Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-14 / 28. szám
497 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 498 réti fuidalás nélkül szakít a merev dokmákkal. A szőlő héját — úgymond — eltávolítja, hogy tartalmát magáévá tehesse. A felderített igazságot teljesen átérzi s a meggyőződés erejé\el közli hallgatóival. Ez a magyarázata annak a roppant hatásnak, amelyet korának egyházias gondolkozására gyakorolt. Kiváló lélekbúvár, az érzelmek elemzésének mestere. A lélek világában a törvényszerűséget kutatja s nem nyugszik addig, mig a különböző lelki jelenségeket egy magasabb törvény alá nem sorolja. Különös szeretettel és nagy buzgalommal fürkészi a természeti és az erkölcsi világtörvények között mutatkozó összhaugot. Nincsen korának olyan egyházi vagy társadalmi kérdése és mozgalma, amelyet, mint szóuok, hallgatóival meg ne ismertetne. Á keresztség kérdésében keletkezett s nagy hullámokat vetett vita, a vasárnap kötelező megszentelését célzó egyháztársadalmi mozgalom, a szociálizmus lelkes és tudós ismertetőre talál benne. Kiváltképen szivén viseli a munkások érdekeit, amelyeknek avatott szószólója és rettenthetlen bajnoka. Érzésük nemesítése, ízlésük csiszolása, ismereteik bővítése, lakásaik czélszerübb s az egészségügyi követelményeknek megfelelőbb építése céljából fáradhatatlan tevékenységet fejt ki. Irántuk az előkelő körökben részint egyházi beszédeivel, részint felolvasásaival érdeklődést kelt: „Az egyház üzenete a vagyonos osztályhoz“ és a „Krisztus Ítélete az örökség felől“ cimü egyházi beszédei a szociálizmussal foglalkozó prédikációk remekei. Művei kivétel nélkül magukon viselik hatalmas egyéniségének bélyegét. Szinte nehéz eldönteni, melyik nagyobb bennök: a bibliaismerő, a nagy gondolkodó, vagy a lélekbúvár ? A tudományos készültségnek egész gazdag fegyvertára áll rendelkezésére. Alaposan jártas a szentiráson, a theologiai tudományon kívül a történelem, bölcsészet, természettudomány, nemzetgazdászat, költészet és művészettörténet terén. E kiváló lelkészi tulajdonságai azonban, amelyekhez még lelkeket foglyul ejtő ékesszólása is járult, mig egyrészről nevét a dicsőség koszorújával övezték, addig másrészről számos tövist is hintettek élete útjára. Mert szabadszellemü igehirdetése a szolgalelkü betüimádókban, nem e világból való volta az e világból valókban ellenséges indulatot keltett, amely azután a személyeskedés terére is átcsapott. Ellenfelei szabad gondolkodónak, lázítónak, népszerűséget hajhászónak kiáltották ki. Névtelen levelekben, hírlapi közleményekben igyekeztek őt befeketíteni. Méltatlan és minősíthetetlen támadásaik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy különben is gyenge egészsége megrendült s a szinte emberfölötti lelkészi tevékenységben, — amelyet eléggé igazol, hogy a vallástanítás, a különböző vallásos egyesületekben tartott felolvasások, a betegek látogatása, széleskörű levelezése s egyéb alig elszámlálható hivatalos teendői mellett némely hónapban tizenhat egyházi beszédet is elmondott — lelke időnap előtt megtörött. 1853 augusztus 15-én múlt ki 37 éves korában, tehát mielőtt szellemi fejlődésének tetőpontját elérte volna. A brightoni temetőben alussza síri álmát egy halom alatt, amelyhez kedves fái, szilfák sorai közt húzódó út vezet, s altató danát dudol neki a tenger, amelynek zúgását életében olyan nagyon szerette hallgatni . . . Hátrahagnott művei közül legjobban elterjedtek egyházi beszédei (Sermons) 4 kötetben, amelyek szinte minden protestáns nemzet nyelvén megjelentek s egy részük Révész Imre átdolgozásában magyarul is napvilágot látott. E beszédeket, jóllehet csak hallgatóinak részben tökéletlen följegyzései mentették meg az utókornak, mivel szónoklatait Robertson leírni nem szokta — nemcsak az angol, de a külföldi protestáns sajtó is egyértelmű elismeréssel fogadta, sőt az egyházi beszédirodalora örökké fénylő gyöngyeinek nyilvánította. Angliának — Írja az angol Tulloch — nem volt nagyobb hitszónoka Robertsonnál, aki még Arnold Tamást és Newmant is felülmúlta. Á német Pfleiderer Ottó szerint gondolatok gazdagsága, nemes lendület, vallásos érzés mélysége, előadás világossága és élénksége, nyelvezet méltósága és szépsége tekintetében az egész homiletikai irodalomban kevés iró fogható hozzá. A francia Pressensé pedig még egy lépéssel tovább megy, midőn azt írja róla, hogy nála lánglelkübb szónokot, aki mélyebb gondolatokat és reflexiókat tudna kelteni s akinek érzőbb szive volna, — nem ismer. Férfiasán erélyes és komoran méltóságos, szép nyelvezetét az alig megkeményedett lávához hasonlítja, amely elhamvadt szivből árad. — Robertsonnak egyházi beszédein kívül kevésbbé ismert, de nem kevésbbé tartalmas főbb művei még a Pál apostol korinthusi leveleiről írt magyarázatai (Expository Lectures on St. Pauls Epistles tothe Corinthians) és a Genesiszről írt jegyzetei (Notes on Genesis.) Életrajzát „Robertson élete és levelei“ (Life and Letters of. Fred. Robertson) cimen Brooke Stopford irta meg s később alaposan kibővítve Broicher S. dolgozta át. E mélyen járó, kiválóan eszméltető műből, amelyben Robertson hallhatatlan szelleme teljes fenségében ragyog, közlöm az alábbi fejezetet, amelynek megértését ez a futólagos vázlat talán megfogja könnyíteni. 0. K. * * Robertsonról. — Részlet Broicher „Robertson élete levelekben“ cimü müvéből. — Tanmódja. A főegyházhoz való viszonya. Az egyházi formulák kibővítése. Különös alapelvei. A via media theoriához való viszonya. A római egyház tanai. Az úrvacsoráról és a keresztségről. A vasárnap megszentelése. Az intellectualismus elleni állásfoglalása. A vallás és a költészet egysége. Herder. Tulloch és dr. Fairnbairn véleménye Robertsonról. A csodák. Krisztus jelleme. A rosszban levő jó. Pantheismus. PreBsensé úgy jellemzi Robertsont, mint egy magas hegycsúcson utattörő és szakadatlanúl előrenyomuló pioniert, akinek sohasem telhetett benne kedve, hogy a hadtesttel csengő zene mellett haladhatott volna. Ám azért elkerüli azt a veszedelmet hogy véleménye megcsontosodjék. Kevés lelkész volt, aki korának minden világi és egyházi mozgalmában annyira részt vett volna, sőt korát úgy megelőzte volna, mint Robertson. A tanalak kereteit a saját benső meggyőződésének kifejezhetése végett kiváltképen képes kitágítani annyira, amennyire csak egyháza megengedi,
