Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-02 / 22. szám
389 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 390 A vallásos életnek, a társadalmi életnek összes változataiban ott virít ez a baj, mint a konkoly piros virága. Az emberek a világ előtt való megigazulást keresik, nekünk harcolnunk kell, hogy az Isten előtt való megigazulást keressék. * * * Vessünk egy pillantást a családok életébe. Ahány ház, annyi szokás. Némi tekintetben igaz e közmondás, de nem igaz abban a tekintetben, amiről most szó van. Mert abban nagyon is egyformák a családok, hogy a külső formaszerüeégben keresik a család üdvösségét. A házastársak az egymás iránt való szeretetnek, gyöngédségnek megmutatására csak addig szorítkoznak, amíg mások szemei rajtuk függenek. Iskolai életünk se más. Sokat mutatni. Bizonyos törvényes formaságokat betartani idő és rend tekintetében, ez a felfogás ütögeti fel fejét. A tudományok sokféle fajával tömni az agyat, hogy minél gazdagabb legyen a programm. Minél több gyümölcsöt az ágra. Hogy az ág nem törik-e le, mellékes. Egyházi életünkben is sok a hasonló férdeség. Mi szeretjük bizonyosra venni, hogy ahol a nép minden vasárnap megtölti a templomot, az a nép csakugyan istenfélő. Szeretjük bizonyosra venni, hogy ahol a perselyekben sok a pénz, hol a szives adományok nagy összeget mutatnak, ott sok a jószivü ember. Pedig, lehet, hogy ítéletünkben csalódunk; lehet, hogy ezek a külső jelek nem a belső lelki életnek, hanem holmi külső csillogásnak nyilvánulásai, s így nem az üdvösség forrásai. Vigyázzunk, hogy az ilyen külső betöltései a törvénynek bennünket őrállókat, meg ne csaljanak. Az emberek ma nagyon szeretnek a statisztikának dolgozni. Mivel a statisztikát az élet fokmérőjének tartják, igyakeznek annak rovatait kedvező színekkel befesteni. Ilyen egyházi élettől óvakodjunk ! Hát a társadalmi élet? Ott látjuk még csak igazán a hamis jelszavak érvényesülését. Mindent a látszatért. Mindent a törvényszerűségért. 100 meg 1000 békó, mely közös, mely üdvözít, ha megtartod, ember vagy, ha nem különc vagy. Szülőd, gyermeked ha meghal, nem szabad elsiratnod, elgyászolnod titkon szobádban. A társadalmi kényszer kivonszol az utcára: jer! nekünk is mutasd meg, mekkora a gyászod, menynyire fáj a szived. Ha mosolyogsz is talpig feketében, kegyeletes szív vagy; ha megszakad is szived a belső titkos gyászban : szívtelen. Látsz egymás mellett szegényt és gazdagot. Mindegyik egyformán tetszeleg hiúságában. Te azt hiszed, azért van, mert az ember egyenlő, mindegyiknek joga van az örömhöz, a napsugárhoz, a szépséghez; pedig nem azért, hanem azt akarja mutatni, a világgal elhitetni, hogy ő is olyan gazdag, mint a másik. Látsz egymás mellett ugyanazon jelvénythordó embereket. Különösen a római ker.-nél divat, hogy a belső hit jeléül mellére keresztet függeszt. Miért ? Talán, hogy a kereszt folytonos látása minden rosztól visszatartsa ? Dehogy azért, hiszen ő maga legkevésbbé látja ezt a mellén csüngő keresztet, hanem azért, hogy mások lássák az ő hitbeli érzelmeit. Jaj pedig, mindenféle jelvény egyaránt alkalmas arra, hogy embertársaim lássák, hova akarok tartozandó lenni. Csak egyre nem elég Pál apostol szerint, tudniillik az üdvösségre. * * * Hanem igenis szükséges és elégséges az üdvösségre a hit, a belső meggyőződés, a lelki élet. Kevés mondani valóm van már. Hogy mi a hit, a belső meggyőződésből származó lelki élet, azt jobb ha érezzük, mintha lényegét magunkba önteni akarjuk. Ti tudjátok, mi az a belső lelki élet ! De hát ez eltöröl minden külső törvényszerűséget ? Nem ! Sőt megerősíti azt, — mondja Pál apostol. Hát akkor mégis indokolt a külső törvény ? Igen, de csakis akkor, ha megelőzi azt a belső lelki meggyőződés. A fa ágára hiába ragasztasz virágot, nem lesz belőle gyümölcs, mert az a virág nem a fának belső természetéből fakadt. Ilyen a külső törvény: száraz ágra ragasztottt virág. Szükség hát bizonyos rend, törvény az egyházi élet működésében ? szükség ennek a belső lelki életnek valamiképpen megnyilatkozni? Igenis szükség, sőt önkénytelenül megnyilatkozik és erőssége lesz a külső törvénynek. Amely virág a fanedvéből fakadt, az erősen odanőtt a fához, csak vihar tépi le, de amit odaillesztettél külső erővel, száradtan, fonyodtan szélcsendben is lehull. Hasonlat nélkül szólva: nekünk az egyházi A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból Of) octets TOKAJI szamorodni bort 90 koroDáért> Lk \J ® eves ládában bérmentve a megrendelő vasúti állomására. v
