Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-03 / 5. szám

75 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 76 rél, Barthalos István, Kenessey Miklós egyházmegyei gondnokok ; Szabó Zsigmond, Tóth Kálmán, Szekeres Mihály, Szűcs Dezső, Eötvös Károly, Kovács-Sebestyén Gyula, Kenessey Pongrác tanácsbirák ; Csizmadia Lajos, Faragó János, dr. Vida Károly igazgatók ; dr. Antal Géza gazd. tanács-elnök ; Pólya Lajos, Vargha Dezső, Mozsonyi Sándor, Kovács Bertalan,* Gyalókay László, Mórocz Mihály, dr. Szily János, Kiss Pál, Borosa Kálmán, dr. Kiss Gyula, Szarka Béla ; Kutassy Ferenc, Tóth Károly, Kenessey Gyula, Pálf'fy Károly, Kálmán Vince, Fülöp József, Szakái János, Mező Gyula, Jáüói Géza, Antal Lajos, Kelemen János, Bertha György, ifj. Czike La­jos, Cseh Sándor, Gózon Gyula egyházmegyei képvise­lők ; és még igen szép számmal kivált a komáromi ehm. lelkészei közül. A közgyűlést püspök ur szép alkalmi imával nyi­totta meg. Aztán előadta e rendkivüli közgyűlés Össze­hívásának okát; felhasználva ez alkalmat is arra, hogy elhunyt főgondnokunk érdemeit kiemelje. Jelentette, hogy a főgondnok helyetteséül a törvény szerint a hi­vatalára legidősebb egyházm. gondnokot, Konkoly-Thege Imre urat sürgősen felkérte és ő hajlandó is volt e tisztnek ideiglenes viselésére. Szívből üdvözli őt a köz­gyűlés nevében is. Konkoly-Thege Imre ur aztán arra kérte a közgyűlést, hogy tekintettel előhaladott korára, gyenge egészségére, mentse fel őt a közgyűlés e tiszt viselése alól. Az élénken megnyilvánult közóhajnak azonban engedett és be fogja tölteni a helyettes fő­­gondnoki tisztet. Jelentette a főjegyző, hogy a közgyűlés tagjai kellő számban jelentek meg. A közgyűlés megalakult. A szavazatbontó bizottság jelentéséből kitűnt, hogy Varannay Lajos ujbarsi lelkész 177 szavazattal választatott meg tanácsbirónak. A püspök ur jelentette aztán, hogy a főgondnok ur temetése alkalmából miféle intézkedéseket tett. In­dítványozta, hogy a jelen gyűlés jegyzőkönyvének első lapja elhunyt főgondnokunk emlékének legyen szen­telve ; a családhoz a gyűlés intézzen részvét-iratot, életrajza pedig jegyzőkönyvbe vétessék ; arcképe a fő­iskolai diszterem részére olajban megfestessék. így lesz. Molnár Béla indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy a mai gyászünnepen elhangzó beszédek jegyző­könyvbe vétessenek. Olvastatott az elhunyt özvegyének köszönő-levele az egyházkerület részvétéért. Ez is jkvbe vétetik. Jelentette a püspök ur, hogy mily sokan vettek részt gyászunkban, egyesek és testületek, egyházme­gyék, iskolák, egyházkerületek. Köszönetét mondtunk nekik. E mostani gyászünnepélyre is személyesen eljöt­tek : Gyurátz Ferenc ág. h. ev. püspök. Bognár Endre, Pálmai Lajos és a komáromi ág. h. ev. lelkészek, dr. Kluge Endre pápai ev. gyülekezeti felügyelő, az erdélyi ref. egyházkerület részéről dr. Kecskeméthy István. Püspök ur szívesen üdvözölte a küldöttségeket, köszö­netét mondva nekik. A dunamelléki református egyházkerület küldött­sége a hófuvat miatt nem jött meg. Ugyancsak e miatt nem lehetett jelen a gyászünnepélyen a gyászoló csa­ládnak egyetlen egy tagja sem. A templomban minden ékesen történt ; püspök ur imádsága, Szabó Zsigmond gyászbeszéde valóban gyászünnepi hangulatba hozott és a földi érdekek har­cánál magasabb régiókba emelt bennünket. Az ima és beszéd ki lesznek nyomatva. A gyűlés a főgondnok-választásra nézve úgy in­tézkedett, hogy a szavazatokat márc. 6 ig kell beadni a püspöki hivatalhoz. A szavazatbontó bizottságba az elnökség mellé kiküldettek az egyházkerületi 2 főjegyző, Czike Lajos és Kis József esperesek, Kovács Sebestyén Endre és Sárközy Aurél egyházmegyei gondnokok. A megválasztott főgondnok beiktatása a tavaszi egyházkerületi közgyűlésen lesz, melynek helyét és ide­jét püspök úr az új főgondnokkal együtt fogják meg­­állapíteni. Fejes Zsigmond főgimn. tanár úr letette a hiva­talos esküt; köszönetét mondott megválasztatásáért s ígérte, hogy hivatalát lelkiismeretesen befogja tölteni. A közgyűlés örömmel üdvözölte. A közgyűlés bezárása után értekezlet volt a fő­­gondnok-választás ügyében. Nagy egyértelműséggel, egyhangúlag, minden ellenvetés nélkül és igazi lelkese­déssel jelöltük gróf Tisza Istvánt. Az egyházkerület egész területéről szerzett értesülések arra mutatnak, hogy megválasztása egyhangú lesz és örömet kelt minden­felé. Óhajtjuk, hogy így legyen ! K. J. A főgondnok-választás. A Független Magyarország jan. 29. száma igen illetlen módon beleavatkozik a mi egyházkerületünknek egy nagy dolgába, a főgondnok-választásba. Valószínű­nek tarjuk, hogy a czikkecskét nem református ember irta, mert mindig csak a „protestáns“ szót használja, tehát az iró nem tudja még azt se, hogy a jelen eset­ben a dunántúli református egyházkerületnek kell fő­gondnokot választani. Bevezetésül megdicséri őseinket, kik „történelmet csináltak és alkotmányt védtek.“ He­lyes, igaz. De az már nem helyes, nem igaz, hogy „a szabadságharc óta nagyot fordúlt a sors kereke. A protestántizmus a szerint forgatta a maga köpenyegét, amint protestáns miniszterelnök ült-e a kormány-elnöki székben vagy nem ?. .. A Tiszák neve hódító volt, a Bánffyé szintén. Tehettek, amit jól esett; a protestán­sok mellettük voltak“ ... Mi ez ? Vastag tudatlanság? ! Az nem lehet, hisz a valóság megtudásához nem kell itt egy órára való tanulmány se! Mi hát ? Otromba ráfogás ; amit a „nemzeti“ — ma már ugyancsak el­koptatott jelszó alatt igen könnyen megenged magának a lelkiismeretlen izgatás . . . Hát ki az nagy Magyar­­országon, aki — ha a tanult névre igényt tart, ne is­merné a protestánsok, közelebb a református Tisza mű­ködését az önkényuralom alatt ? Ki az, aki ne tudná,

Next

/
Thumbnails
Contents