Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-28 / 30. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 531 532 Legjobbnak tapasztaltam erre nézve a fennti tananyagnak oktatását, mert amellett, hogy vallásunk tanai abból ismerhetők meg legjobban, egyszersmind a történelemnél használatos, érdekeltséget keltő és lelkesítő magyarázat mellett, legjobban megmarad a növendékek elméjében. Azért bátorkodtam ezeket előhozni, hogy az új tanterv megállapításánál szerény észleleteimmel — hacsak egy morzsányival is — , hozzájáruljak vallásoktatásunk szent ügyéhez. Csukás Endre. A tatai rét. egyházmegye közgyűlése. Szép napja volt a tatai ref. egyházmegyének július 9-én. Egyházmegyei közgyűlés keretében ünnepelte az egyházmegye határain túl is, széles e hazában ismert és közbecsülésben álló esperesének, Czike Lajosnak, esperesi hivataloskodása 20-adik évfordulóját. 20 év az esperességben, 40 az egyházmegyei tisztségben állandó, sőt növekvő tisztelettől és szeretettől környezve : nem mindennapi jelenség s nem közönséges szellemi és erkölcsi értékről tesz bizonyságot, kivált, ha mindenek oly ékesen és szép rendben történnek, mint a tatai egyházmegyében, melyre, mint hegyen épített városra, sokan tekintenek. Ennél kevesebb idő is elég szokott lenni arra, hogy kiszeressenek egymásból kormányzó és kormányzottak, vagy — ha ez nem történik — a népszerűség olcsó babérjának, a mindenkinek tetszeni kívánásnak, a közügyek hanyatlása fizeti meg az árát. A tatai egyházmegyében, Istennek hála, a közügyek felvirágzása — amint ez köztudomású — s az esperes népszerűsége — amint ez máskor is, de különösen a mai napon nyilván kitetszett — karöltve járnak. De lássuk már, mi történt e napon. Külsőképen alig mutatta valami, hogy nagy napja van az egyházmegyének, ha csak az nem, hogy főtiszt, és mélt. püspök úr is helyett foglalt az esperes mellett. Ámde ő máskor is szokta szerencséltetni közgyűlésünket megjelenésével. A természet nagy templomában az Ur hatalmas szava, a mennydörgés szólt hozzánk a reggeli órákban kitört és meg-megújult zivatarban ; a kézzel csinált templomban az esperes szívből fakadó és szívhez szóló imája emelte lelkünket Istenhez és egyesítette akaratunkat az anyaszentegyház javáért való munkánkbau a gyűlés megnyitásakor. Napirend előtt szót kér Antal Lajos, az egyházmegye lelkészi főjegyzője. Felemlíti a mai gyűlés azon nevezetes körülményét, hogy egyházmegyénk esperese, mint egyházmegyei tisztviselő, közel 40, mint esperes, immár 20 éve működik. Méltatja azon fáradhatatlan tevékenységet, nem lankadó buzgalmat s egyházunk iránt való tántoríthatatlan ragaszkodást és szeretetet, melyet egész hivataloskodása alatt, kiválóan pedig mint esperes, a letelt 20 év alatt — sokszor nagyon is terhes körülmények között tanúsított, mindenkor a legnagyobb körültekintéssel, bölcseséggel és nemes lelkesedéssel hordozva szivén úgy az egyházmegye, mint annak mindenegyes gyülekezetének ügyeit. Midőn az esperest a mai nappal betöltött 20 éves esperesi hivataloskodása alkalmából az egyházmegye közönsége nevében melegen üdvözli s további működésére Isten áldó kegyelmét kéri, egyúttal jelenti, hogy a mai nap jelentőségének emlékére, az esperes 20 év alatti esperesi működésével tanúsított kimagasló érdemeinek elismerése és méltánylásául az egyházmegyebeli gyülekezetek tagjainak önkéntes adományaiból 1620 korona jött össze oly célból, hogy ezen összeg, mint Czike Lajos esperes nevét viselő örök alapítvány, az egyházmegyei pénztár által kezeltetve, az alapítványtőke kamata évről-évre a dunántúli ref. egyházkerület pápai nőnevelő-intézetében tanuló, egy vagy több, tatai egyházmegyebeli ref. vallásu — első sorban lelkész, vagy tanító-leányuövendék segélyezésére, esetleg jutalmazására lenne fordítandó és pedig mig él, Czike Lajos esperes által, az ő elhalálozása után pedig az egyházmegyei közgyűlés, illetve annak kiküldendő bizottsága által. Felkéri az egyházi főjegyző az esperest ezen alapítványnak, mint nevét és 20 éves esperesi tevékeny és közhasznú működését megörökítő emléknek elfogadására; az egyházmegyei közgyűlést pedig az 1620 kor. összegnek, mint Czike Lajos nevét viselő örök alapítványnak kezelésére, egyúttal a fenti összegről szóló takarékpénztári betétkönyvet a gyűlés asztalára leteszi. Méltóságos és főtiszt, püspök úr — a tőle megszokott ékesszólással — örömének ad kifejezést, hogy a mai gyűlésen s egyúttal emez egyszerű, de szivből jött és megható ünneoeltetésén az esperesnek ő is részt vehet. A maga és a dunántúli ref. egyházkerület nevében is — mint ennek egyik kormányzója — megragadva az alkalmat : az ünnepeknek 20 éves esperesi működése alkalmából, úgyis mint az egyházkerület főiskolája és nőnevelő intézete nagyérdemű gondnokának, sokoldalú, fáradhatatlan és közhasznú működéséért, bölcs és szeretetteljes vezetése és kormányzásáért hálás elismerését és meleg köszönetét nyilvánítja s kéri a mindenhatót, hogy az ünnepelt férfiút anyaszentegyházunk, közelebbről egyházkerületünk és főiskolánk, úgy szinte a tatai ref. egyházmegye boldogításának munkálására, mindnyájunk büszkesége és örömére tartsa meg továbbra is testi és szellemi épségben az emberi életkor legvégső határáig. Az egyházmegyei lelkészértekezlet nevében az értekezlet elnök ecseteli a lelkészi karnak esperese iránt való tiszteletét és szerétét, mely a lefolyt 20 év alatt nemhogy fogyott volna, de erősödött. Emlékezetbe hozza, hogy a már közel négy évtizede megalakult lelkészértekezletnek az ünnepelt férfiú ott volt bölcsőjénél, esperessége idejében 4 évig tényleges elnöke, azóta is vezére, irányítója, feje. A lelkészértekezlet tagjai, mint egy szerető család tagjai veszik őt körül e napon, aki naggyá lett a közszolgálatában, de szerető kartárs, barát, testvér lelkésztársai között. Meglevőn győződve a viszontszeretetről, hogy azokat, akiket szeret, együtt láthassa, ha személyükben nem, legalább arcképeikben —: egy, az egyházmegyei lelkészek arcképeit magában foglaló albumot nyújt át e nap emlékéül s az értekezlet „tiszteletének és szeretetének zálogául.“ E szavakkal van ajánlva az album is s e jeligével:
