Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-06 / 40. szám

717 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 718 megindítása és gyakorlása. A szövetség 60 éve áll fenn. Európa 15 országából 120-an voltak jelen. Voltak kül­döttek Chinából, Japánból, Koreából. Épületes előadá­sok voltak a centrális keresztyén igazságokról. A kül­döttek beszámoltak hazájukról. A török delegátus aján­lotta, hogy új görög nyelven is adják ki a szentirást. Elhatározták, hogy diplomáciai utón föllépnek az ópium­­kereskedés, a kongó állami atrocitások ellen. Igen üd­vös, hogy a szövetség gyűlései összehozzák a legszél­sőbb szektákat is. Ebből látjuk, hogy jó volna nekünk minél többet és minél szorosabban érintkezni külföldi hittestvéreinkkel! Ezután még röviden ismertette a jegyző az eh.­­megvei értekezletek által fölterjesztett indítványokat, amelyeken azért esett hamar túl az értekezlet, mert jó­részük a közgyűlési tárgysorozatba is föl volt véve. A közgyűlés szept. 30-án hétfőn reggel a püspöki jelentés tárgyalásával vette kezdetét; ezután következ­tek az indítványok. Az országos lelkészi nyugdíjintézet ügyében 3 óra hosszat folyt a vita. Minden egyházmegye közgyűlése élénken ecsetelte az életbeléptetés folytán a lelkészekre háruló igen súlyos helyzetet. Egyes egyházmegyék a zsinat összehívását és a törvény módosítását kívánták, mások pedig az életbeléptetésnek a lelkészi fizetések 2400 koronáig fölemelése idejére elhalasztását. Az egész közgyűlés élénken érezte a helyzet súlyos voltát. A lelkészek terhei könnyítésének erős vágya szállt meg mindenkit. Az előadói javaslat püspök urunknak nagy jóakarattal tett javaslatainak álláspontjára helyezkedett. Hozzászóltak a kérdéshez Boross Kálmán, Vargha Dezső, mindegyik ismertette és vélte egyházmegyéje álláspontját, mégis ez utóbbi —■ bár a somogyi lelké­szek, anyagi erőtlenségük érzetében, kettő kivételével, valamennyien kijelentették, hogy nem fognak belépni a nyugdíjintézetbe, kijelentette, hogy ha a püspök úr ja­vaslataiban foglalt kedvezmények kivihetők, a maga részéről eláll a törvény módosításának kívánásától. Részt vettek még a vitában Bállá Endre, Nagy Lajos, Patay Károly, Mosonyi Sándor, Kis József; ez utóbbi afeletti aggodalmának adott kifejezést, hogy a püspök úr javas­latai beleütköznek a törvény világos rendelkezéseibe és így alig lesznek kivihetők. Uj irányt adott a vitának dr. Antal Géza, aki azt indítványozta, hogy a lelké­szeket terhelő belépési járulékokat, a 23°/0 kivételével, az egyházkerületi lelkészi gyámolda fedeze, amint ez máB egyházkerületben is történik. Minthogy azonban a lelkészi gyámolda tőkéje még évtizedeken át le lesz foglalva az özvegyek évi osztalékára, addig, mig ez a tőke felszabadul, a szükséges összeg a tűzkár alapból vétessék kölcsön. Bállá Endre indítványozta, hogy az 1908. évben felszabaduló közigazgatási államsegély személyi pótlék cimén osztassák fel a lelkészek között mindaddig, mig a lelkészi korpótlék ügy rendezve nem lesz. Ez által nemcsak egy éven, de évről-évre segítve lesz a nyugdíj­járulék fizetés s nagyobb mértékben, mint az Antal Géza féle javaslat által. Egyben arra is figyelmeztette a gyűlést, hogy a tűzkár pénztár tőkéjét épen a teg­napelőtt tartott igazgató tanács ülés a leánynevelő in­tézet céljaira óhajtja fordíttatni s ez irányú javaslatát az egyházmegyékre véleményezés végett letenni java­solta. A vita a következő határozattal végződött: A kér. közgyűlés a nyugdíjtörvény életbelépte előtt szolgálat­ban volt lelkészeket a visszamenőleg rájuk eső belépési járulékok befizetésében támogatni óhajtja, ezért meg­bízza a gazdasági tanácsot, hogy a közigazgatási állam­segély kiosztására kiküldött bizottsággal együttesen készítsen tervezetet a jövő tavaszi közgyűlés elé s ebben tegyen számítást egyénenként arra, hogy mennyi esik a rendes és külön a helyettes és segédlelkészi évekre a belépési járulékokból. Ez üggyel kapcsolatban Molnár Béla v. főjegyző és főiskolai világi gondnok egy igen könnyen kivihető eszmét vetett fel, amit más helyen Önálló cikkben adunk közre. Püspök úr javaslata, amely szerint a lelkészek terhét könnyíteni óhajtja, ez : a) Az egyes lelkészekre magukra bizassék, hogy vagyoni és családi viszonyaikat tekintetbe véve, lelkészi szolgálatuk kezdetétől, vagy a gyámintézet felállítása idejétől (1896), vagy a nyugdíj-intézet szervezésétől (1908) kivánják-e szolgálati éveiket beszámíttatni, ille­tőleg a törvényben előirt járandóságokat fizetni. Ezen intézkedés a törvény 7. § ával összeegyeztethető, ma­gának az intézetnek csak előnyére szolgál, sőt mérlege tetemesen javul. Viszont a tagoknak megadja ezen in­tézkedés azon lehetőséget, hogy ne kényszeríttessenek olyan teher vállasására, amit el nem bírnak. b) A régebben szolgáló lelkészek a 23°/0 törzs­befizetést, úgy mint a törvény 26. §. 1. pont negyedik kikezdése szerint az ezután belépő lelkészek, csakis tényleges javadalmaik után tartozzanak fizetni, tehát a kamatok terhűkre visszamenőleg nem a mostani, hanem a mindenkor általuk élvezett javadalom után számít­tassanak. Ezen intézkedés a törzsfizetésre nézve nem okoz semmi különbséget, de igenis lényeges különbsé­get okoz a kamatokban, kivált a mi dunántúli egyház­­kerületünkben, ahol a régebbi időkben voltak 8 —10 éves káplánok is 21 forint évi fizetéssel, tehát ellen­kező értelmezéssel ezek ezen évekre is jelenlegi fizeté­sük 23°/0-a után tartoznának a kamatokat fizetni. A Tokaji Bortermelő Társaság szállít liter TOKAJI szamorodni bort 3 éves --------------------------------------------56 kölcsön hordóban bérmentve a megrendelő vasúti állomására, Tokajból koronáért,

Next

/
Thumbnails
Contents