Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-15 / 37. szám
657 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 658 lékot. Például: Kálóz ref. egyházközség népessége a legutóbbi népszámlálás szerint volt 1436, ebben a számban benne van a belterület és a 2—12 kilométer távolságra fekvő 7 fő- és több mellékpuszta és majorok lakossága, akik mindannyian vagyontalan cselédek. Mint a népszámlálásnál közreműködő biztos többi társaimmal együtt összegeztük a népszámlálás eredményét felekezetek szerint külön-külön a belterület és egyes pusztákon is s e szerint az 1436 lélekből Kálóz község belterületén volt 979 lélek, a többi 457 a nagy kiterjedésű pusztákon lakott cselédek és családtagjaikból állott elő. Ezek a káiozi egyházhoz soha semmit nem fizettek és nem fizetnek ma sem; mégis a káiozi egyház 36 K 56 fillér közalapjárulékot volna köteles helyettük fizetni. Ez szerintem igazságtalan eljárás lenne ; az anyaegyháznak tagjait terhelni meg olyanok helyett, akik semminemű fizetésre nem kötelezhetők. A dunamelléki ref. egyházkerület e tárgyban már hozott határozatot és kimondotta, hogy a szórványok lakossága után közalapjárulék nem fizetendő. Ezt a határozatot lehet támogatni az egyházi törvényekből is, nem közvetlenül a közalapról szóló IV. t.-c.-bői hanem az egyházi adóról szóló III. t. c.-ből s tekintve, hogy a közalap külön adónemet nem képez, annak kivetése is a III. t.-c megfelelő § ai szerint eszközlendő a rendes egyházi adókeretében. A III. t.-c. 10. §. b —c) pontjai szerint az egyházaz egyházközségben állandó rendes lakással nem biró egyháztagra „személyi adó nem, hanem csak vagyoni adó róvható ki.“ Ebből következik, hogy a szórványokban lakó cselédekre személyi adót kivetni nem lehet, vagyoni adót még kevésbbé, mert földhöz ragadt szegények, akiknek semmijük nincs, — tehát azokat az anyaegyház terhére személyenként kivetendő közalapjárulék megállapításánál figyelembe venni nem lehet, n^rt ez az eljárás az anyaegyházak terhét jogtalanul emelné magasabbra különösen az oly egyházban, amelyik adósegélyben nem részesül. Ezt az ügyet tisztelettel ajánlom ez utón az egyházkerületi közgyűlés és egyetemes konvent tagjainak szives figyelmébe, hogy az egyházak jogtalanul terhelve ne legyenek és amig a fentiek figyelembe vételével az egységes eljárást megállapító határozat meg nem lesz, addig a közalapjárulék a költségvetésbe be nem állítható. Tehát ez is egy akadályt képez a törvény végrehajtásának útjában. Itt megjegyzem az egyházkerület 32. jkvi pontjának 33. §-ához, hogy a községi jegyzőségeknél meglevő s a legutóbbi népszámlálás adatait tartalmazó „Helység névtárakban“ a népesség felekezetek szerint részletezve nincs, s így azt vagy a statisztikai hivataltól kell kivonatos alakban beszerezni, vagy a dr. Antal Géza szerkesztésében megjelent 1903. évi egyházkerületi névtár adatait kellene használni, melyben a népszámlálási adatok a statisztikai hivatal kimutatásából vannak átvéve, azonban itt is a szórványok népessége az anyaegyházéval együtt van felvéve és kimutatva. Másik költségvetési és ennek alapján adókirovási tételt képez a díjlevelekben megállapított fizetés (III. t.-c. 4. §. a), 7. §. a). Azok az egyházközségek — melyek a III. t.-c. 12. §-ában alkotott egyetemes adóalapból segélyt akarnak igénybe venni, a 13. §. utolsó bekezdése szerint a belhivatalnokok díjleveleit az uj adókulcs elfogadásával pénzértékre átszámítani, illetve átváltoztatni tartoznak. Tehát a segély igénybevétele az eddigi adókulcsot feltétlenül átalakítja, sőt már a közalap és nyugdíjjárulék költségvetésbe beállítása is a legtöbb helyen módosítja. Már pedig úgy az adókulcs változtatás, mint a díjlevél átalakítás, illetve ezek jóváhagyása és megerősítése az egyházmegyei és egyházkerületi közgyűlések hatáskörébe tartozik (I. t.-c. 15. §. c) e); 56. §. k); 67. §. o). A folyó évben a rendes egyházmegyei gyűlések már lezajlottak, ezeken a díjleveleket és adókulcsváltoztatásokat a szükséges előmunkálati nyomtatványok és utasítások hiánya miatt letárgyalni nem lehetett, s minthogy az ezek elkészítésével megbizott adóügyi bizottság még mostanáig sem* bocsátotta azokat rendelkezésre , semmi kilátás sincs arra, hogy az őszi egyházkerületi közgyűlés előtt rendkívüli egyházmegyei gyűléseket lehetne tartani. így ezen munkálatok előkészítése a legjobb esetben is belenyub'k az év utolsó hónapjába, jó szerencse ha át nem megy a jövő esztendőbe, de teljesen perfekt ebben az évben semmi esetre sem lesz. Már most azok az egyházak, melyek bejelentik igényüket az adósegélyre, nem tudván, hogy miként bíráltainak el kérvényeik, költségvetési tételeik közül, melyek lesznek törölve, nem tudván a megállapított segélyösszegét időben, sem költségvetésüket, sem adókivetésüket a folyó évben a törvény, konventi és kerületi határozatok egyenes és világos rendelkezése dacára is, el nem készíthetik. Ily természetes akadályt gördített a törvény végrehajtása elé a késedelem igazabban szólva : a siettetés. De tegyük fel, hogy azok a várva-várt rovatos ivek csakhamar megérkeznek s mi lelkészek lázasan akarunk hozzáfogni a munkához, hogy az okozott késedelmet behozzuk, — mert így kellene tennünk — mennyi akadály találunk előttünk a törvény és utasítások nem eléggé szabatos szövegében, melyet sokfélekép lehet értelmezni és alkalmazni. Több szó hangzott már el e tárgyban, de hivatalos szó még nem jött, amely a különféle nézeteket egyesítse, a félreértéseket eloszlassa, az aggodalmakat megszüntesse. Ott van a megváltóként üdvözölt 13. §., mely az egész egyházi adóról szóló törvénycikknek, sőt az egész * E cikk aug. közepén érkezett hozzánk. Szerk. TOKAJI BORT 3 éves szamorodni I 5 éves aszú puttonos QA 0'7 literes OA koro- j ÁCí 0'5 literes JO koropalackot Av náért | 1^ palackot náért ládában bérmentve a megrendelő vasúti állomására. A TOKAJI BOR termelők Társasága szállít Tokajból
