Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-06 / 1. szám
9 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 10 bányai és a kolozsvári I. kerületben választatván meg, az utóbbi mandátumot fogadta el. 1884 óta 1905-ig állandóan e kerületet képviselte. Az Önkormányzat és pénzügyek cimü műve 1878- ban jelent meg, 1881-iki valuta-kongresszusról közzétett terjedelmes jelentése és tanulmányai a bankkórdésről, a cukor- és szeszadókérdésről stb. jelentékenyebb művei közé tartoznak. A Magyar Tudományos Akadémia 1885-ben levelező tagjává választotta. Tagja lett a nemzetgazdasági bizottságnak, 1893-ban pedig a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett. Akadémiai megválasztatása óta irt a Budapesti Szemlében (1890) a cukoradóról, az árképződésről és törvényeiről, a Nemzetgazdasági Szemlében (1890) Oroszország pénzügyeiről ; az akadémiában olvasta föl Adóeszményről tudományos és gyakorlati szempontból cimü tanulmányát. Igazgatósági tagja volt a trieszti Assicurazioni Generáli, a bécsi baleset ellen biztosító társaság, a budapesti jelzáloghitelbank és a pénzváltó és leszámítoló banknak, a Ganz gyár részvénytársaságnak, elnöke a budapest józsefvárosi jótékony-egyesületnek és a nemzeti torna egyesületnek. Gondnoka, majd 1898-tól kezdve főgondnoka volt a pesti református egyházközségnek. A dunamelléki ref. egyházkerület 1889-ben világi főjegyzőjévé választotta. 1892-ben ő felsége a Lipót rend középkeresztjével tüntette ki. Az ezredévi kiállítás alkalmával királyi elismerésben részesült, ugyanakkor a kolozsvári tudományegyetem államtudománybeli tiszteletbeli doktori diplomát adott neki. Körülbelül 30 éves intenzív politikai tevékenység után 1899 február 2ö-án a Széli-kabinetben a kereskedelmi tárcát vállalta el. Mint kereskedelmi miniszter programmjául tűzte az iparfejlesztési akciót, melynek kapcsán számos üdvös intézkedés s még több nagyarányú ipartelep létesítése fűződik nevéhez. A miniszterségről a nemzeti pártnak a szabadelvűpárttal való fúziója érdekében 1902 március 4-én leköszönt, mely alkalommal a király a vaskoronarend nagy keresztjével tüntette ki. Ekkor visszatért több pénzintézethez, melyeknek előbb is igazgatósági tagja volt. 1902-ben a mi egyházkerületünk főgondnokává választottuk Tisza Kálmán utódjául; e minőségben 1905-ben meghivatott a főrendiházba és tagjává lett a delegációnak, amelynek decemberi ülésein még oly élénken részt vett a tárgyalásokban. A haláleset részletei és a temetés. Hegedűs Sándor 1906 dec. 28-án d. e. 10 órakor halt meg. Nem volt sokáig beteg. Éppen egy héttel előbb délben szélütés érte, de akkor csak annyi következménye volt a rohamnak, hogy félszemére megbénult. Az agilis, szívós természetű ember nem is tudta, hogy komoly baja történt s ezért délután még utánua járt a dolgainak, este még a Vigadóban meg egy kangversenyt is meghallgatott, azután hazahajtatott Hunyady-tér 12. szám alatt levő' lakására. Másnap, szombaton délelőtt baloldali szélütés érte a teljesen leverte lábáról. Néhány óráig a pamlagon pihent, azután ágyba fektették, ahonnan többé nem is kelt föl. Vasárnap még rosszabbul lett, hétfőn reggelre pedig csaknem teljesen elveszítette már öntudatát. Ettől kezdve állandóan félálomban feküdt, csak akkor eszmélt föl, ha olykor-olykor valami táplálékot nyújtottak neki. Az orvosok ekkor már nagyon aggódtak életéért. A beteg rohamosan veszítette erejét. Felesége nagy önfeláldozással, féltő gonddal ápolta, de a betegen már sem a tudomány, sem a szeretet gondoskodása nem bírt segíteni. Az orvosok 27-én délben konzíliumot tartottak s konstatálták, hogy a beteg állapota reménytelen. A kinzó aggodalomtól levert családja : neje, fiai, leánya, veje, testvérei állandóan ott voltak betegágyánál. 27-én éjféltájban a nagy beteg szólani akart, de már nem tudott s attól kezdve teljesen ápátiába merült. 28-án reggel meglátogatta Antal Gábor püspök urunk is s a család tagjaival együtt a beteg ágya mellett maradt. Délelőtt tíz órakor a halál megváltotta a beteget szenvedéseitől. Halálának közvetlen oka szivszélhüdés volt. A halál hire a délelőtt folyamán gyorsan elterjedt s általános nagy részvétet keltett. Özvegyéhez ő felsége kabiuetirodájából a következő részvéttávirat érkezett: Nagyméltóságu Hegedűs Sándorné, született Jókai Jolánnak Budapesten. Ő császári és apostoli királyi felsége mély sajnálattal értesülvén nagyméltóságod nagyérdemű férjének elhunytéról, ez alkalomból őszinte részvétét nyilvánítani méltóztatik. Még délelőtt fejezték ki részvétüket Apponyi Lajos gróf magyarországi udvárnagy, Burián István báró közös pénzügyminiszter, Fejérváry Géza báró, Fehér Ipoly pannonhalmi főapát, Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter, Berzeviczy Albert, Szterényi József államtitkár, Lukács László volt pénzügyminiszter és mások. A főrendiház árbocára, a református egyház épületére és templomaira, továbbá az akadémia, a hírlapírók nyugdíjintézete és az Otthon-kör palotájára gyászlobogót tűztek ki. A Magyar Általános Takarékpénztár Részvénytársaság, amelynek az elhunyt csaknem 25 éven át elnöke volt, rendkívüli igazgatósági ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy az elhunyt özvegyéhez részvétiratot intéz, érdemeit jegyzőkönyvben megörökíti s részvéte jeléül külön gyászjelentést ad ki haláláról. A társaság a ravatalra koszorút helyez és testületileg részt vesz a temetésen. — A Magyar telepítő és Parcellázó Bank Részvénytársaság igazgatósága, melynek az elhúuyt elnöke volt, szintén ülést tartott, melynek egyedüli tárgya a Hegedűs Sándor halála folytán szükséges intézkedések megállapítása volt. Az igazgatóság elhatározta, hogy Hegedűs Sándor ravatalára koszorút helyez, a temetésen testületileg részt vesz, az elhunyt érdemeit jegyzőkönyvében megörökíti s a gyászoló özvegynek külön átiratban fejezi ki részvétét. Pápára is gyorsan, már 28-án délben megérkezett a leverő hír. A főiskolán, a leánynevelő-intézeten és a református paróchián gyászlobogók hirdették a mi egyházkerületünket ért súlyos veszteséget. A halálesetről a család a következő gyászjelentést adta ki: Magyarzsákodi Hegedűs Sándorné szül. ásvai Jókay
