Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-03 / 44. szám
789 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 790 Kobertsonról. — Részlet Broicher „Robertson élete levelekben“ című müvéből. — (Folytatás.) A keresztségről ugyanezen alapelv szerint azt tanítja, hogy az istenfiuság tényét igazolja. Ebben tökéletesen igaza van a római egyháznak, de abban már téved, hogy azt állítja, hogy a keresztség természetfölötti utón eszközli a fiuságot. Az evangelikálók ezt jogosan tagadják, de tévednek abban, hogy kétségben hagynak affelől : vájjon a megkeresztelt gyermek Isten fia-e ? Körülbelül ezt tanítanám — írja Robertson — : Isten fia vagy ; élj hát jogoddal, különben örökre elveszítheted. Istenfiuságodat igazolja a keresztségben részesülésed ; nem a-saját érzésed, amely ma kedvre derít, holnap sírásra fakaszt. Erró'l az egyről, t. i. istenfiuságodról biztosít a keresztség. E kérdésről kimerítőbb magyarázatokat is hagyott ránk. Korának minden harcában élénk részt vett. A lelkeket mozgató kérdéseket a szószékről szokta megvitatni s róluk való véleményét barátaihoz intézett leveleiben kifejteni. A keresztségről való véleményének részletes kifejtésére alkalmul kínálkozott a Gorham-féle eset 1850-ben. Gorham anglikán lelkész a keresztség által való újjászületésről szóló tannal homlokegyenest ellenkező nézetet nyilvánított. Ezzel szenvedélyes harcot idézett fel, amely egy előreláthatólag meddő tanügyi vitával végződött. Az anglikán egyház világi főtörvényszéke ez ügyben olyan Ítéletet hozott, amely e kérdést nyílt kérdésnek hagyta ugyan, de a keresztség által való újjászüleletésről szóló felfogás felé hajlott. Robertson e kérdést „A keresztségről“ irt mindkét hatalmas és nagy feltűnést keltett beszédében, valamint leveleiben teljesen új szempontból tárgyalja, amely a többi vallásos kérdésről való felfogásával legbensőbb összhangban van : Kedves Barátom! A keresztség kérdésében támadt vitára vonatkozó véleményemet lehetőleg röviden közölni akarom önnel. Szerintem a szentirás ezt tanítja : Krisztus kijelentése szerint kivétel nélkül minden ember Isten fia. Ő Istent uj néven : atyáuak ; az embert, vagy ez emberiséget szintén új néven : fiúnak jelentette ki. S mindkettőnek a lélek által való életközösségét hirdette; a lélek által, amely bensőleg állandóan mindenkihez közel van. „Ez amaz igaz világosság, mely megvilágosít minden e világra született embert.“ Az eképen földerített nagy igazság — földerítettnek mondom, mert bizonyos értelemben már a zsidók is attyoknak ismerték az Istent — abban állott, hogy Isten minden ember atyjának jelentette ki. Nem csupán a zsidók atyjának — ez volt a régi téves felfogás — hanem a pogányok atyjának is. Ez evangéliom volt és igy kizárólag az evangéliom lényeges része, amelyet Pál apostol „titoknak“ nevez. „Az én evangéliomom“, amely évszázadokon s nemzedékek hosszú során át ismeretlen volt, az, „hogy a pogányok is örököstársak.“ Ez a világhoz szóló örvendetes izenet, A keresztség ugyanezt az izenetet foglalja magában az egyes embert illetőleg; kit-kit — akár A-nak, akár B nek hívják — arról tesz bizonyossá, hogy Isten fia. Ezentúl tehát e szerint kell élnie, nem mint az előtt, akárcsak az ördög magzata, amely esetben az Istent megtagadná s nem lenne hasonló hozzá, hanem megigazulva s a fiuságra feljogosítva. Ámde a jog szerinti és a valóságos istenfiuság két különböző dolog. Jogilag Isten fiai mindazok, akik világra jönnek. Valósággal azonban csak akkor lesznek Isten fiaivá, ha istenfiuságukat elismerik, hiszik és e szerint élnek. Az istenfiuságbau vetett bit és annak az életben való megvalósítása : az újjászületés. Például a francia danfin, aki 20 éves koráig Simon vargánál tanult, jogosult trónörökös volt, valósággal azonban — jogainak ismerete nélkül s királyi jellem híján — nem volt egyebe, mint rossz sorsa. Mindazáltal azt mondhatjuk, hogy ez nem az igazi állapota volt, hanem hamis. Ha bárki, akár valami rossz ember, vagy maga Simon, közölte volna vele származását, egész magatartását megváltoztatta volna, új motívumokat sugallt volna neki és ha a trónöröklés esete beáll, a királyság birtokába juttatta volna. Azt lehetne tehát mondani, hogy az a felvilágosítás, amelynek folytán a danfin jogainak hitelesen tudomására jutott, tette őt valósággal királyfivá és a király trónjának örökösévé ; de csak képlegesen, mert e hírnek vele való közlése már egy korábbi tényen alapult. A felvilágosítás nem tette Franciaország első szülöttévé, hanem hitelesen annak jelentette ki. Azt hiszem a keresztség is ugyanezt teszi. Részemről teljes szivemből helyeslem egyházunk kathekizmusának e kifejezését : „A keresztség révén lettem Istenfiává stb.“ Amint a koronázás az uralkodót királylyá avatja, de csak annyiban, amennyiben de iure már annak előtte is az volt. Amint egy rossz embernek vagy miniszternek cselekedete ép oly jogérvényes, mint Simonnak fönnebb említett felvilágosítása, mert a valóság : valóság, akár elismerik akár nem és független annak a jellemétől, aki az intékedést végrehajtja. (Folyt, köv.) (Apácza-Szakállas.) Osváth Kálmán ev. ref, lelkész. A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból Kß liter TOKAJI szamorodni bort A A koronáért, W kölcsön hordóban béraentYe a megrendelő vasúti állomására. V/vf
