Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-27 / 4. szám

61

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

62

Gábor urnák 1841. dec. 29-dikén költ és hozzája intézett becses levelét, melynek célja egy főiskolánkat illető nevezetes lett dologról, jelesen arróli tudósítás, hogy ns. Zala vármegyében lakó Tekintetes Deák Ferenc táblabiró úr 200 pengő forintnyi esztendőnként adandó stipendiumára főiskolánk egyik kis növendékét Gödé Lajos grammatistát fölvenni kegyeskedett, mely dolognak e következendők szolgáltak alapul. A Zala vármegyei lelkes karok és rendek, Tekintetes Deák Ferencz táblabiró úr nevének örökítése végett egy alapítványt állítottak össze két ifjú, u. no. egy nemes és egy nemtelen nevelésére, minden vallásbeli különbség nélkül, mely alapítványnak mind addigi gyarapítása meghatároztatott, mig mindenik ifjú nevelésére 200 pengő forint kikerül és aki egyszer erre fölvétetik, ha eminens tanuló és jó erkölcsű, mind addig megtartja ezt, mig iskolai pályáját egészen el nem végezendő A kinevezés jogát Tek. Deák Ferencz úr magának fentartván, nevezett ki a múlt ősszel egy nemes ifjút katholikust, nemtelent pedig reformátust akarván kinevezni, fölszólította Tek. Kerkapoly István első alispány urat, hogy egy a pápai Collegiumhan tanuló ilyen, s Zala vármegyei születésű eminens jó erkölcsű s tisztességes szülőktől származott tanulót ajánlana neki, — aki ennek következtében ilyen tanuló keresése és ajánlása végett a főbb már tisztelettel említett esperes urat kérte meg, mely érdekes bizomáuynak híven eleget teendő, a legközelebb múlt közvizsgálatok alkalmával keletkezett előmeneteli mutatványokat gondosan megvizsgálta, és szerintök a szóbani nagyszerű gyámolítványra érdemesnek a föntebb is nevezett Gödé Lajost nyilvánította, kinek szülei köveskáli becsületes lakosok.

Ezen értesítés, mely főiskolánknak a köztiszteletet nyert halhatatlan hazafi Tekintetes Deák Ferenc úr általi megtiszteltetését tárgyazza, örömmel fogadtatott s tudomás végetti följegyeztetéae határozattá lön. Adja Isten ! hogy a valódi polgári érdem hazánkban ezentúl minél többször ily szép eredményű megtiszteltetési jutalommal dicsekedbessék, minővel Zala megye nemesirányu rendei nemzeti képviselőségre emelkedett széplelkü követük iránti hálás méltánylásukat nyilvánították ; adja Isten, hogy az általunk csak imént is tisztelt nagy honfi még számos évekig lehessen a magyar nemzet képviseleti testületének irányadó angyala, s a képzőintézetek növendékeinek jóltevője.

Közli :

Borsos István.

Könyvismertetés.

„Theologiai Szaklap.“ (Évnegyedes folyóirat.) Szerkesztik : Raffay Sándor, Hornyánszky Aladár stb. — Pozsony, 1906. Ára 4 korona.

Egy vaskos kötetben fekszik előttem egyetlen tudományos Theol. Szaklapunk, mely mint a hazai két evangéliumi testvéregyház érdekeit szolgáló orgánum a munkatársak, előfizetők és olvasók számát tekintve, református híveink, sőt lelkész-társaink előtt is csaknem ismeretlen. Ez a körülmény teszi indokolttá e lap hasábjain való ismertetését, mely munkát a következőkben végezzük :

A folyóirat mindenegyes számának 3 rovatja van : (I.) tanulmányok ; (II.) lapszemle és (III.) könyvismertetés általános címek alatt. Áz első eredeti dolgozatokat foglal magában s — természetes — legértékesebb; a másodikat német és angol szaklapok szemléje s az utolsót hazai könnyvek ismertetése tölti be.

A szerkesztők számában mutatkozó paritás a munkálkodást illetőleg teljességgel hiányzik : a református társszerkesztőktől — nevük alatt — egy rövid cikkecske sincs a lapban ; Raffay és Hornyánszky ellenben több kiváló dolgozattal emelik annak értékét. S ez aránytalanság szembeötlő, ha a munkatársak sorain figyelemmel végig megyünk : mi reformátusokul csak két tanulmánnyal szerepelünk e speciálisan tudományos theol. lap hasábjain b ezek egyike is felettébb gyenge dolog; négy más szerzőnk pedig rövidebb lélekzetü cikket irt csak. A többi mind evangélikus atyánkfiái munkakészségét és agitálását dicséri — a mi serkentésünkre, hogy ne álljunk majd csaknem idegenekül e Szaklappal szemben s fokozottabb buzgalommal támogassuk hazai theol. tudományos irodalmunkat: „kinek mint adák az Istenek !“ .. .

A tanulmányok sorát Hornyánszky A. nyitja meg „Ninivé“-ről, leginkább az újabb kutatásokat összefoglaló német művek nyomán gonddal készült historico-topografiai rajzával. Ugyancsak ő irta a „ 100 év Izrael történetéből“ c. dolgozatot is, melyben a fogságból 537-ben és későbben visszatért zsidók állapotának s a restauratio munkájának hű képét adja — az ó testamentomi theologiában meglepő jártasságot árulván el. Harmadik cikke ; „A prófétai extasis és a zene“ — tárgyának újságával, a felfogás szabadéivüségévei s kidolgozásának virtuozitásával valóságos szenzáció. I. Sámuel 9. 1 —10. 16. alapján kimutatja, hogy a vándor uábikat kisérő muzsikusok zűrzavaros zene hangjaival a látnok ekstátikus lelki-állapotának fokozását segítették elő a végből, hogy Jáhveszelleme rájok „ugorjék és őrjöngjenek.“ A ruah Jáhve képzete s e gyakorlat Izráel animistikus korának maradványa, amidőn a vallás még polydémonismus, és Saul elbeszélt esete igazolja, hogy az időtájt minden nábinak, varázslónak, álomfejtőnek, költőnek, sőt a hősnek megvolt a maga segítő démonja. Raffay S. „Tamás följegyzése“, „Jézus születése“ s „Mária születése“ c. alatt tárgyilag összefüggő tanulmányt közöl öt hosszabb közleményben. Mintegy folytatásául és kiegészítéséül „Uj szöv. apokrifusok“ címmel kiadott könyvének, a Jézus és Mária születéséről szóló kanonikus és apokrifus művek vonatkozó fejezeteit lefordítja s a legkisebb részletre is kiterjedő figyelemmel, igazán tudományos apparátussal és óriási irodalmi jártassággal kommentálja, hogy ekként a Jézus Krisztus világra jövetelének eseményéről a legendák ködét távolüzve, azt a történeti valósággal egyezőleg adja elő és a Jézus és Mária származásával összefüggő téves hitnézetek történelmileg alaptalan voltát igazolja. Kiváló értékes dolgozatok ezek e mindnyájunkat érdeklő tárgyról.

Dr. Masznyik ismert vitája több r. kath. theológussal afelett, hogy voltak-e Jézusnak testvérei ? — egy műkedvelő theol. írónak, az orvos-doktor Tarczay Kálmánnak is kezébe adta a tollat. Masznyik álláspontját támogató