, mint egy vőlegény, az Ő ágyas házából ; adjad, hogy az ég ama lámpása áldó sugarakban hiutse szét földünkre erejét. Adjad, hogy anuak elhunyta ringassa álomba a fák virágait s vetéseink zöldelŐ lombozatát; engedd, hogy ha fölszáll egünkre újra a te napod, szívja az magába az éjszakának édes áldását, a harmatcseppeknek drága gyöngyeit s engedd, hogy a te házadnak eme menyasszonyai boldog együttlétben vidámítsák kezed alkotásait, a gyöuge növényeket.“ Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy ez legalább is nem egyszerű és nem keresetlen beszéd. Az elő- és utófohászok általában túlhosszuak ; csaknem külön imádságok. Dogmatikai szempontból is találunk egyes hibákat, így az „Áldás“ cimüben, a 295. lapon a nyár áldását „a mi utaink, a mi cselekedeteink jutalmául“ tünteti fel, amit Iptennek az Ő igazsága szerint meg kellett részünkre adni; és Isten „legnagyobb áldásának ama békességét“ tartja (296. 1.), „hogy nem kell többé félnünk a szükségtől és az éhségnek rémei nem fenyetnek többé bennünket.“Az ilyen békességben, ebben a legnagyobb áldásban első sorban bőrészük van az istentelen gazdagoknak ! Az október hatodikén mondandó imádság előfohászádnak ebbe a kifejezésébe se tudok belenyugodni: „engedd meg, jó Atyánk, hogy megálljon a mi lelkünk gondolata a szomorúságok sírköveinél is, hova egy nemzet reményét temeti el büntetésednek Ítélete. Az én hitem itt az Istennek csak megengedő, de nem elrendelő akaratot tulajdonít. E megjegyzésekkel csak figyelmeztetni akartuk az érdemes szerzőt nagyobb vigyázatra; de távolról se az volt a célunk, hogy munkáját kicsinyelni akarnánk. Nem. Inkább nagy elismeréssel vagyunk iránta ; dicsérjük buzgóságát annál inkább, mert hiszen őt a gyakorlati, a A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból 20 palack 07 literes 3 éves TOKAJI szamorodni bort ládában bérmentve a megrendelő vasúti állomására. 26 koronáért,
