Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-05 / 18. szám
321 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 322 téséről szóló szabályzatot, mint az autonómiába ütközőt, azonban nem tartották elfogadhatónak. A választások során a Baldácsy-bizottságba Tisza István grófot, a konventbe rendes tagul Nagy Lajos esperest, a gazdasági tanáesba Antal Lajost és Kis József esperest küldték ki. A pápai főgimnáziumba igazgatóul közfelkiáltással Faragó Jánost, tornatanárnak Eácz Dezsőt választották meg. A tbeológiai tanárok fizetését 3600 korona alapfizetéssel és öt évi 400 koronás korpótlékkal rendezték. A közgyűlés Antal Gábor püspök imájával nyert befejezést. Köszönet. Az ünnep rendező-bizottsága felkért bennünket a következő sorok közzétételére : A főgondnoki beiktatási ünnep rendező bizottsága elmúlaszthatlan kedves kötelességét teljesíti, midőn mindazoknak, kik részben fogatoknak rendelkezésre bocsátásával, részben a vendégeknek adott szállásokkal az ünnep fényét emelni, sikerét előmozdítani segítettek, legmélyebb háláját és köszönetét nyilvánítja. Pápa, 1907 május 3. A rendező-bizottság nevében: Németh István egyházkerületi főjegyző, bizottsági elnök. Az egyházi beszéd „színvonala.“ (Folytatás.) Ne készítsünk tehát mi magasabb, vagy alacsonyabb színvonalon álló hallgatók számára különböző színvonalú beszédeket, hanem készítsünk csak jó beszédeket : ezeknek színvonala lesz a legmagasabb. Nézzük meg Bitziusnak egyházi beszédeit, melyek ugyan kicsi falusi gyülekezet számára készültek : nem magas színvonalon álló beszédek-e azok és nem jó beszédek-e akár Budapesten, akár Puszta- Bogárdon ? Hogy példát nemcsak ez egyet lehet felhozni*, mondanom sem kell. De nézzünk meg egy selejtes beszédet is : rámondhatjuk-e, hogy ezt itt és itt el lehet mondani, de emitt nem. Nem lehet bizony jó lélekkel elmondani seholsem az ilyent. Akármilyen hallgatóság legyen hát: a helyesen elkészített, jó egyházi beszédben nem lehet alkalmazni az idegen szavakat, műkifejezéseket és afféle homályos szólamokat sem, melyek nem egy kiadott beszédben többékevésbbé előfordúlnak. Tulajdonképpen ezeknek semmiféle , irásműben sincs helyük. Ha egy magyar ember beszéd vagy irásközben idegen szót használ, melyre pedig találhatna magyar szót is, csak egy kevés kis figyelemmel tekintene széllyel : ezt nevezhetik talán sokan tudományosságnak ; az illető' még fényeskedhetik is a talmi műveltség és tudományosság kétes fényében. Elvégre Moliére „Botcsinálta doktor“-ának is akadtak bámulói, kik őt nagy tudósnak tartották, mikor vadabbnál-vadabb latin kifejezéseket összehadart, melyekben nem volt értelem. Egy azonban bizonyos : az ilyen idegen sallangokkal felcicomázott írást nem nevezhetjük irásműnek ; szerzője mindent tudhat, de Írni nem. Ha pedig kénytelenek vagyunk magyar szó híján idegen kifejezést használni ; ezt a lehető legritkább esetben, s akkor is szégyenkezve tegyük, mert szegénységi bizonyítványt szerkesztünk. Még a szaktudomány művelője is, bár bizonyos közhasználatú idegen kifejezéseket nem nélkülözhet, ha jó iró : nagyon is kénytelen érezni, milyen hátrányára vannak Írásművének az idegen kifejezések. Ha pedig Írásában szinte Összehalmozza a sok idegen kifejezést, érthetetlen, homályos szólamokat, s ebben tetszeleg önmagának: mindjárt tudjuk hogy igen is gyönge Íróval van dolgunk, ki azt hiszi, a tudományos munka tudományosabb, ha érthetetlen és nem tudja, hogy ez is csak úgy ér valamit, ha könnyen érthető és világos ; az érthetetlen csodabogarak ellenben Írójuk hivatottságáról dongának gúnyos nótákat. Hát vajon az egyházi beszédben mi szükség volna az idegen kifejezésekre és zavaró szólamokra ? Hogyan válnának ezek előnyére az egyházi beszédnek ? És hogyan emelnék ezek az egyházi beszéd színvonalát, hogy u. n. magas színvonalú hallgagatóság előttt legyen előadható ? Felhozom például legközelebb egyik könyvismertetésben kifogásoltam eme mondatot : „A renaissance felséges szólama vezeti be a világba a protestantismust, mely maga sem egyéb, mint vallásos renaissance.“ Mi ez? Talán nem csalódom, ha állítom, hogy ez igazán egy „szólam,“■ Nem is világos. Nem is találó. És bár a magas színvonalú hallgatóságnak van szánva, mégis az alacsony színvonalú hallgató fogja méltányolni, mert az ilyenekre szokott elhangozni a dicséret : „olyan szép volt, hogy egy szót sem értettem belőle.“ Mire fog menni azonban a magas színvonalú hallgató, mikor e szólam füleibe jut ? Lássuk csak. Elmélkedhetik egy kicsit. „A renaissance fenséges szólama.“ Mi is legyen ez voltaképpen ? No igen. Á szólam az olyasvalami, ami zenedarabban fordul elő. A „renaissance“ nem muzsika ugyan, hanem olyan „raegujhodás“-féle, tehát szólama van, még pedig felséges. Kezd a dolog érthető\é válni. így ni: a megújulás (szellemi) mint valami felséges szólam beköszöntött minden téren, s jött utána a protestantismus, melyet mint felséges szólam bevezetett a világba. Mégis jó magas színvonalú hallgatónak lenni, milyen szépen kitalálhat mindent. A protestantismus pedig maga sem egyéb, mint vallásos renaissance. No lám. Ez sem egyéb. Én ugyan egy kicsit egyébnek is gondoltam, de tanulni mindig lehet. Mi is volt az a „renaissance“ ? Megújhodás a tudományok, művészetek és gondolkodás terén, mely új szellemet hozott, meg új divatot is. Talán mint ma a secessio? Node ez nem lehet. A protestantismus nem egyéb ? Hagyjuk. Fogjunk inkább egy kis nyelvészeti ismétlésbe. „Renaissance.“ Milyen szó is ez? Honnan ered ? Igazán kár, hogy vége a beszédnek. Az alatt, hogy itt tűnődtem a renaissance felséges szólama felett, nem figyelhettem oda Ezernél több kiváló orvos és tanár ajánlja! 1904. St. Louis Grand Prix. Külföldi utazáson kérjen mindenütt Szt.-Lukácsfürdöi Kristály - ásványvizet! A szénsavval telítetj j hasznos ital étvágyzavaroknál éemésztési nehézségeknél. A legs tisztább és legegészségesebb asztali és borviz. Hathatós szomjcsillapító.— Vidékre és külföldre fuvardíj mentes szállítás. — Kérjen árjegyzést. — Szénsavtelítés nélküli töltés Is rendelhető, mely hasonló enyhesége folytán pótolja a francia Evian és St. Galmier vizeket. Szt.-Lukácsfürdő Kutvállalat Budán.
