Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-16 / 24. szám
431 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 432 Könyvismertetés. „Amit az eleiből és bibliából tanúltam.“ Egyházi, szertartási és más lelkészi beszédek. Irta Mitrovics Gyula, theol. tanár és főiskolai lelkész Sárospatakon, a tiszáninneni ref. egyházkerület egyházi főjegyzője, utóbb debreczeni ref. lelkész. Első kötet. Ára kötve 7 korona. Debreczen, 1906. Hegedűs és Sándor könyvkiadóhivatala. Azt a hiradást, hogy a theologiában valóban tudós és az előadás művészetében kiváló Mitrovics Gyulának Összegyűjtött Papi Dolgozatai hamarosan közkincsévé lehetnek a magyar református egyháznak, élénk helyesléssel, örömmel fogadtuk. A dolgozatokat az elhúnytnak fia : if). Mitrovics Gyula bocsátja közre. „Visszaemlékezés Mitrovicsra“ c. a. igen érdekes világot vet atyjának lelki életére, küzdelmére, csalódására és zárkózottságára. Ki ne tudná, hogy Mitrovics és egy pár nagy munkaerejű kartársa, az u. n. modern, a szabadelvű, a rationalÍ8 theologia hive volt testestől-lelkestől. Óhajtotta, akarta, hogy a hit életkérdései a reformáció szellemében újra átnézessenek. Támpontot talált erre — egyebektől eltekintve — a helvét hitvallás előszavában, amely szerint ennek készítői is határozottan kijelentették, hogy aki jobbra tanít bennünket az Írásból, annak engedelmeskedünk. E célt tartva szeme előtt, bocsátotta közre 1872 ben prédikációit, 1877-ben Lang Henrik beszédeit, 1876-ban „Egyháziatlanság és üres templomok“ c. tanúlmányát. Ezekben igyekezett bemutatni, hogyan épít és mit hirdet a szabadelvű theologia. Majd az általa megindított „Sárospataki Lapokéban Nagy Gusztávval vállvetve küzd ez irány szolgálatában. De nem volt szerencséjük. A közvélemény valósággal felzúdult ellenük. Be kellett látnia, hogy ha tovább folytatja a harcot, ő — épen ő lesz esetleg szakadás oko ■ zója, aki pedig az uniót annyira óhajtotta volna. Felhagyott hát a harccal s a tulajdonképeni theol. tudományok teréről mindinkább visszavonúlt. De ám ez nagy lelki rázkódással járt. Zárkózottá lett. Keserű csalódás volt, mikor a leikéhez forrott ideák gyakorlati érvényesítése elé mindenfelől nagy erővel gördítették az akadályokat. Iskolai politikáját így jellemzi a Visszaemlékezés: „Iskolai autonómiánknak sérthetetlenséget követelt a zsinati ellenzékkel együtt s ha nemzeti szempontból szükség van a jogok megszorítására, kivételes helyzetet a református egyháznak. Nem így történt.“ Igen jellemző az a része, mely arról számol be, hogy ő, a széles körben híres szónok, akit képességei egyenesen az intelligens elem szónokául minősítettek, — ő se tudta Debreczen intelligenciájának szélesebb körét állandó hallgatóul a templomba vonni. Hja, nem divat az már ma se Debreczenben, se másutt. Ez a csalódás is nagyon keserítette. Csak kenyeret kereső, átlag emberek talán nem törődnek azzal, van-e hallgatójuk, nincs-e ; de aki egész odaadással, hűséggel végzi munkáját, annak bizony rosszúl esik a közöny, mi egyúttal veszedelmes rossz példa is ! Élete sorsát sokat mondóan e néhány szóval ő maga így jellemzi : „Éltem. Sokat küzdöttem. Tengernyit csalódtam. És most elfáradtam ; nyugodtan halok meg ..." Az előszón kívül 292 lapra terjedő, igen csinos kiállítású kötet 27 beszédet foglal magában. Ezek közül 13 idegen szerzők (Weckmeister, Lang Henrik, Schwarz Károly, Hausrath Adolf, Schenkel, Spurgeon) után készített beszéd. Alkalmiságukat tekintve van a kötetben 17 közönséges, 1 beköszöntő, 1 úrvacsorái, 1 tavaszi, 1 farsangi, 1 konfirmációi, 1 húsvéti, 1 áldozócsütörtöki, 1 iskolai évet megnyitó, aztán 2 jubileumi beszéd. Nincs módunkban, hogy az egyes beszédeket tartalmuk és formájuk szerint külön-külön ismertessük. Azért megjegyzéseink inkább csak általánosak. Az első, „Az én lelkipásztori hitvallásom“ c. beköszöntő beszéde igen tartalmas, gyönyörű hitvallás. Élesen kiemeli, hogy a mi hitvallásunk azt akarja, hogy mindenki mindenből lelkiismereti dolgot csináljon. Elitéli a „jó békesség“ kedvéért végbemenő, határokat nem ismerő alkalmazkodást és megalkuvást. Fölösleges mondani is, hogy a beszédek egytőlegyik tartalmasak ; tele vannak aranyigazságokkal, éles megfigyelésekkel, hű jellemzésekkel. íme pár példa. „Isten igéje és az emberi szív“ o. beszédében így írja le a kérges szivü embereket; „egészen a jelennek, a mostaninak élnek ; elég éles érzékük és értelmük van a külső, szerencsés előhaladáet siettető dolgok iránt. Egészen a gyakorlat emberei ők, egészen sajátos céllal, egészen jellemző életelvekkel, amelyek közül az első ez : fordíts kellő figyelmet azon hatalmakra és körülményekre, amelyek az élet felett uralkodnak, amelyeknek befolyása alatt alakul az. Ezek szerint lelkiismereted lehet eléggé érzéketlen, eléggé fel sem vevő; foglalási vágyad mindig kijebb-kijebb terjeszkedhetik ... Ha aztán védelmezőjéül lépsz fel az igazságnak, a jognak, méltányosságnak ; ha magasztalod a vádolásnélküli lelkiismeret pótolhatatlan nyugalmát: a gyakorlat ez emberei szánó mosollyal fogják mondani: hogy lehetsz ily ábrándozó a mai világban ? !“ . . Ugyan-e beszédben gyönyörű az ingatag jellemű ember rajza is, „aki mindenben, mindenütt ott van, mint az árny, vagy a báb, amelynek fontoskodó képe van, de a nap állásához képest változik, de magának nincsen élete, nincsen egyetlen gondolata.“ Akinek életbölcsesége ez : „Tanuld meg, hogy az igazságból elég annyit kimondani, elfogadni és követni, hogy épen hidegnek ne mondjon a közvélemény, de azért őrizkedjél levonni a végkövetkeztetést, mely akadályozhatja előhaladásodat, zavarhatja nyugalmadat, sőt veszélyeztetheti előnyös állásodat.“ Beszédei általában igen komoly, szigorú erkölcsi felfogásról tesznek tanúbizonyságot. Ünnepi beszéd, már t. i. u. n. sátoros ünnepi csak kettő van e kötetben : egy húsvéti és egy áldozócsütörtöki. Igen jó beszédek ezek is, nem csak rationalists állásponton, de orthodoxon is. Határozottan nyereségnek tartjuk, hogy Mitrovics
