Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-24 / 47. szám
839 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 840 napra is kiterjesztette s amellett elhatározta, hogy e napon Pannonhalmán évenként országos ünnepet rendez! Hiába, a határozottságnak, a következetes előre törekvésnek — amit a római egyház minden téren, minden körben tanúsít — bármily sérelmes legyen is másokra nézve — eredménye nem maradhat el. Nálunk még a kétséget nem tűrő kérdésekben is legtöbbször széthúzás vagy bizonytalanság tapasztalható. Sajnos, hogy a római egyház napjainkban teljesen harcra készen, szinte kiélesített s épen tőlünk elsajátított fegyverekkel áll a küzdőtéren. Két legélesebb fegyver: az élő szó és a sajtó hatalma. Nagygyűléseiken a legkiválóbbak állanak elő s harcolnak szóval érdekeikért. Szinte kiérzik, hogy a munkában nem föltünési viszketeg, nem mindenáron érvényesülni akarás játsza a szerepet. Aztán minő áldozatokat hoz a nagy hatalom, a sajtó, érdekében. Igaz, hogy az anyagi erő sokkal nagyobb, de lelkesedés, kitartás és összetartás is van, ami nálunk bizony csak gyéren mutatkozik! Pedig e lelkesedéssel kezdett, összefogó munka nálunk is csudákat művelhetne! E részben sokkal hátrább vagyunk ev. testvéreinknél is. A belmissió, a szórványok gondozása, az egyházi sajtó felkarolása — úgy tetszik — ott is kedvezőbb képet mutat a mienknél. Bizony kissé sötét rajz ez, de így van! Hiszen nézzük például lelkészértekezleteinket, melyek nagyobb részben csak gyengén, vagy alig működnek. Vagy gondoljunk egymásután megszűnő, vagy alig tengődő egyházias néplapjaink sorsára! Elszomoríthat annak látása, hogy erőteljes építő munka folyik s mi csak lassú, bizonytalan lépésekkel követjük a lohamra haladókat. Pedig két irány különösen komolyan tettre hív. Egyfelől az erősen tért hódító klerikálizmus, másfelől a szintén figyelmet keltő szociálizmus. Érdekeinket mi is főleg két fegyverrel védhetjük: az evangéliomi szellemtől vezérelt élő szó és másfelől a sajtó erejével. * * * A sajtót említettem legutóbb, mellyel érdemes külön és bővebben is foglalkozni, minthogy el van ismerve, hogy minden irányú törekvés, vállalkozás különösen ebben találja legbiztosabb fegyvertársát. Ep ezért megvallom, hogy a legutóbbi kér. gyűlés alkalmával a lelkészértekezleten nem titkolható jóleső érzéssel hallottam kerületünk széles látkörü s nagytevékenységü püspökének azt a fontos kijelentését, hogy sikerült módot.találni, amely szerint egy egyházi érdekeinket is szolgáló krajcáros lap létesíthető lenne a legközelebbi jövőben. He másfelől drágán szerzett tapasztalataimra támaszkodva, nem titkolhatom, hogy komoly aggodalmam is támadt^ azonnal a lap fennmaradása iránt. Adja az Ég, hogy csalódjam, de a terjesztés választott módját én nem találom megfelelőnek. Úgy látszik, lelkészekre és tanítókra lesz bízva a lap terjesztése, illetőleg intézkedés, hogy elárusítóról gondoskodjanak. Távol legyen tőlem, hogy általánosítsam kifogásomat, hogy ez nem lesz célravezető. De nekem tapasztalataim vannak, hogy bizony akadtak, akik ingyen és szétosztásra küldött kis lapomat ki sem osztották, vagy legjobb esetben bontatlanúl visezaküldötték. Most legújabban meg az Igazmondóból olvasom, hogy szerkesztője szintén panaszkodik, hogy előfizetői fogynak s nincs kizárva, hogy legközelebb már lapját be kell szüntetni. Pedig ez időszerűit ez az egyetlen református jellegű néplap a magyarországi részen. Viszont vaunak egyes tapasztalataim, hogy ahol a lelkész, vagy tanító az ügy élére áll és lelkesedéssel intézi a terjesztést, elismerésre méltó eredményeket lehet etérni. Tehát ha általánosan így volna ez, akkor virágzó állapotban élhetne nem egy, de több néplapunk is. Főtiszt, püspök urunk reményét fejezte ki, hogy minden egyházközségben a presbiterek számának kétszereséig terjedő számú előfizető akadni fog. A választott mód szerint én kétlem, hogy fele is legyen. Én a terjesztésnek két módját találom alkalmasnak. Minden egyházmegyében egy, vagy több megbízott járja be az összes egyházközségeket s a lelkész, illetőleg leányegyházakban a tanító közvetítésével válasszák ki a lap terjesztésével megbízható egyént, vagy egyéneket s jelentsék be a püspöki hivatalnál, vagy a megindítandó lap kiadóhivatalánál, hogy a lapok azok cimére küldessenek. A másik, könnyebb és olcsóbb mód az, hogy minden lelkész, illetőleg tanító hivassék fel záros határidő alatt jelentéstételre, hogy az egyházközség körében, kit vagy kiket ajánlanak a terjesztés, illetőleg elárusítás eszközlésére. Ilyen módozat mellett remélhető, hogy a lap terjesztése kivánt eredménnyel jár 3 ha jól, élvezetesen szerkesztett lesz a lap, akkor nagy elterjedésre és közkedveltségre is fog szert tenni. Kívánatos Volna azonban, hogy a lap szerkesztésének módozatai előbb alaposan megtárgyaltassanak, mert ha valami, akkor bizonyára egy ilyen lap szerkesztése nagy körültekintést, bölcs tapintatott igényel. Fülöp József körmendi ref. lelkész.
