Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-21 / 29. szám
513 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 514 szolgáló adóalapból segélyt igénylő egyházak helyzetére és tájékoztatására tekintettel a fennforgó ellentétek kiegyenlítésére és egyöntetű elvi álláspont elfoglalása. Ezt a tárgyat Babay Kálmán sárkeresztesi és Vargha Kálmán kálozi lelkészek ismertették. Különösen a III. t.-c. 13. §-ában foglalt adózási kulcs beszerzése mellett az adóalany és adóalap megállapítása igényelt egyöntetű eljárást és megállapodást, mert a törvény szavai nem világosak és többféleképen értelmezhetők, az egyházkerületi közgyűlés e tárgyban hozott utasításai pedig nem egyebek, mint a törvény §-ainak szószerinti ismétlései és a homályosabb és nehezebben érthető helyek megérthetésére Dem alkalmasak. Az értekezlet a 13. §. a) pontjára vonatkozólag úgy vélekedett, hogy az adó családonként vettetik ki — tekintet nélkül a családtagok számára, a családfő állami adójának megfelelő osztály szerint. Hitvestárs, 20 éven felüli nőtlen ifjú, vagy hajadon — ha a család segítő tagja és mint ilyen külön vagyonnal nem rendelkezik és nem külön keresetet folytat, figyelembe nem vehető s reájuk a legkisebb személyi adó sem vethető ki. Házas, avagy özvegy családtagok azonban — habár a szülőkkel egy háztartásban élnek, velük közös keresetet folytatnak is — még vagyontalanig esetén is külön adóalanynak veendők fel. A b) pontra vonatkozólag elfogadta az értekezlet azt a felfogást, hogy állami egyenes adónak sem az általános jövedelmi pótadó, sem az országos betegápolási pótadó, sem a fegyveradó és hadmentességi díj nem tekintendő oly célból, hogy az egyházi adó kivetésénél alapul szolgálhasson, mert tiltó rendelkezések vannak arra nézve, hogy ezen adónemekre sem iskolai, sem községi pótadó ki nem vethető. Ennek kimondása végett felterjesztést intéz a fokozatos hatóságokhoz; egyben ezek utján megsürgeti a konventet a szükséges nyomtatványok és rovatainak mielőbbi leküldésére. 2. Második tárgy volt az országos lelkészi nyugdíjintézet ügye, mely napjainkban oly sok támadásnak volt kitéve. Előadó Miklós Géza székesfehérvári lelkész. Az értekezlet határozata szerint a nagy teherrel járó és majdnem semmi előnyt nem nyújtó nyugdíjintézetbe a lelkészi kar nem hajlandó belépni, míg a lelkészi fizetések az I. t.-c. 114. §. a) pontja szerint nem rendeztetnek és az özvegyek és árvákra vonatkozólag oly intézkedés nem történik, hogy mint más nyugdíjintézeteknél a befizetések arányában élvezhessenek özvegyi kegydíjat. Egyben a humanizmus és kér. szeretet magasztos elvei szempontjából kívánja, hogy a hivatalból elmozdított lelkészek hitvestársai özvegyeknek, gyermekei árváknak tekintessenek. 3. A díjleveleknek egyházkerületi határozattal elrendelt és esperes úr által sürgetett pénzértékre átszámítását a konvent által kilátásba helyezett értékelési kulcs megküldéséig felfüggeszti. 4. A tanítói fizetések és korpótlékoknak az 1907. XXVII. t.-c. értelmében leendő kiegészítését illetőleg a részletes utasítás kiadásáig várakozó álláspontra helyezkedik. 5. Miklós Géza indítványára kimondotta az értekezlet, hogy a Bállá Endre által tett indítványt, mely a felszabaduló közigazgatási célra fordított államsegélyből lelkészeknek személyi pótlékadását célozza — pártolja. 6. Ennek kiegészítésekép kimondja, hogy megkeresi az egyházmegyei közgyűlést, hogy az egyházkerületi közgyűlés elé terjesszen oly határozatot, hogy az egyetemes konvent a közigazgatási költségeket már 1908. évtől kezdődőleg a 3 milliós államsegélyből folyósítsa ; és ennek folyósításával az egyházmegyétől eddig tiszti fizetések és átalányok cimen járó díjakat szüntesse be, azok felhasználása és hovafordítása iránt az egyházmegyei rendtartás megfelelő módosítására küldjön ki kebeléből egy bizottságot. Több apróbb ügy elintézése és megbeszélése után elnök az értekezletet bezárta. Kálóz. Vargha Kálmán ref. lelkész. A mezőföldi egyházmegyei lelkészértekezlet határozatai. A raezőföldi egyházmegyei ref. lelkészértekezlet f. hó 12-én Székesfehérvárott rendkívüli gyűlést tartott, melyen a VII. t.-cikket illetőleg az alábbi határozatokat hozta : „Mondja ki az egyházmegyei lelkész-értekezlet, hogy mivel az 1904. évi VII. t.-c.-nek némely szakaszai nem elég szabatosan fogalraazóak és könnyen többfélekép magyarázhatók s ekként annak megállapítása, hogy a nyugdíjintézetbe belépő tagok mily módozatok mellett s mekora összeget tartoznak fizetni egyöntetűen s közmegnyugvással nem eszközölhető, továbbá, minthogy a nyugdíjintézet törvénye, ügyrendje és végrehajtási utasítása úgy tüntetik fel az intéző köröket, hogy a súlyos anyagi viszonyok között élő lelkészi karnak helyzetét, körülményeit sem a törvény megalkotásánál, sem annak végrehajtásánál nem vették tekintetbe : tisztelettel fölkéri a nt. egyházmegyét, hogy f. évi rendes közgyűlésén f, hó 30-án hozandó s a főtiszt, egyházkerületi közgyűlésre fölterjesztendő határozatával keresse meg a nm. egyetemes konventet avvégből, A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból OA o^res TOKAJI szamorodni bort OA koronáért, Lk V ^ eves iáidban bérmentve a megrendelő vasúti állomására. LA V/
