Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-21 / 29. szám

517 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 518 nyegre került biztosítási és ügynökségi tárgya a kartársak figyelmébe és pártolásába ajánlásával nyert elintézést. Avass Ferenc körmendi kartárs, könyvtárosa egyle­tünknek, a „Méhészeti kalauz“ és a legújabb zsinati tör­vénykönyv beszerzése folytán bönytári gyarapodásról tett jelentést. Ennek kapcsán Vikár Géza kisrákosi kartársunk szólásra emelkedve, az egylet könyvtára javára „Föld és népei“ c. 75 kor. értékű művet ajánlott fel; értékes aján­dékát hálás köszönettel fogadta el a közgyűlés. Az iga­zolásokra térve, mivel a távolmaradottakat csaknem kivé­tel nélkül a hadkötelezettség tartotta távol, igazoltaknak vétettek. Az indítványok sorra kerültével első helyen Kalmár Péter szólalt fel. Az új egyházi törvény I. t.-c. 69. §. g) pontja s a VI. t.-c. 55. és 102. §-ára vonatkozólag ter­jesztő elő indítványát, melyhez képest a közgyűlés akként rendelkezett, hogy az egyházker, tanügyi bizottság szer­vezete és munkaköre megállapításának módját készítse elő egy három tagú bizottmány s az elkészített munkálatot az egyleti elnök által kijelölt több tagból álló bizottság felülvizsgálás végett vegye át. Németh Gyula felsőeőri kartárs figyelmet irányítva az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 34. § a és az 1907. évi XXVII. t,-c. 32. §-a közt mutatkozó anomáliára a hivatalos eskütételnél, midőn a tanító 80 tanköteles gyermeknél többet kénytelen elhelyezni iskolájában, holott az ország szentesített törvényeinek megtartására esküt tesz. Az egy­leti közgyűlés e körülménynek az ehm. tanügyi bizottság elé terjesztését és ez utón az egyházmegye közgyűlés figyel­mébe ajánlását vétette határozatba. Az egyleti alapszabályok szerint bárom év lejárta után megejtendő a tisztujítás, ehhez képest lemondott a tisztikar, mit a közgyűlés el nem fogadva, kimondotta, hogy az egylet közelmúlt időszakában volt tisztviselői megtar­tatnak. Jövő évi gyűlés helyének megválasztása Felsőeőrre esett. A közgyűlés berekesztése és a Himnusz eléneklése után nagys. Barthalos István egyl. tb. tag vendégül látta a jelenvoltakat s az emelkedett hangulat sok szép fel­köszöntőben nyilatkozott meg. Tudósító. Bobertsonról. — jRészlet Broicher „Robertson élete levelekbení: cimü müvéből. — (Folytatás.) Alább közölt levelében, amely általában tanmód­jának s az általa kitűzött célnak magyarázatául tekint­hető, okát adja, hogy miért nem csatlakozott egyik párthoz sem. E leveléből, amelyet lelkészi működésé­nek vége felé irt a traktariánus egyház egyik tagjához, aki hozzá való csatlakozásra szólította fel, — láthatjuk azt is, hogy élte alkonyán milyen álláspontot foglalt el az anglo-katholicizmu8sal szemben. Hogy levelének főkérdesére megfelelhessek, ive­ket kellene tele Írnom. On azt állítja, hogy mindenki köteles komoly gondolkozásukról ismeretes egyének­hez kifejezetten csatlakozni s velük együtt működni s viszont esztelenségnek tartja az elkülönülten s egye­dül állást. Meggyőződésem szerint a főegyháznak minden tana és szokása igazságon alapul. De — azért meg­vallom — formaságával ép oly nehezen tudnék meg­barátkozni, mint az evangélikálókéval.* A főegyháznak egyik-másik gondolkozó és vallás dolgában türelmes tagja iránt talán még nagyobb rokonérzés tölt el, mint valamely más egyházi irányzat hívei iránt, de attól tartok, hogy tagjai közűi a félműveltek és tudá­­kosak formalismusától jobban idegenkedném, mint bár­mely más párt túlhajtásaitól. A szellem örök, az alak múlandó és ha valaki valamely alakzatot változat­lannak akar tekinteni és azt állítja, hogy más, tőle nagyon is elütő alakzatok ugyanazt az igazságot nem foglalhatják magukban, mint pl. Mózesnél a saruk leoldása nem egyéb, mint a quükereknél a fő befe­dése — feltéve, hogy ez mind az Isten iránti tiszte­letből ered, — kellemetlenül érint, akár egy szónak, akár pedig valamely bevett szokásnak formasága fo­rogjon kérdésben. Napjainkban azt tekintem a keresztyén prédi­kátor tisztének, hogy a szellemi vallást helytől, ettől vagy amattól a hegytől függetlenül hirdesse, mint Krisztus a samáriai asszonynak és mint István vér­tanú a tömegnek, amely templomsértés miatt meg­kövezte. A keresztyén lelkész készséggel felismeri ugyan a Láthatatlan iránti tiszteletnek bizonyos jelét még abban a túlhajtott buzgóságban is, amellyel együgyű lelkek a rationalismustól, pantheismustól, a német szabad szellemtől és száz más dologtól való félelmükben azon fáradoznak, hogy az Isten szent­ségét egyházi szokásokhoz és szertartásokhoz kössék, de nem támogatja, nem is támogathatja a szellemi vallás fennmaradásának ezen az utón való biztosí­tására irányuló törekvést, mert a történelem meg­tanította rá, hogy ez szükségképen hova vezet. * Az evangélikálók — az alsó egyházi párt — a főegy­házzal szemben kevesebb súlyt fektetnek a rítusra, mint a munkás keresztyénségre. A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból KA titer TOKAJI szamorodni bort A A koronáért, v/VJ kölcsön hordóban bérmentve a megrendelő vasúti állomására, vV

Next

/
Thumbnails
Contents