Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-04 / 31. szám
551 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 552 Uj egyházi törvényünk adókedvezményben részesíti a négynél több gyermekes szüléket. A VI. t. c. 24 ik §-a pedig kimondja, bogy 6 árva gyermeknél több nem segélyezhető. Nagy jó uraink, zsinati atyáink, püspökeink, gondnokaink ! ugyan hova tették a szivöket ezen t.-cikk tárgyalásakor ? A haldokló lelkész édesatya végig tekintvén Istenadta olajfaágaink, akikben szent könyvünk szavai szerint szive kellene, hogy örüljön, ámde a költő szavait kell zokogásába folytani : „Melyiket szeressem, melyiket feledjem ?“ Küzdjünk az egy gyermek rendszer ellen míg élünk, dicsőítsük a sok gyermekes szülék nemes önfeláldozását, de vigyázzunk, hogy hatnál több árvánk ne maradjon, mert özvegyünknek pironkodva kell a felesleget letagadni. Világi jogtudós uraink közül, akikkel közöltem ezen § okát, megbotránkoztak erkölcsi testületünknek ezen világi törvényekkel ellentétes intézkedésein. A közvélemény megnyugtatására a felemlített §-okat meg kell változtatni még azon esetben is, ha az egyházmegyék halasztó indítványukkal szemben főtiszt, és mélt. püspök urunk javaslata fogadtatnék el a konventen. Mert az az egyetlen módosítás igen sok lelkésznek többet fog ártani, mint használni és ilyesmibe a konveut szerintem szívesen belemegy, csak az ő mathematikája újabb kudarcot ne vállaljon. Az eltöltött évek után sok lelkész sokalváu a törzsbefizetés után esedékes 4% kamatot, hogy a jelenben segítsen magán, mellőzi a jövőt és nem gondolja meg, hogy aránylag csekély kamat be nem fizetéssel megfosztja magát eltöltött éveinek beszámításától. Szerintünk nem a kamatfizetés igázságtalan, hanem a 33% alapbetét és a 31/2 százalék évi díj. Tudtuukkal az állami tisztviselők 15 és 20%-oj, a tanítók pedig csak 5 és 2%-ot fizetnek. 1600 koronás alapfizetéssel a rengeteg évenkénti államsegély és 25 év óta sok egyházra nézve minden visszatérülő haszon nélkül tőkésülő országos közalap mellett talán mégis csak meglehetett volna menteni az országos özvegy árva gyámoldát a bukástól más utón is. A jelenkor szenvedjen a múltért és jövőért ? ! Miként évekkel ezelőtt említettem, miért nem csinálták együtt és egyforma fizetési kötelezettséggel a theol. tanárok nyugíj-egyletét az orsz. lelkészi nyugdíj-egylettel ? Talán csak nem derogált aZ egyenlő képzettségüeknek sorsáról közösen intézkedni ? Vagy talán már előre arra számítottak, hogy a tanár urak érdekében vagy ebből, vagy abból a pénztáralapból el lehet venni ideiglenesen, a lelkészeknél meg a lefoglalható kongrua minden időben kellő biztosíték ? De hátha valamelyik lelkésznek eszébe jutna tisztviselők fizetésének 2000 K-ig lefoglalhatatlansága törvénybe iktatásával világi bíróságnál keresni védelmet 1600 kor. fizetésének */6 részben való visszatartása ellen, akkor mi lesz a 33 és 31/2 os biztosítékkal ? A jelen súlyos anyagi viszonyok között, ha csak az anyagi és vele együtt szellemi elzüllés veszélyének nem akarja kitenni egyetemes egyházunk a lelkészek legnagyobb részét, szerintünk nincs helyesebb megoldás, mint a VII. t.-c. végrehajtását felfüggeszteni addig, míg az új törvényben kimondott 2400 K alapfizetés akárminő utónmódon megvalósul. Vagy legalább is a régebb idő óta szolgáló családos lelkészek rendszeres korpótlékbau vagy gyermeknevelési pótlékban részesíttetnek a felszabaduló egyházmegyei és kerületi közigazgatási költségekből. Az 1908 jan. 1. végrehajtási határidő a tövényben nincs sehol, azt csak a konvent tűzte ki, tehát ő vissza is vonhatja, ha akarja. Boross Kálmán. Eobertsonról. — Részlet Broicher „Robertson élete levelekben“ című müvéből. — (Folytatás.) Hogy mennyire foglalkoztatták lelkét korának különböző mozgalmai, kitűnik a következő leveléből, melyet egy nőnek irt, aki a patrisztikus irányzathoz csatlakozást ajánlotta neki. Tüzetesen ismerem a kérdéses irányzatot, mivel egy időben nagy gonddal és alaposan tanulmányoztam. Nem kételkedem benne, bogy jótékony hatással van azokra, akik elfogadják, sőt hitöknek gyámola lehet, mert a téves forma gyakran olyan igazságot foglal magában, amelyet egyik-másik helyesen fog fel, amennyiben burkolatát ösztonszerüleg lehámozza, mint szájpadlásunk a szőlő héját, hogy édes tartalmát magáévá tehesse. Áll ez még a római egyház leggonoszabb tévedéseiről is. A Mária tiszteletében pl. a valódi nőiesség mennyei szépségének és imádásra méltó voltának igazsága rejlik. Ám a fölismert tévedésből akaratunknak semmiféle erőfeszítésével sem meríthetünk lelki táplálékot. Valamely irányzathoz csak azért csatlakozni, mert azok, akik hivei lelki épülést merítenek belőle, vagy valamely rendszert azért a nyereségért követni, amellyel másokat megjutalmaz — hiábavaló és veszedelmes törekvés, mert erkölcsi életünket megzavarja s lelkiismeretünket sérti. Az igazságot, amelyet még föl nem találtam, minden hamis meleget adó ruhámat levetve, hóbanfugyban dideregve is szívesebben keresném a távoli magános bércfokon, „hol a madár zöld ágra nem talál, s szúnyog nem száll át kopár szirt felett“, mintsem kényelmesen sütkérezzek a verőfényen egy arátságos vidéken, ahol mások jól érzik magukat a saját vallásukban, mely rájuk nézve igaz, rámnézve azonban hamis volna. Különben taumádjának rendszeréről is megemlékezik. Rendszerem kétségtelenül határozatlan, de azért megóv a dogmatismustól, ámbár az a mód, amelyen az igazságot szabadon hirdetem, ép oly alakzat, mint a katholieismus, evangélismus, vagy atheismus és ép oly elfogult és szűk körű is lehet. Ám attól az egytől, azt hiszem, megment, hogy valaha mást tartsak igaznak, mint a Láthatatlant és örökkévalót. Mindazáltal igyekszem teljesen átérteni a különböző irányzatokat, nem mint szabadgondolkodó, hanem azért, mert minden irányzatban — még túlhajtott külsőségeik és elfogultságuk mellett is — van igazság. Sőt hiszem, hogy az embereknek bizonyos esetekben énen a megfelelő formára van szükségük. Ez a tudat alázatossá tesz, mert meggyőz arról, hogy az emberi lélek a valóságot, a lényeget és az igazságot csakis konkrét alakban képes felfogni, valamint a sav vassal kapcsolatban csupán úgy látható, ha pl. rozsda lesz belőle, — a kénnel: ha kénsav áll elő stb.
