Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-10 / 10. szám
Tizenhetedik évfolyam. 10. szám. Pápa, 1907. március 10. Gr. Tisza István főgondnok ________________________ Az idő s az élet szükségletei nem ismernek megállapodást. A kihalt tél után jön az ifjú tavasz; a kidőlt munkások helyét új erők foglalják el. Ez az élet rendje. E rend hozta magával, hogy áldott emlékű, elhunyt fögondnok helyét hamarosan be kellett töltenünk. Pár hóval ezelőtt nagy és méltó okunk volt keseregni, gyászolni erős oszlopunk kidöltén; ma meg már — megnyugodva a megváltozóatatlanban — nagy és igaz okunk van örülni; mert a kidőlt oszlop helyére újat állított egyházkerületünk bizalma. Az a nagy egyetértéssel, kitüntetöen megnyilvánult bizalom, mellyel gróf Tisza Istvánt egyházkerületünk presbitériumai a kimagasló fögondnoki állásra elhivták, meggyőzően bizonyítja, hogy szerte az egész egyházkerületben jól ismerik az ö kiváló képességeit; tiszta, nemes gondolkozását és jellemszilárdságát. Azért mi, -— egy a sok közül, kiknek számuk légió, — egyszerűen csak örömünknek adunk kifejezést afölött, hogy presbitériumaink s első sorban lelkésztársaink tiszta látását cseppet se homályosította el a személyes gyűlölködés által oly nagy erővel terjesztett köd és így fölismerték azt a férfiút, aki bármikor élt volna is, mindenkor és mindenütt vezérszerepre lett volna hivatva, de föképen arra van hivatva ma, ebben a mi zavaros korunkban. Ma, amikor egyfelől újra feltámadnak s nap-nap után erősebben működnek a társadalomban olyan erők, amikről azt hittük, hogy a XIX. század felvilágosodása végleg leszámolt velük; ma, amikor az érzékiségre, a testi ember ösztöneire és vágyaira alapított bizonyos szellemi irány nagy erővel, elszántan ostromolja a hit várát; ma, amikor saját sorainkban meg némelyek a létező állapotokkal, az egyházi fegyelemnek úgy szólva teljes híjával való elégedetlenségük folytán ütnek rést, félre állva és új hit-közösségeket alkotva; ma, amikor anyagi szegénységünket is oly mérvben vagyunk kénytelenek érezni, hogy szinte csordultig megtelt a keserűség pohara. Nyilvánvaló ezekből, hogy olyan korban élünk, amely rendkívüli felelősséget ró a vezérekre s épen ezért rendkívüli erőt, példás odaadást, férfias bátorságot követel tőlük. Az evangéliom elvileg elitélte mindig a se hideg, se hév magatartást; határozottságot, bátran és nyilvánszólást követelt hü harcosaitól. Ugyanezt követeli korunk is a maga kiélesedett ellentéteivel, megtévesztő jelszavaival, szörnyű önzésével. Éhez pedig világos fej, erős meggyőződés, határozott férfi-jellem kell és az az elszántság, mellyel a nagy apostol így szólt: életem se drága, csakhogy elvégezhessem a szolgálatot, melyet vettem az Úrtól. Mi abban az édes, jó reménységben vagyunk, hogy új fögondnokunkban e kiváló tulajdonokkal ékeskedő férfiút nyertünk vezetésünkre. Az a gyönyörű székfoglaló, mit a nagyszalontai egyházmegyének 1902. szeptember 4-én tartott közgyűlésén elmondott, nemkülönben eddigi működése kezesség a mellett, hogy nem fogunk csalódni benne. Az a székfoglaló az Isten igéje által teljeséggel eltöltött, hivő léleknek fenséges hitvallása volt, mely fényt vetett a keresztyén ember kötelességeinek minden részletére. A cselekedetek pedig, mik követték, megbizonyították, hogy beszéde nem volt zengő érc és pengő cimbalom, hanem szive teljességéből szólt szája. Jó reménységgel vagyunk hát; örvedezünk és istenes várakozásunkban buzgón könyörgünk: „Áldott legyen, aki jött az Urnák nevében!“ A lap szellemi részét illető közlemények Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős MeöjßlGIlik Blinden Vasárnap, 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János — ■ szerkesztő czimére küldendők. == * = főmunkatárs czimére küldendők. .....
