Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-12 / 19. szám
335 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 336 felekezeti intézményeket. Nem veszteség, sőt inkább nyereség: szellemi erő, gazdag változatosság és duzzadó élet forrása az, ha kulturális intézmények terén egységes verseny létesül, ha azokba a magyar társadalom minden hivatott tényezője beleviszi a maga sajátságos felfogását, érvényesíti egyéniségének jó tulajdonait. Nem új törekvés az, hogy az állam a maga gondolkozás módjának bélyegét nyomja reá a nemzeti kultúrára s annak szellemi tartalmába bizonyos monopolisztikus tendenciát vigyen. Számtalan példát mutat rá a régibb s újabb kor történelme. És nekem az tökéletesen mindegy, történjék ez a patriarchális abszolútizmus, a modern cézárizmus, vagy egy magát felvilágosodottnak, szabadság-szeretőnek hirdető és talán hivő szellemi irányzat javára, egyaránt a szellemi szabadság elnyomásának, az élet megzsibbasztásának tekintem azt, mely sorvasztja, szegényiti, kimeríti a nemzeti társadalom szellemi erejét. Éppen nekünk protestánsoknak van nagy és magasztos hivatásunk e téren a jelenben is. Vájjon veszít-e vele a mai generáció, ha módunkban áll kifejteni és bele nevelni a sokat emlegetett nyakas és független kálvinista szellemet, azt a talán sokszor kellemetlen, sokszor érdes, de független és szabad szellemet, amelyre a jelenlegi generációnak bizonyára égetően szüksége van ? Hányszor halljuk emlegetni, — a baj csak az, hogy sokszor ismerünk el üdvös igazságokat, de nem szeretjük azoknak konzekvenciáját levonni, — hogy egyik legnagyobb bajunk a jelenben és sötét aggodalmakat kelthet a jövőben az a tény, hogy a magyar társadalomnak elég hátgerince nincs, hogy annak tagjaiból hiányzik az egyéni erő, a jellemnek és meggyőződésnek az az ereje, amely a kielégítést önmagában keresi, amely nem gondol azzal, hogy mit mond a világ, de megy ingadozás nélkül a saját meggyőződése által eléje szabott utón. Egyenesen nekünk protestánsoknak kell első sorban éreznünk azt a hivatást, hogy a jellemnek ezt az igaz függetlenségét, a meggyőződésnek minden irányban való bátorságát igyekezzünk növendékeinkbe beoltani. De miránk vár első sorban az a magasztos feladat is, hogy fenntartsuk és tovább fejlesszük a keresztyénség és a modern kultúra közötti egységet. Hiszen mi vagyunk azok, akik az emberi elmét a tudás jogosult terén békóba nem verjük; mi hirdetjük és követjük a szabad vizsgálódás nagy elvét, amely minden emberi tekintélytől függetlenül összhangba tudja hozni Jézus tanítását az emberi elme legújabb vívmányaival. Mi óvhatjuk meg az emberiséget attól a csapástól, amely minden olyan nemzet lelki életét fenyegeti, amelynek kultúrájában a protestantizmus befolyása nem érvényesül, hogy az ultramontán és atheista szélsőség győzedelmeskedjék minden józan középút felett s két ellenséges táborrá szakítsa a nemzetet. De arra, hogy ezt a magasztos hivatást betölthessük, nemcsak s első sorban nem is anyagi eszközökre van szükségünk. Fokozott munkásságot kíván ez mindenekelőtt intézeteink tanári karától. Valódi ideálizmusnak kell a protestáns tanári kart áthatnia. Nem annak a selejtes ideálizmusnak, amely szép jelszavak hirdetésében merül ki, hanem a komoly férfi nemes ideálizmusának, amelynek lényegét abban keresem, hogy mélyebben, szigorúbban fogjuk fel saját kötelességünket, hogy azok becsületes teljesítésére koncentráljuk és feszítsük meg eszünket, szivünket, lelkünket, egész valónknak legjavát. De eredménytelen lesz a tanári kar munkálkodása, ha abban a társadalom részéről támogatásban nem részesül. Az élet hivatás s a reánk váró kötelességek komolyabb, ideálisabb felfogásnak át kell az egész társadalmat hatni. A szülői házból kell olyan benyomásokat nyernie a gyermekeknek, amelyek öt kötelességeinek komoly teljesítésére szorítsák az iskolában is. Csak a szülő értetheti meg azt vele, hogy a tanulás célja nemcsak az, hogy jól-rosszul megszerezzünk valamely formális kvalifikácót, hanem kötelességünk Isten és ember iránt alaposan kiművelni egész lelkünket, megedzeni szellemi és erkölcsi fegyverzetünket, hogy azután kilépve az életbe, értékes tényezői lehessünk az emberi társadalomnak. Csakis egy ilyen generáció, amely ilyen felfogással látogatja az iskolát, ilyen munka gyümölcseivel megrakodva lép ki, birkózhatik meg azokkal a feladatokkal, amelyet a modern társadalmi élet számtalan veszélye, szenvedése, kínzó bizonytalansága állít az emberiség elé. Elpusztultak azok a régi keretek, amelyek békói voltak a haladásnak, de egyúttal bizonyos pontig nyugvó-Jobb és megbízhatóbb != MAGVAKAT ^ olcsóbban senki sem ad, mint FÁBIÁA BÉLA magkereskedése Budapest, Üllői-ut II. sz. Kálvin-tér mellett. Tessék árjegyzéket kérni
