Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-22 / 51. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 907 908 Körlevél a tatai ref. egyházmegyei lelkészértekezlet tagjaihoz az orsz. ref. lelkészegyesület ügyében. Nagytiszteletü Lelkész Urak ! Tisztelendő Segédlelkész Urak ! Szeretett Testvéreim az Urban ! Nem ismeretlen előttünk az az örvendetes esemény, hogy az * Országos Református Lelkészegyesület“ f. évi szeptember 18-án megalakult és pedig kevés eltéréssel azon az elvi alapon, amint egyházmegyénk lelkészértekezlete kivánta. Az alakúié gyűlésen ott volt hazánk református lelkészi karának negyedrésze* közelről és távolról, sőt a legtávolabbi helyekről is. Az első pünkösdre emlékeztető nagy lelkesedéssel sorakozott a zászló alá, amit dr. Baltazár Dezső, az egyesület elnöke kibontott és m.igasra emelt. A testvéri érzés, összetartás oly megható jeleivel találkoztunk ott, hogy akik ott voltak, ezt örök emlékül vitték el magukkal, akik ott nem voltak, méltán sajnálkozhatnak távollétükön. Kiváló lelkészek, jeles nevű irók élesztették a barátság szent tüzét és döntötték le a válaszfalakat, melyeket távolság, világi szerencse, kor és egyéb rakott közibénk. Csák, nagyváradi tiszttársunknak, a fehér asztalnál tett indítványára, mint barátok köszöntöttük egymást. Ha semmi más haszna nem volna ily összejövetelnek, mint hogy a lelkészeket testvéri koszorúba fűzi össze s akik évtizedek óta nem látták egymást, könnyezve borultak egymás keblére: már ez is megérdemelné, hogy a lelkészegyesület eszméje, mely nekünk ezeket a szép emlékű napokat szerezte, minél szebb és tökéletesebb megvalósulásra jusson. Ha pedig ehhez hozzá vesszük azt az erkölcsi sikert, mely első nagy összejövetelünket kisérte : kell, hogy a kishitű is belássa, hogy itt anyaszentegyházunk és hazánk felvirágoztatására egy kiváló szervet alkottunk. Mert kérdem : mikor foglalkozott újabb időben a református egyháztól jövő reform eszmékkel oly mértékben a közvélemény, mint a lelkészi kongresszus által fölvetettekkel ? Igaz, hogy sokan gáncsolólag tették ezt, de ez is többet ér, mintha agyonhallgatták volna. Egyházunk Betbesda vize is megmozdult. A világ azt is kezdi látni, hogy van kálvinista vastag nyak. íme, a lelkészegyesület már kezdetben is az, amivé lenni akar: mozgató erő, a közegyház lelkiismerete. Meggyőződésem az, hogy ha összetartunk, az anyagi siker sem marad el. Az isteni gondviselés újját látom e tekintetben abban, * Azokkal szemben, akik a negyedrészt is igen kevésnek (!) tartják, meg kell jegyezni, hogy sokan úgy voltak jelen, mint lelkészi értekezletüknek, vagy egyházmegyéjüknek képviselői. Ez alapon a lelkészeknek — igen valószínűen — több mint fele részt vett a kongresszuson. Szerk. hogy elnökünk Baltazár Dezső, egyik jegyzőnk Ferenczy Gyula. Erős kezekben van a zászló. Sajnos, hogy az egyházunk élén állók között is még kevés az őszinte jó barátja, annál több az ellensége egyesületünknek, különösen a világi elem között, ők érzik, hogy a lelkészegyesület és a küriarohia együtt meg nem állhatnak, ők a papuralomtól féltik az egyházat, mi meg a világiakétól s a velük járó politikától. A papuralomról azt mondhatjuk, hogy : de strygis quia non sunt, nulla quaestio fiat; a világiak uralma azonban eléggé érezteti hatását az egyházi törvényhozás és kormányzásban. Én ennek okát abban látom, hogy világi vezető férfiaink első rangú politikusok, akik ezt a minőségüket nem vetkőzik le az egyház vezetésében sem. A politikus a társadalmi ellentétek elsimítására, a Krisztus szolgája meg az igazság győzelmére törekszik. Ő a haza békéjét tartja Bzem előtt, mi — a gályarabokkal — az Istennel való békességet. Ő első sorban mindent a földi hazáért tesz, mi meg az Isten országáért, melynek felvirágzása végeredményben a haza felvirágzása is. Akiket ez az elv vezérel, azok világi nagyjaink közül is velünk tartanak. Elég e tekintetben rámutatnom gróf Dégenfeld Józsefre, egyházunknak a politikától független oszlopos tagjára. Lelkészegyesületünk ellenségei azt is felhozzák ellene, hogy az egyház szervei közé nem illeszthető be. Se baj ! Lesz, aminek lennie kell: világító fáklya, az egyház lelkiismerete, ütere, a közvélemény érlelő tere,a lelkészek összekötő kapcsa, mint ilyen kicsiben ami közel 40 éves értekezletünk is. Ha országos egyesületünk fenállott volna a múltban, megvalósult volna az egységes liturgia, az új énekeekönyv stb. eszméje, némely sérelmes törvényeink pedig idő előtt meghaltak volna. De minek itt nekem apológiát irni amellett, amit mindnyájan akartunk, hiszen nyitott ajtónak kinyitására kellene így vállalkoznom. Nem folytatom hát tovább. Olvassák el kedves lelkésztársaim az alapszabályt és ha az megnyeri tetszésüket: iratkozzanak be az orsz, református lelkészegyesiiletbe és a tagsági díjat küldjék Csia Kálmán pénztárnokhoz (Etéd, Udvarhelym.). Aki velünk nincs, ellenünk van az, sót — véleményem szerint — a saját maga és az anyaszentegyház jól felfogott érdeke ellen. Fel a zászlóval magasra : Egész világ hadd láthassa ! Testvéri szeretettel vagyok Bököd, 1907. dec. 5. az Urban szolgatársuk : Barsí Sándor ért. elnök. Legfinomabb, pergetett virágméz —■ 5 kilós bádogbödönökben 7 korona 50 fillérért bérmentve mindenkor kapható ..........— FRANZEN MIHÁLY tanító méhésznél ZSOMBOLYÁN.
