Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-20 / 42. szám
759 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 760 Szerinte a miseáldozatnak is mély symbolikus jelentése van : A római egyház azt állítja, hogy a misében igazi áldozatot nyújt minden ember bűnéért s hogy a mise a Krisztus áldozatának szakadatlan ismétlése. A protestántizmus hevesen tiltakozik e felfogás ellen. Tiltakozása magában véve teljesen jogos. De azért a római egyház tanában mély igazság rejlik, amely megérdemli, hogy durva, anyagi héjából kifejtsük. íme Pál apostol igy ir : „A Krisztus szenvedésének hiányát betöltőm az én testemben az ő testéért, azaz az anyaszentegyházért.“ (Kol. 1., 24.) Igaz, hogy a Krisztus áldozata mindenkorra elégséges, de épen olyan igaz, hogy ez az áldozat hatástalan, ha életünkben ki nem egészítjük és nem ismételjük. Nem a mise szánalomra méltó gépies, anyagias voltában, hanem lelkileg mindenegyes ember életében ismétló'dik, akiben a feltámadott Krisztus életre kelt s aki nem magának, hanem az Istennek él. (Folyt, köv.) (Apácza-Szakállas.) Osváth Kálmán ev. ref. lelkész. Nekrolog. Nagy veszteség érte szeptember hó 18-án a diósjenó'i (Nógrádmegye) ref. egyházat szeretett lelkipásztorának, a dunántúli egyházkerület egyik érdemes nesztorának, nagyi, és nagys. Nagy Gedeon úrnak gyászos elhunytával. A megboldogult több mint félszázad éveu át volt egyházának buzgó vezetője s életének utolsó pillanatáig fáradhatatlan munkás őre. Élete a zavartalan csendes egyházi munkásságnak s a hivatalos kötelesség pontos és lelkiismeretes teljesítésének volt példányképe. Diósjenőn született 1830 dec. 1-én. Szülei gondos nevelésben részesítették, s amennyit egy papi család megadhatott a szép tehetséggel dicsekedő gyermeknek, abbau módjában volt részesülni. Elemi iskoláit. szülőfalujában végezte, középiskolai tanulmányait Révkomáromban kezdte meg, majd a német nyelv elsajátítása kedvéért Késmárkon folytatta 8 jeles érettségi vizsgálattal fejezte be. Hajlama s édesapja kívánsága a papi pályára vonzotta s így került theologiai tanulmányai végzésére Pápára. Midőn ezt sikerrel elvégezte, tanárai megtisztelő kitüntetése folytán egy évig a főiskolai szeniorsággal bízatott meg. Ezen időben hangzott fel a szabadságharc harci riadója, amelynek hivó szózata az ő ifjú szivében is lángra gyújtotta a hazaszeretet tüzet s lelkes honszerető társai kíséretében a könyvet és tollat karddal cserélte fel, hogy kivehesse részét abból a dicsőségből, amelynek elnyeréséért ezer és ezer honfiúi szív vágyakozott. Révkomárom falai alatt teljesítette nemes honfiúi kötelességét s a szomorú emlékű kapituláció után mint honvéd-őrmester hagyta el dicsőséges küzdelmüknek sziuhelyét. Pályáját befejezvén, szülőfalujában telepedett le, hol öregedő édes atyja maga mellé vette segédlelkésznek, ki a drégelypalánki ref. e.-megyének volt köztiszteletben álló esperese. Atyja halála után a diósjenői egyház lelkészévé választotta, amelynek a segédlelkészi szolgálati idejével együtt 53 éven át volt páratlan szorgalmú s ritka hivatalos pontosságú lelkipásztora. A drégelypalánki egyházmegye ezelőtt 23 évvel méltónak találta őt arra, hogy esperesének válassza meg s mint ilyen is kartársaioak s a felügyeletére bizott egyházközségeknek állandó bizalmát, tiszteletét s nagyrabecsülését érdemelte ki. Munkás életének alkonyán a legmagasabb királyi kegy kitüntetésében részesült, midőn 1907 julius havában a Fereucz Józsefrend lovagkeresztjét nyerte el, a közügy és egyházi élet terén kifejtett munkásságának elismeréséül. Ezt a megérdemelt jutalmat, sajnos, nem sokáig élvezhette, mert a Mindenható szoptember 18-án magához szólította a még testileg ritka rugalmasságnak s élénk szellemi tevékenységnek örvendő 78 éves öreg urat. Halála váratlanúl súlytotta hozzátartozóit, akik alig egy hétig tartó, de végzetes tüdőgyulladásában, odaadó, éjt nappallá tevő ápolásban részesítették. Azonban a nyomasztó kór hatalmával emberi erő nem tudott megküzdeni s így rövid, de kínos szenvedés után kialudt hosszú életének világító fáklyája. Szeretett családja körében, melynek melegét 38 évig élvezte, mélységes fájdalmat s örökre pótolhatatlan veszteséget hagyott maga után. Temetése szeptember 20-án délután ment végbe, úgy a nagyszámú rokonságnak, valamint az egyházi s megyei hivatalos köröknek nagy részvétével. A gyászszertartás - a halottas háznál nagyt. Juhász Lajos ehm. jegyző végezte hatásos órációval, a templomban főtiszt, és mélt. Antal Gábor úr, szeretve tisztelt főpásztorunk, mondott mély tartalmú, 8zivet-lelket megható s könnyzáport fakasztó gyászbeszédet. A Mindenható Isten kegyelme adjon a megboldogult lelkének örök üdvösséget s haló porainak csendes nyugodalmat. ! Máchíkh Ida keresztlánya. Vegyes közlemények. — Gyász. Igaz részvéttel vettünk hirt arról a súlyos csapásról, mely ^ főiskolánk egyik jeles tanárát Barcsi Józsefet érte. Édes anyja özv. Barcsi Jánosné sz. Csuka Amália 72 éves korában Szászvároson elhunyt. Végtisztességén f. hó 12-ón jelen volt a távolból odaérkezett szerető fiú s ennek testvérei Barcsi János kereskedő és dr. Barcsi Lajos bányaorvos, valamint nagyszámú résztvevő közönség. — A theoi- tantervrevízió ügyében f. hó 7-én Antal Gábor püspök urunk elnöklete alatt szükebb körű bizottsági ülés volt Budapesten. Jelen voltak Radácsy György, Erőss Lajos, Nagy Károly, dr. Antal Géza helyett Csizmadia Lajos, B. Pap István theol. tanárok. Az öt theol. akadémia tanári karainak munkálatai alapján folyt a munka most is, — Írja a Sárospataki Ref. Lapok — mint április hóban s mig akkor
