Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-05 / 18. szám
317 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 318 szemlélte a bevonulást. Tisza István gróf s még nehány mágnás a grófi kastélyba, a többi vendégek részben szállodákba, részben magánházakhoz szálltak. A beiktató ünnep. Este a Griffben ismerkedő estére gyűltek Össze a vendégek, valamint a kerület tagjai, akik a délután folyamán érkeztek a különböző vonatokkal. Az ismerkedés igen jó hangulatban 11 óráig tartott. Másnap reggel az ünnepi közönség a kollégium tanácstermében gyűlt össze s innen vonult — a rossz időjárás miatt kocsikon — a reform, templomba. A világi urak jelentékeny része fényes díszruhát öltött ez alkalomra. A templom már fél 10-re zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, az idegen vendégek és küldöttségek számára fenntartott helyek álltak rendelkezésre. Az ünnep énekszámmal kezdődött. Tanítónőképzőintézeti és főiskolai növendékek vegyeskara — mintegy kétszázan — szép összhangban adta elő Gáti) Zoltán vezetése alatt Schubert egy himnuszát. Antal Gábor püspökünk mondotta el ezután buzgó könyörgését az egyházért és hazáért. Imádságát egész terjedelmében elébb közöljük. Ezután jelentést tettek a főgondnoki választás eredményéről. Kitörő éljenzéssel vették tudomásul, hogy 289 szavazatból 265-tel Tisza István választatott meg. Az új főgondnoknak a gyűlésbe meghívására Czike Lajos elnöklete alatt Nagy Lajos, Segesdy Miklós, Kis József esperesekből és Chernél Antal, Kovács Sebestyén Endre és Sárközy Aurél egyházmegyei gondnokokból álló küldöttséget delegáltak. Sárközy Béla somogyi alispán és Varannay Lajos újonnan megválasztott tanácsbirák letették a hivatali esküt. Tisza István grófot a templomba érkeztekor viharos éljenzéssel fogadták. Antal Gábor püspök üdvözlő beszédében méltatta a főgondnoki állás jelentőségét, kiemelvén az irányában megnyilvánult bizalom impozáns egyértelműségét. Ez annál jelentősebb, mert az új főgondnok állásába világi hatalmat nem, csak szellemi tehetségeket hozott, de a kerületnek ez a fő. Szólott Tisza Kálmán 35 éves főgondnokságáról s biztos reményét fejezte ki, hogy apjának minden tekintetben méltó utóda lesz. A kis egyházkerület nagy vezért választott, akit híven követni fog. Beszédét szintén egész terjedelmében közöljük. Ezután felhívta a megválasztott főgondnokot az eskü letételére. Ezt megelőzőleg az egész templomi közönség elénekelte : „Jövel Szentlélek, Úristen.“ Miután Tisza a Németh István egyhker. főjegyző által előolvasott esküt letette, Konkoly Thege Imre h. főgondnok átadta neki az elnöki széket. A kerület nevében Németh István üdvözölte most őt. Gondviselésszerü férfiak voltak, úgymond, az eddigi főgondnokok és tüzoszlopok, mely után a nép haladt. Erős a remény, hogy ilyen lesz utódjuk is, ki már eddigi egyházi működésével is megmutatta, hogy tud alkotni. Az alkotásnak a nehéz felekezeti viszonyok és súlyos társadalmi helyzetben sok akadálya van ugyan, de ezekkel bizonyára meg fog küzdeni ismert tetterejével. Ezután Tisza tartotta meg székfoglaló beszédét, melyet koronként a tetszés zaja és sürü éljenzés és taps szakított félbe. Most közöljük a nagy hatást tett beszéd vázlatát. Jövő számunkban egész terjedelmében közölni fogjuk. A székfoglaló beszéd. Első szavában kegyeletesen emlékezett meg elődjéről Hegedűs Sándorról, kit lelki ereje tető-pontján ragadott el a halál. Második szava a háláé és köszöneté a kerület iránt, mely őt érdemén felül kitüntette. Munkásságában közvetlen elődjét és apját kívánja követni, kihez őt a vérszerinti köteléken kívül minden, ami embert emberhez csatolhat, örök időre hozzá fűz. Tárgyi szempontból azért örül megválasztatásának, mert ez bebizonyította, hogy a prot. egyház ügyeinek intézésénél nem engedi magát melléktekintetek, politikai szempontok által vezettetni. A politikai szempontok alatt pártpolitikait értett. Mert nem szabad elhomályosulni soha annak a tudatnak, hogy általános politikai szempontból a prot. egyháznak missziója volt a múltban és van ma is. A dunántúli egyházkerület politikai misszióját érvényesítheti Horvát-Szlavonországgal szemben, mely a magyar állameszme legsarkalatosabb elve alapján egyházi lag nincs elkülönítve az anyaországtól. Az ottani viszonyok ma aggodalmat kell, hogy keltsenek. A szeparatisztikus célzat nyilvánvaló a barátság lelkes kitörései ellenére. Pedig e barátság éltető eleme lehetne a Horvát-Szlavonországban letelepedett magyarság. Mi nem akarunk Horvátországban magyarosítani, de annak a magyarságnak, mely ott él, meg kell maradnia magyarnak. Nem lehet egy politikai tényező sem, egy magyar ember sem, aki e tekintetben egyet nem értene. A magyar társadalom támogatására van szükségünk anyagi helyzetünk javításánál is. Itt az első cél a szegényebb hitsorsosok terhének könnyítése kellett, hogy legyen. Csak aztán — most már legközelebb — kell, hogy következzék a lelkészi kar helyzetének javítása. Bizonyos junktim igenis felállítható a többi tisztviselők és lelkészek fizetéseinek rendezése között. Az anyagi eszközök elégtelensége érezhető közoktatási intézményeinknél is. A prot. egyház erre megszületésétől fogva nagy súlyt helyezett, ezek voltak a magyar kultúra középpontjai. Épp ezért iskoláiról le nem mondhat az egyház. Nem híve az iskolák államosításának, e tekintetben teljesen Apponyi Albert gr. jelenlegi kultusz - miniszter álláspontján vau s épp ezért az ellene irányult támadásokat méltatlanoknak tartja. Meg kell tartania az egyháznak az iskolát, mert a hit és tudás forrásait veszedelem volna elválasztani egymástól. Belső harmóniának kell létrejönnie e tekintetben és pedig nemcsak a fejlődő gyermekiélekben, de a felnőttekben is; nemcsak a népnél, de a társadalom minden osztályánál. A félműveltség visz a vallástalanságra, az igazi műveltség visszavezet a keresztyén világnézet boldogító rétegébe. A patriarchalis abszolutizmus, a cezarizmus, vagy a modern irányzatok egyformán zsarnokságok, amik mellett a nemzeti erő e’lvész, a nemzet életereje kiszárad. Az iskola magyar embert, nyakas, elvhű embereket neveljen. Meggyőződés erejét oltsa bele a lélekbe s a szabad vizsgálódás elve mellett az isteni tanítást az emberi tudás vívmányaival hozza összhangba. Fokozottabb munkásságot vár a tanintézetek tanári karaitól. Valódi idealizmust hirdessenek, minek lénye a kötelességek szigorú felfogása. Munkájukban kell hogy támogassa őket a társadalom, melyet ma bizonyos A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból KO liter TOKAJI szamorodni bort ßA koronáért, v v kölcsön hordóban bérmentve a megrendelő vasúti állomására. V v
