Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-09 / 23. szám
409 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 410 éljeneztek. Most a koszorúk elhelyezése következett. Justh házelnök tette le lelkes beszéddel a képviseló'ház koszorúját. Meghatva emlékezett meg Bocskayról, akinek dicső emléke és államfői bölcsessége előtt meghajlik minden igaz magyar. Szent emlékedhez — úgymond — mélték akarunk maradni, méltók azon eszmékhez, melyekért hiven és sikerrel küzdöttél. Azután Darányi miniszter a magyar kormány nevében lelkesítő beszédben tett le koszorút, majd Pap Elek az országos függetlenségi ptfrt koszorúját és ezután következtek Zemplén, Abauj Torna, Heves, Szabolcs, Szatmár és Jász-Nagy- Kun Szolnok megyék, Debreczen és Szatmárnémeti városok, a máramai’osberegi prot. Irodalmi társaság, Baja- és Hajdumegye tisztikara, a debreczeni ref. egyház és főiskola, a debreczeni Csokonay-kör, Nagyvárad város, a sárospataki főiskola, a hajdúnánási ref. egyház, a budapesti ref. főiskola, a Magyar Ifjak Kossuth-Szövetsége, a nagykunsági ref. egyházmegye és a pittsburgi (Amerika) ref. egyházmegye koszorúi, a pápai ref. főiskola, a Bethlen Gábor kör, a hajdúböszörményi izr. egyház s a megyebeli ref. egyházak, Rákosi Viktor koszorúját az alispán tette le, mert Rákosi betegsége miatt nem jelenhetett meg. Budapest székesfőváros koszorúját és a főrendiházét szintén elhelyezték a szobron, mire az alispán köszönetét mondott az ünneplő közönségnek. Az ünnepély déli 1 óra előtt a városháza udvarán rendezett ebéd zárta be. A bankettet azonban a megeredt záporeső megzavarta. Délben a fürdőkertben népünnepély volt. Egész délelőtt gyönyörű idő kedvezett az ünnepélynek és csak az ebéd idejétől kezdve esett egész délután. Délután 4 órakor a Magyar Ev. Belmissiói Egyesület gyülésezett a városházán ; hat órától majdnem nyolcig meg a prot. sajtó képviselői a főgimnáziumban. Este a tanári kar táncmulatságot rendezett a tornacsarnokban. Junius 3-án, hétfőn reggel 9 órakor diszülés volt a Kossuth templomban. Gyönyörű, nagyméretű templom ez. Itt tartották meg előadásaikat Balogh Ferenc, dr. KŐrössy Kálmán és Kozma Andor. Balog Ferenc igen kimerítő előadásban méltatta Bocskay-szabadságharcát egyházi szempontból; dr. Kőrössy meg sürü helyesléssel és éljenzéssel kisért temperamentumos előadásban ugyanazt alkotmányjogi szempontból. Viharos helyeslésre és éljenzésre ragadta a közönséget Kozma Andor azzal az alkalmi költeményével, mit lapunk élén közlünk. Gróf Degenfeld József a tiszántúli ref. egyházi értekezlet elnöke zárta be a diszülést, köszönetét mondott mindazoknak, akik személyes jelenlétükkel, közreműködésükkel, áldozatkészségükkel előmozdították, hogy ez az ünnepély ilyen fényesen sikerült. De különösen köszönte Hajdúböszörmény városának és a ref. gyülekezetnek azt a rendkívül szives vendégszeretetet, melylyel az ünnepélyre összesereglőket fogadta. Hétfőn délben még igen számosán vettek részt az egyházközség által adott közebéden ; félháromkor pedig útra kerekedtünk valamennyien, szívből modva Isten hozzádot a kedves, derék hajdú városnak. Selmeczi misszió. (Ajánlva főtiszt, és méltóságos püspök úr figyelmébe.) Másodszor teszem szóvá már a selmeczi misszió ügyét, teszem ezt pedig azért, mert annyira fontos dolognak tartom, hogy e felett egy könnyen napirendre térni nem vélem megengedhetőnek. Körülbelül egy éve lesz annak, hogy a „M. Szó“ hasábjain szólottám ezen misszió ügyéről. Azóta alszik az ügy. Azaz, hogy jobban fejezzem ki magamat : ólomlábon halad előre. A barsi egyházmegye buzgó és tevékeny esperese, igaz, megtett tőle telhetőleg mindent e misszió ügy kifejlesztése érdekében, jó tanácscsal, útbaigazítással és utasítással ellátott engem nem egyszer a misszió-ügyet illetőleg ; sajnos azonban fent, a kerület nem áll úgy és annyira támogatásunkra, bogy a misszió-kör megalakítását csak a közel jövőben is remélhetnénk. Pedig óriási mulasztást követett el a kerület eddig is ennek elhanyagolásával, tetézi bűnét jobban, ha még mindig a régi utón fog ezután is haladni. Miben áll a mulasztás? — elmondom. Selmeczen és környékén, (nem számítva ide Körmöczbányát és vidékét) a most megejtett számlálás szerint él 100 — 120 ref. lélek. Ez a szám időről-időre változik igaz; mert legnagyobbrészt jövő-menő emberek ezek, azonban tény az is, hogy csekély eltérés mutatkozik évenkint az említett számmal szemben. Ma van a gimnáziumban 47 ref. tanuló, a főiskolában 25 hallgató. Tehát csak a diákság 72 lélek. Ehhez járúl 8 család átlag véve 3 ref. gyermekkel = 24 lélek ; és még néhány nőtlen életet élő férfi és egy hajadon = 6 lélek. Feljegyzésem szerint ma tehát Selmeczen él 102 ref. lélek. Hogy ennél volt több is, kevesebb is — bizonyos. Hogy ez a szám sem teljes és a valóságnak nem megfelelő, hanem ennél több a selmeczi és környéken élő reformátusok száma — az is bizonyos. Tény az, hogy jelentékeny számban élő ref. lélek, tanuló nélkülözi évről-évre Selmeczen szent vallásunk szertartása szerinti istenitiszteletet szertartásos cselekményeinknek kiszolgáltatását. Hogy ez nem jól van így, hogy ez nem helyes: e felett vitatkozni felesleges és szükségtelen. Sok veszteség, hitközönyöség van e mulasztáshoz kötve — két-A lokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból Of] o-7trés TOKAJI szamorodni bort 90 koronáért, Lm \j ^ eves ládában bérmentve a megrendelő vasúti állomására. ^M V/