Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-01 / 48. szám
DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ES ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények _ ^ Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős MGfljßlßllik Dl ind 6II YäSärflcip, 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János — szerkesztő czimére küldendők. • — főmunkatárs czimére küldendők. = ijzenhetedik év folyam. 48. szám. Pápa, 1907. december 1. 1907 Adventjén. »Jaj nekünk; mert elhanyatlott a nap, és meghosszabultak az estvéli árnyékok.« (Jer. YI; 4.) így kesereg népe romlása felett az ősz próféta. Vigasztalan sötétséget lát maga körül mindenütt, sőt úgy tetszik, mintha nem is remélné már azt, hogy a hosszú sötét árnyakon erőt vesz újra a nappalnak hosszabbodó világossága. Az emberre nyomasztólag hat a késő őszi idő, amidőn minden borulat, homály és elmúlás! A lélek csügged, a bizalom enyészik, a vigasztalásnak szent evangéliuma félretéve pihen. De vájjon ebben az évben az ősz jelensége-e ez pusztán? Vájjon, csak a változó évszak természetes borulatát érzi-e maga körül »a magyar Lévi nemzetsége« ? Óh fájdalom, nem! Előjőnek a múltak setét árnyai, amelyeket — azt hittük — örökre elűzött a XIX. század világossága; óh de mindig, mindig nagyobb a borulat, hosszabbodnak folyton az: estvéli árnyékok. Hallatszik a próféták bús szava és jövendölése. Hallatszott a buzdítás, a jövendölés, de már-már Jeremiás siralmait is zokogjuk: »heverj a porban, sírj keservesen, mert hamarosan eljön reánk a pusztító.« Majd csalóka fény támad. A próféták aggodalmaira a hatalmasok szava így felel: »békesség, békesség«! Megnyugvás nem száll szivünkbe, mert érezzük, hogy: »az én népem sebét gyógyítják vala hazugsággal, mondván: békesség, békesség; de nem Ion békesség! Óh Öltözzétek fel a világosságnak Öltözetét Leviták! Ajkatokról sugározzák szét az igazságnak igéje. Józsuák, Bírák, Krónikás tudósok álljatok a Lévi nemzetsége melle! Az előcsuszó sötét árnyakat űzzétek vissza ékesszóllástok, buzgóságotok és tudományotok hatalmával. Ragadjátok ki népeteket a sötétség uralma alól, amely — óh csoda: — a hegyen épített városból árad szerteszét — és valósítsátok meg emez örök igazságot, a kárhozat sötétsége után: »eljő a bűnöst, nyavalyást gyógyító : Megszabadító! De legfőképpen egyházunk sáncait, bástyáit védjétek erős karral, nehogy rést üssön rajt az árnyak tábora; mert szabadságunk, autonómiánk, ez nekünk menedékünk és végvárunk. »A szabadságban, mellyel felruháztattok, álljatok meg, és ne kötelezzétek le magatokat a szolgaságnak igájával.« Csukás Endre.
