Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-15 / 50. szám
887 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 888 Megnyitó beszéd. Tarczy Lajos születése napjának 100-ik évfordulóján tartotta: Antal Gábor püspök. Igen tisztelt ünneplő közönség ! A nemzeti közművelődés és tudományos haladás hivatott munkásai iránt szivünkben elévülhetetlenül élő tisztelet és kegyelet hivott ma össze bennünket ezen ősi főiskola kebelébe, hogy megünnepeljük 100-ik évfordulóját annak a napnak, amelyen az isteni gondviselés életet adott azon nagy férfiúnak, Tarczy Lajosnak, aki a mi főiskolánknak 50 éven keresztül legkiválóbb tanára, a magyar oktatás ügynek és tudományos irodalomnak sok érdemeket szerzett vezéralakja, ennélfogva dunántúli ref. egyházkerületünk és pápai ref. főiskolánknak méltó dicsekedése volt. Tarczy Lajos életének egész folyamán nagy érdemeiért köztisztelet, közszeretet és közbecsülés övezte úgy a mi szükebb körünkben, mint az egész hazában, mint akinek munkás élete közjóra világolt, s amióta elköltözött az életből, emlékét úgy a mi főiskolánk, mint a hazai tudományosság és irodalom történetének lapjai kegyelettel őrzik és adják át az utókornak. Hogy az ő nagy érdemeinek fénye az idők haladásával a főiskola körében nem homályosult el, azt kívánja kifejezésre juttatni e mai ünnepély, melyen az ő emlékezetét felújítjuk. De hogy Tarczy Lajos emléke a főiskolán kívül is tisztelettel és kegyelettel környezve él, annak lélekemelő tanúbizonysága az a díszes és nagy közönség, amely a mai ünnepélyre megjelent, amelynek soraiban nagy örömünkre úgy hazai két legrégibb és legtekintélyesebb tudományos és irodalmi egyesületünk, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társáság előkelő küldöttséggel, mint ünnepeltünk igen t. családja több taggal és szülő községe Hetény, valamint az ottani ref. egyház több tagú küldöttséggel van képviselve. Őszinte szívvel, jól eső örömmel üdvözlöm dunántúli ref. egyházkerületünk és pápai ref. főiskolánk nevében úgy a két tudományos és irodalmi társulat nagy érdemű küldöttségét, a család és Hetény község képviselőit, akikkel az ünnepelt tudósban, a jó atyában, a nagy nevű szülöttben együttesen közös kincset bírtunk, valamint az egész megjelent közönséget és jól eső szives figyelmökért hálás köszönetemet fejezem ki. A mi dunántúli ref. egyházkerületünk és pápai ref. főiskolánk méltán ünnepli meg a mai napot, amelyen ez előtt 100 évvel Tarczy Lajos, főiskolánk nagynevű, tanára született. Kiérdemelte ő ezen kegyeletes megemlékezést azon 50 évnél hosszabb időre terjedő tanári munkásságával, amelyet a főiskolában teljes hivatottsággal, nagy, buzgósággal, kiváló eredménnyel folytatott. A közügy felvirágoztatásában minden téren szellemi és erkölcsi tekintetben kiváló egyéniségek és bölcsen, okszerűen megalkotott intézmények együtt hatásának lehet csak kiváló eredménye. De hogy a közművelődés, különösen a felsőbb oktatás és tudományos haladás te; rén a munkás egyéniségek kiválósága a jelentékenyebb és fontosabb tényező, azon alig kételkedhetünk, ha meggondoljuk, hogy az egyéni hivatottság és kiválóság az oktatási szervezet, tanrendszer és utasítások hiányait pótolni képes, de az iskolában a jó tanítót, a tudományosság terén a kiváló szellemi képességet nem pótolhatja semmi. Szerencsés az a nemzet, az a kor, az az intézet, amelyet a gondviselés ilyen szellemi és erkölcsi tekintetben kiváló egyéniségekkel bő mértékben ajándékoz meg. Ilyen szerencsés kor volt édes hazánkban a múlt században a nemzet ébredésének kora 1825 — i848-ig, amely annyi sok önállóan Ítélő és gondolkodó, szellemi és erkölcsi tekintetben kiváló férfiút szült e nemzetnek és állított munkába a közügyek terén. Nagy hálára van kötelezve a mi dunántúli ref. egyházkerületünk, mint az iskolának fenntartója, hogy épen ezen korban ajándékozta meg az isteni gondviselés alma materünket oly kiváló tehetségű tanerőkkel, akik egészen méltó képviselői voltak az akkor nagy lendületet vett nemzeti közszellemnek és akik kiváló szellemi és erkölcsi tulajdonaikkal ellensúlyozni bírták az akkori tanrendszer formai elmaradottságát, az iskolának és annak fenntartó testületének mai nap már alig elképzelhető szegénységét s egyéniségük értékével és súlyával ezen hamvaiból csak egy nemzedékkel előbb feltámadott ősi főiskolának magasfoku virágzását idézték elő. Az 1831 ik évtől kezdve fél századon keresztül oly magas képzettségű, mély tudománya, világos elméjű, önálló gondolkodású tanártestület működött itt a főiskolában, akiknek fénye messze világított, sok tudomány-szomjas ifjút e főiskolába vonzott s akik a hazai tudományosságnak is elévülhetetlen szolgálatot tettek. Ezek közül elég felemlíteni Tarczy Lajos, Bocsor István, Zádor György, Kerkápoly Károly, Gondol Gábor és Váli Ferenc nevét, mind ismert és tisztelettel emlegetett nevek a hazai tudomány és művelődés történetében, akik bármely tudomány-egyetemnek méltó díszei lehettek volna. Nagyok voltak ők a mai mérték szerint is, pedig az ő nagyságukat osak úgy ítélhetjük meg igazságosan, ha az ő működésüket nem a mai kor, hanem azon kor közviszonyaira való tekintette! mérlegeljük, amelyben az ő tanári működésük fénykora esik. Csak gondoljuk el, micsoda szellemi őserő nyilatkozott meg ezen kiváló tanárokban, akik úgy szólván összes ismereteiket latin nyelven szerezték, azokat tanítványaiknak egyszerre édes hazai nyelvünkön adták to-Legfinomabb, pergetett virágméz ~ 5 kilós bádogbödönökben 7 korona 50 fillérért bérmentve mindenkor kapható — FRANZEN MIHÁLY tanító méhésznél ZSOMBOLYÁN.
