Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-02 / 22. szám
395 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 396 Mindez ideig jobbára csak a kollégium volt tanítványait láttuk, de most következett el a jelenlegiek megismerése. A templom hátulsó részében levő karzaton igen szép ének hangzott fel, együttesen gyermekkar és férfikar a mai növendékekből alakítva, az éneket az ifjúság zenekarának kísérete még vonzóbbá, kedvesebbé tette. Az üdvözlő beszédek sorát tanáregyesületünk elnökének üdvözlő beszéde nyitotta meg. A tartalmas beszéd ismét egygyel szaporította elnökünk szép munkáinak számát, őt követték azután a kolozsvári egyetemi tanárok, nevezetesen: Bőhm Károly a magyar tud. akadémia, Schneller a kolozsvári egyetem, Márki Sándor a kolozsvári tanári kör és az orsz. középisk. tanáregylet nevében, majd a kolozsvári különböző vallásfelekezetek küldöttei, intézetek, egyesületek és a város küldöttei szólották, az erdélyi hét ref. gimnázium nevében köszöntötte a testvér iskolát Fogarasi Albert és végre a volt tanítványok nevében szólalt fel dr. Schilling. Én azt hiszem, hogy az ünnepélyen talán ez a jelenet volt a legmeghatóbb, mikor a rendezők azon felhívására, hogy következik a volt tanítványok üdvözlete, hát a legkülönbözőbb korú és foglalkozású férfiak egész sűrű erdeje állott fel és az őszbeborúlt lelkész és tanár alakja mellett, meg a férfi korukban levő különböző polgárok nagy csoportja mellett ott állott néhány egyenruhás alak is és ott állott végül katonás kemény magatartással az unokaszámba menő egy éves önkéntes is. E csoport szónoka akár ne is szólott volna, már maga ez a kép mindent elmondott, ami jót és szépet a háromszázados kollégium mültja felől elmondani lehet. Kifejezte ez a hálát, elismerést, szives visszaemlékezést, jó kivánatot, mindent, mikor felemelkedett helyéről az az egész erdő. A beszédek mind igen nagy gonddal voltak kidolgozva, az egyetem tanárai például kivétel nélkül úgy olvasták fel mondandóikat. Gróf Bethlen Ödön főgondnok válaszolt az üdvözletekre a szívélyes köszönet rövid meleg szavaival. Miután még a Himnusz eléneklésére valamennyien felállottunk, annak végeztével kivonúlt a közönség és mi a kolozsvári ref. tanintézetek meglátogatásával töltöttük el délig az időt. A kollégium volt tanítványai meg kivonúltak a temetőbe és megkoszorúzták ott nyugvó tanáraik sírjait. Délben fényes közebédet adott a főiskola a vendégeknek, s bizony lehettünk talán háromszázan is, mert nagyon sokan voltunk. Természetesen voltak felköszöntők. Délután 5 órakor tanáregyletünk választmányi ülése következett. Kár, hogy nekünk többieknek, akik nem vagyunk a választmány tagjai, nincs ilyenkor semmi tenni valónk. Szívesen részt vennénk akár egy előértekezleten, akár talán valamelyik tudományágnak haladását feltüntető előadáson, de a karcagi gyűlés óta se volt ilyesmiben részünk. Ellenben hűségesen beköszönt évről-évre este 9 órakor a táncmulatság, úgy, hogy már országszerte tudhatják, hogy nem tudunk táncolni és mégis táncoltatni akarnak minket. Másnap ismét pompás tavaszi reggelre virradtunk. Általában az idő igen kedvezett kolozsvári gyűlésünknek. Kilenc órára a kollégium tornatermébe gyülekeztünk. A magyar tud. Akadémia, az Egyetem, az Orsz. középiskolai tanáregyesület, a ref. egyház és a többi kolozsvári egyházak, a város stb. üdvözlő szónokainak elnökünk Dóczi Imre válaszolt. Az üdvözletek elhangzása után dr. Nagy Zsigmod debreceni tanár indítványozza, hogy a gyűlés üdvözölje gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minisztert és Molnár Viktor államtitkárt; Dr. Rácz Lajos Sárospatakról hozzáteszi, hogy a gyűlés mondjon köszönetét elnökének protestáns autonómiánknak az államkormánnyal szemben tanúsított sikeres megvédelmezéseért, amit kifejtett állami fizetés pótlékunk kiutalványozása alkalmából. Az indítványokat a gyűlés egyhangúlag elfogadta. Dr. Imre Sándor a kolozsvári kollégium fiatal tanára lépett ekkor az elnöki asztalhoz, hogy felolvassa Apácai Cseri Jánosról, a kolozsvári kollégium feledhetlen hirneves tanáráról irt tartalmas emlékbeszédét. Azok közé tartozom, akik szeretünk gyűléseinken hátul ülni, onnan szabadon tehetjük meg észrevételeinket, kifogásainkat, nem hallja azt meg illetéktelen fül; hanem a felvasó nem engedett minket ily megjegyzésekhez jutni és valóban az egész közönség is nagy elismeréssel adózott a felolvasónak alapos munkájáért. Az emlék beszéd után 5 perc szünet következett; majd visszatértünk dr. Rácz Lajos felolvasásának meghallgatására, ki a bölcsészettudománynak iskoláinkban való szerepéről és fontosságáról értekezett, ezzel is részben nagy elődünk Apáczai Cseri János emlékezetének hozván áldozatot. Ezek után került a sor a közgyűlési rendes tárgyakra, t. i. a különböző tisztviselői jelentések meghallgatására, amikkel azután a gyűlés véget is ért. Megjegyezzük, hogy közgyűléseink több jól ismert alakját nélkülöznünk kellett ez idei gyűlésünkön. Mi pedig kik ott voltunk, szives házigazdáinknak lekötelező szívességükért köszönetét mondva s a történelmi emlékekben oly gazdag Kolozsvár városától búcsút véve, megújult erővel, újult lelkesedéssel siettünk haza iskoláinkhoz. Kis Ernő. Lapszemle. Az Erdélyi Prot. Lap február 28-iki számában Nagy Károly, a szerkesztő', részesíti kemény megrovásban a nemzeti kormánynak a zsinati törvényekhez csatolt legfelső záradékát. Majd a nem állami elemi iskolákra vonatkozó törvényjavaslat vau közölve. Ezután pedig Székely János kézdivásárhelyi lelkész nekrológja van befejezve Czirmay Zoltán tollából.
