Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-25 / 34. szám
603 604 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. szellem fel fog ébredni s üdvös alkotások létesülnek az Isten dicsőségére. Az egyházmegyei közgyűlés Zsigmond Sándor mellé aggkori gyengeségére, Szűcs Béla mellé súlyos betegségére tekintettel, s Tihanyba a lelkész elhalása következtében segéd- illetve h.- lelkészeket rendelt. A tanügyi elnök jelentése alkalmával lehangold volt a közgyűlésre az, hogy az előző évihez hasonlítva több iskolában hanyatlás észlelhető. Vagyis alább szállt az egyházmegye iskoláiban — tisztelet a kivételnek — a tanítási buzgalom s az értelmi szinvonal. Itt a mi egyházmegyénkben sok tanító amellett agitál, hogy törüljék el az iskolaszékeket, szűnjék meg az osztályozás és ne legyen kontrol. Van ki mit sem törődik iskolájával, a fizetést kevesteli. Van — pedig intellektuális ember — ki midőn figyelmeztetik, hogy rossz osztályzatot adnak iskolájának, közömbösen válaszolja : nem törődöm vele. íme hova jutunk, most már emelkednek a fizetések, most már két garancionális esküt is tesznek tanítóink és akadnak olyanok, kik ily viselkedést tanúsítanak. Ezt nem szabad elhallgatnunk, titkolgatnunk, hanem jó lesz éber figyelemmel őrködnünk, egyházmegyénk tantestületét és iskoláit magas színvonalon megőriznünk, megtartanunk. Jeles iskolák: f.-csurgói nagyobb, mohai, iszkaszentgyörgyi, várpalotai nagyobb és kisebb, monoszlói, b.-kényéi, vilonyai, hajmáskéri, szentgáli mind három, litéri, kádártai, szentistváni, a veszprémi fiú, a f.-örsi, vámosi mindkettő, b.-füredi nagyobb, b.-kövesd; és szentkirályszabadjai nagyobb és kisebb iskolák. Jó osztályzatuak; a veszprémi leányiskola, a vörösberényi, tótvázsonyi, b.-k. szőjlősi, arácsi, csurgói kisebb, csóri inotai, vászolyi, öcsi, m.-barnagi, köveskállai, mencshelyi, ns.-pécseli, papkeszii, rátóti iskolák. Kielégítők : b.-udvari, szentantalfai, sólyi, b.füredi kisebb, lovasi, a. örsi iskolák. — Kenessey István azon indítványát, hogy kéressék fel az egyházi főhatóság, hogy a magas kormánynál vigye ki, miszerint minden tanfelügyelőségi székhelyen állami tanszerraktár állíttassék fel, pártolólag terjesztjk a kerületre, azért is, mert az új törvény értelmében az állam csak azon tanítókat segélyezi, kiknek iskolái a törvény kívánalmainak megfelelően vannak felszerelve. E tanszerraktárakból aztán az iskola fenntartók vagy ingyen, vagy mérsékelt áron szerezhessék be tanszereiket, nehogy ezek hiányában a tanító a fizetéskiegészítés és korpótlék tekintetében rövidséget szenvedjen. A legáció körök az egyházmegye területén jövőre is a régiek maradnak. Örömmel vettük tudomásul, hogy a várpalotai egyház két harangot öntetett Tóth Árpád veszprémi harangöntővel, melyek közül az egyik közadakozásból szereztetett, a másik pedig Szűcs István unokáinak ajándéka. Zengjék e harangok nyelvei az Isten dicsőségét az élők szeretetét és a halottak kegyeletea emlékezetét. A ns. és n.-péoselyi egyház szőlővételét az ehm. közgyűlés megerősítette. Kegyelettel emlékeztünk meg halottainkról. Hegedűs Sándorról, kinek eltávozása pótolhatatlan veszteség anyaszentegyházunkra. Márton Tamásról, kit 37 évi lelkipásztorkodás s küzdelmes élet után hivott magához az Ur és hangzik felette az ige: „Eljő az óra, melyben mindenek, kik a koporsóban vágynak, meghallják az Isten fiának szavát.“ (János ev. V. 28.) — Vörös Pálról kit Tihanvból ragadott el a halál. Itt találta fel azt a békét, mit a földi élet tőle megtagadott. — Nyikos Kálmán volt esperes és litéri lelkészről, ki 53 éven át hirdette a Krisztus tanait és személyes életében az emberszeretet, tisztelet, Isten félelem nemes példaadásával tündökölt. Reá rá illett az ige: „Boldogok a halottak, kik az Urban halnak meg ; mert megnyugosznak az ő fáradalmaiktól s az ő tetteiknek jutalma követi őket.“ — S midőn ezen szeretteinktől búcsút vettünk, hálát adtunk Istennek, hogy egyházkerületünk főgondnoki székében gróf Tisza Istvánt választotta ki, hogy ő lenne nekünk erősségünk, lelkesítőnk ; kinek életéért imádkozunk és szívből kívánjuk, hogy soká, igen soká éljen ! Az is édes örömmel tölti el szivünket, hogy Velegi István iszkaszentgyörgyi, Pap Kovács Ödön csóri és Eötvös Sándor rátóti derék ifjú lelkészekkel gyarapodott lelkészi karunk koszorúja, kívánunk nekik szép sikert az egyház építő munkájában. Úgyszintén üdvözöljük Oserkuty Sándor és ifj. Varga Lajos tanítókat, kik most jöttek egyházmegyénk kebelébe. Az egyházmegyei bíróság az időszaki tanácsot egy évre a következőképen alakította meg : Az elnökségen kívül rendes tagok : Kenessey Móric, Demjén Márton, Galamb István, póttagok: Szőke Ignác, Jákóy Pál, Gózon Gyula. Veszprém. Demjén Márton ehm. főjegyző. A barsi ref. egyházmegye közgyűlése. Szokatlanúl hosszúra — 2 napra — terjedt e hó 8-án tartott közgyűlésünk tárgyalása. Nem csoda, nemcsak az élénk vitatkozás! kedv okozta ezt, hanem a tárgysorozat terjedelmes volta is, melyben bizony kemény dióként ott szerepelt nem egy jelentős ügye egyházmegyénknek. Szóval, volt mi felett hosszasan is vitázui. Buzgóságteljes, igazán szép imával nyitotta meg esperesünk Patay Károly a gyűlést, mely után Kovács Sebestyén Endre fó'gondnok rövid beszédben üdvözölte a csaknem teljes számban jelenlevő gyűlési tagokat; elparentálta Hegedűs Sándort, a volt főgondnokot s üdvözölte méltó utódját: gróf Tisza Istvánt. Ezután következett az esperesi jelentés. Tartalmas, mindenre kiterjeszkedő, lelkiismeretes munka volt ez. Élet lüktetet benne valósággal. Egy egyházmegyének évi működését a legnagyobb pontossággal úgy tárta szemeink, füleink elé, hogy ebből mindenki hű képet alkothatott magának. Nem kerülte ki az esperes figyelmét semmi sem. Méltóképpen elparentálta a nyugdíj-törvényt, elmondta egészen helyes véleményét az egyházi adózásról. Bizonybizony nem tetszett ez azoknak, kiknek fülei viszketnek
