Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-29 / 52. szám
933 csont részben már be is fizették, még a hátralékokat is visszakövetelik. Azok a napi és tisztelet díjak ma már úgy is jövedelmi forrást képeznek azok számára akik azokat élvezik, (én 3 frt. napi díjból is tudtam takarítani) valyon nem lenne-e tanácsosabb ezeket alább szállítani, mint sem hogy ezen folyamodó gyülekezeteket a merev elutasítással elkedvetleníteni s ez által is nevelni azt a bizalmatlanságot, mondhatni gyűlöletet, mellyel gyülekezeteink felsőbb hatóságaink iránt viseltetnek. Volt még egy megemlítésre méltó mozzanata a közgyűlésnek. Kérdés tétetett nevezetesen : ha már 1908-ban a teher csökkentés életbe nem lépne, az egyházi hivatalnokok fizetése miként nyer kielégítést, miután a hívek előtt ki van hirdetve, hogy az új zsinati törvények 1907. aug. 1-én léptek ? Erre aztán meg lett állapítva, hogy mindaddig, mig a teher csökkentésre kellő mennyiségű államsegély nem áll rendelkezésre, érvényben marad a mostani fizetési rendszer s ha netán találkoznának olyan gyülekezetek, melyek ragaszkodnának az életbe lépett törvényhez, azoktól végrehajtás utján lesznek a járandóságok behajtva. Ezen határozat, több lelkész'kivánságára, az esperes ur által, a jelen volt gyülekezeti küldöttek előtt, tudomásvétel és tovább terjesztés céljából hangosan ki is hirdettetek. Szenna. Szabó János. Utazás a díjlevelek értékelése körül. A b.-somogyi egyházmegye legutóbbi közgyűlésén többek között ilyen elvi jelentőségű határozatot hozott: A lelkészt és tanítói fizetések értékelésének alapjául a díjlapi főkönyvben feljegyzett díjlevelek szolgálnak. Szószerint nem, de tartalmilag így szól a határozat, melynek meghozatalára okot szolgáltatott az a körülmény, hogy némely lelkész vagy tanító most, a díjlevelek pénzértékre való átszámításánál, díjlevelének ama tételét is újra értékelte, mely már előzőleg pénzzel — és pedig egyszersmindenkorra — megváltatott, s ehkti megerősítés után a díjlapi főkönyvben is feljegyeztetett. Ez a határozat egészen jogos és igazságos is. Ám de mi lett a következmény? Az eset röviden a következő : A darányi lelkészi díjlap 6. pontja szerint: „Minden önálló telkes gazda ád egy jó rudas petrence előszénát.“ A 10. pont szerint: „Minden vonós marhával biró telkes gazda tűzifát ad egy kocsival felaprítva.“ All. pont szerint : „Minden telkes gazda ad egy marok kendert.“ 1900 ban a lelkész és gyülekezett között megegyezés jött létre, mely szerint a széna évi 360 K-val, a fa évi 360 K-val, a kender évi 10 K-val, úgy szintén a tanító kender fize934 tése is évi 10 K-val tíz évi időtartamra megváltatott. Az egyházkerületi közgyűlés a darányi egyháznak e tárgyban beadott kérvényére a következő határozatot hozta: „Az egyházker. közgyűlés ezen díjlevél-változtatást tiz évi időtartamra véglegesen jóváhagyja és megerősíti, s az egyházmegyei díjlevél-törzskönyvben is feljegyeztetni rendeli.“ (1900. évi szept. 25 én tartott kér. közgyűlés jegyzőkönyve 153. 1. 214. p.) E határozat értelmében — mivel a díjlevél-változtatás meghatározott időre szólt, melyből 2 év van csak hátra, jogosítottnak éreztem magamat arra, hogy — miután az adócsökkentési segélykérvény kapcsán a lelkészi fizetés 10 évi időtartamra egy meghatározott összegben állapíttatik meg —- díjlevelem idézett tételeit a konventi utasítás, illetve helyhatósági bizonyítvány alapján, újra értékeljem. Először presbiteri ülésen állapítottam meg, hogy egy petrence széna a gyakorlat Bzerint 50 kgr.-nak felel meg. Egy kocsi aprított fa pedig 3 koronát ér. Ezután díjlevelem 6. pontját 202 önálló telkes gazda után 2 koronával számítva 404 koronára, 10. pontját 183 vonós marhával biró telkes gazda után 3 koronával számítva 549 koronára, 11. pontját pedig 202 gazda után 10 fillérrel számítva 20 kor. 20 fillérre értékeltem. A nagyt. esperes ur azonban ezen értékeléseket a díjlevélben keresztülhúzva a két elsőnél 360 — 360 koronára, illetve a kendernél — valószínűleg tévedésből — 20—20 koronára helyesbítette. Ez a tényállás. Az bizonyos, hogy az esperes ur ezen eljárása, ha díjlevelem mai értékét akarta kitüntetni, jogos és igazságos. Ha azonban lelkészi fizetésemet a jövő tiz esztendőre akarta megállapítani, úgy jogtalan és igazságtalan. Mert az egyházkerület idézett határozata értelmében kétséget nem szenved, hogy legkésőbb 1910-ben jogom lesz gyülekezetemtől fát, szénát és kendert követelni, illetve ezek megváltására nézve újra egyezkedni. S az esperes ur egy tollvonással ettől a jogomtól foszt meg. El sem akartam hinni saját szemeimnek, mikor ezt a tollvonást láttam. El sem akartam hinni, hogy abszolút kormányforma alatt senyvedőnk. Hisz úgy tudom, hogy szentesített törvényeink vannak, melyek a szerzett jogokat, különösen ha azok szerződéses viszonyon alapulnak, védelemben részesítik. A nagyt. esperes ur eljárása ellen azért a leghatározottabban tiltakozom, s jogomat meg fogom védeni mindenütt és mindenkivel szemben ! Tudom, hogy a nagyt. esperes ur az egyházi adócsökkentés ügyében sokat dolgozott, talán többet, mint bármelyik espei’es. Érdemeit elismerem. Feltétlen tisztelője voltam mindig és vagyok. Nem is tudom feltenni DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból Kß titer TOKAJI szamorodni bort ßQ koronáért, vv kölcsön hordóban bérmentve a megrendelő vasúti állomására, V/LI
