Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-29 / 39. szám

701 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 702 ságot kívánja meg. A kérdésnél tehát nem az elne­vezés, hanem maga a tény a fő. A papi hatalomra törek­vés az érzületben rejlik és nincsen névhez kötve. A római egyházban, ahol az áldozópap-féle elnevezés általános, számos olyan alázatos és szolgálatkész lélek volt, mint Fénélon, viszont a dissidensek közt, akik ezt a kifejezést tudatosan kerülik, nem egy fel­­fuvalkodott pap zsarnokoskodott másokon s tartotta őket lelki szolgaságban. Az ilyen emberek égnek a vágytól, sőt a becsvágytól, hogy másokat megment­senek ; de megmentőik egyedül és kizárólag ők ki­­vánnak lenni. Ennélfogva cselekedeteiknek önzés a rugója. Aki tanaikat elfogadja, tekintélyüket elismeri, az szemükben alázatos és kegyes keresztyén ; aki azonban tudományukban kételkedni mer, az igazsá­got keresi s az általuk hirdetett igazságra vakon nem esküszik, azt szabadszellemünek, kevélynek, po­­gánynak és önfejűnek nyilvánítják. Ezért a kegyes­séget mindig önkényüleg Ítélik meg, mert lényeges mozzanatának a saját egyéni tanmódjuk iránti en­gedelmességet és föltétien hódolatot tekintik. Továbbá a tőlük eltérőleg gondolkozókat mindig üldözik. A mások hitén való fenhéjázó uralkodás szükségképen erre készti őket, habár különböző utón is. Most megége­tik vagy kiátkozzák a más véleményen levőket, majd lelkészeiket bélyegzik meg s illetik gúnynevekkel, ráparancsolván a népre, hogy tőlük, mint hamis ta­­tanítóktól tartózkodjék. Ha olyan emberrel találkoz­tok, aki másokat meg akar győzni arról, hogy az Ő tudománya idvességükre szükséges; aki így szól: ha magatokat körül nem metéltetitek, ha az én tanaim­nak nem hisztek, ha nem engeditek, hogy megkeresz­teljünk titeket, nem idvezülhettek: áldozó pappal van dolgotok, akár lelkész, akár hitszónok, akár világi az illető. Ellenben ha olyan emberrel jöttök össze, aki azon fáradozik, hogy az embereket magától függet­lenekké tegye, sőt függetlenekké minden embertől s aki szivvel-lélekkel segíteni akar rajtuk, hogy nem a saját tekintélye, hanem a maguk meggyőződése folytán ragaszkodjanak hitökhöz és várva-várja azt az időt, amidőn munkálkodása fölösleges lesz és ez a jóslat: „többé senki nem tanítja felebarátját, mert lesznek mindnyájan az Istentől tanítottak“ — betel­jesül : akkor keresztyén prédikátorral, az Ur szolgá­jával, örömeitek osztályosával van dolgotok .. . „Más fundamentomot senki nem vethet, mint amely egyszer vettetett, t. i. a Jézus Krisztus.“ E szentirá8Í helynek pártoélokra való felhasználása ellen tiltakozunk. Krisztust prédikálni annyi, mint Krisz­tust prédikálni. Pál apostol a Megváltónak életéből kiszakított egyes cselekedeteiből s egyes igazságaiból, amilyen ez: „jobb adni, mint venni“ — vezette le az összes keresztyén alapelveket, amelyekre leveleinek egész pompás épületét építette. Tanát e szavakban foglalja össze : „hogy megismerjem őt és az ő fel­támadásának erejét és az ő szenvedéseiben való része­sülésemet, mikor hasonlatos leszek az ő halálához.“ (Filip. 2., 10.) A keresztyénségben Krisztusnak kell kifejezésre jutnia. Értsétek meg őt, sajátítsátok el lelkét, tegyé­tek magatokévá érzületét : a keresztyénség lélek és élet. Haljatok meg Krisztussal és támadjatok fel vele új életre. Azután akár ti prédikáltok, akár mások prédikálnak nektek : a vélemények harca nem fog megtéveszteni, mert szilárd alapon állótok. Ezen az alapon kell felépülni a keresztyénség épületének. A keresztyénség néhány alapelvből áll, amelyekből hittani vonatkozásban épen úgy szer­keszthető kálvinizmus, mint arminianizmus s az egyházi rendtartás tekintetében egyszerű, az érzéke­ket nem csiklandozó istentisztelet ép úgy, mint egy szorosan tagolt rítus, vagy a puszta képzeletet foglal­koztató kultuszforma. Életünket ezen az alapon tét­len áhítatosságban vagy lázas tevékenységben foly­tathatjuk, akár mint a harmadik Bzázad oszlopszentje, akár pedig mint a tizenkilencedik század keresztyén kereskedője. Mert a keresztyénség számos viszonyra, ■ időszakra, helyzetre és szükségletre kiterjeszthető. Élete vége felé kinyilvánítja Robertson tanmód­­jának alapelveit s azokat a szempotokat, amelyeket ki­váltképen irányadókul tekintett, röviden e hat mondat­ban foglalja össze : 1. A tévedés negatív megdöntése helyett a pozi­tív igazság megállapítása. 2. Az igazság két ellentétes bizonyítás révén nyer­hető éB soha sincs a középen (via media.) 3. A lelki igazság a lélek által fogható fel és az értelemmel tantételekben nem közölhető. Ezért nem dogmatikusan kellene hirdetni, hanem úgy, hogy a szív­hez és a képzelethez szóljon. 4. A Krisztusnak előbb emberi természetében kell hinnünk, hogy elhihessük isteni eredetét. 5. A keresztyénség belölről kifelé hat, nem pedig megfordítva és tanítóinak is így kellene hirdetniük. Az Egyházi Törvények 1. §-a szerint az ev. ref. egyház hivatalos ezime ezután „református“ s igy az egyházak és iskolák eddigi bélyegzőit meg kell változtatni. A legszebb és legolcsóbb bélyegzőket AZ ELSŐ MAGYAR RUGGYANTA BÉLYEGZŐGYÁR ÉS VÉSŐ-INTÉZET Tessék árjegyzéket kérni! készíti Tessék árjegyzéket kérni ! Budapest, TI. kér., Váczi-körut 17/a. Tulajdonos GEDULDIGER HUGÓ.

Next

/
Thumbnails
Contents