Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-05 / 18. szám

313 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 314 egyházkerület főgondnokává megválasztatott. Ezen válasz­tás jelen egyházkerületi közgyűlésünkben, az ide beter­jesztett választási jegyzőkönyv alapján, törvényesnek és kifogástalannak találtatván, helyben hagyatott és meg­­erősíttetett. Örömmel üdvözlöm azért Nagyméltóságodat mint elnöktársamat fógondnoki fontos állásába való belépése alkalmából. Nagy fontosságú a főgondnoki állás a mi református egyházunkban már csak annál fogva is, mivel ezen állásra a minden illetéktelen befolyástól és mellékes érdekektől mentes, őszintén megnyilatkozó közbizalom hívja el egy­házunk tagjai közül azon legérdemesebbeket, akik anya­­szentegyházunk ügyét odaadó hűséggé,1 önzetlenül szolgál­ják, akiknek szellemi képességei és jellembeli kiváló tulajdonságai emberi számítás szerint kellő biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy szeretett anyaszentegyházunk javát és virágzását képesek és készek lesznek a vezéri állásban is teljes buzgósággal és sikerrel munkálni. Nagy fontosságú intézmény a főgondnoki állás ref. egyházunkban továbbá azért, mivel ennek egyházszerve­zetünkbe való beillesztése juttatja szemmel láthatólag kifejezésre azon kettős célt, amelynek elérésére törekszik a mi ref. anyaszentegyházunk, mint vallásos alapon szer­vezett társulat, hogy t. i. amig egyrészről az emberi léleknek egy a földinél magasabb és tökéletesebb élet utáni vágyát Isten igéjének hirdetése és a keresztyéni erkölcsiségre való elvezérlés által kielégíti, addig másrész­ről a külső egyházban, mint testvéri közösségben meg­alkotja az egyéni és lelkiismereti szabadságot, egyszersmind a társadalmi rendet legnagyobb mértékben biztosító azon szervezetet, amely mint tisztán földi intézmény is felemelő, boldogító hatással van a véges lét korlátái közül kiemel­kedni törekvő emberi lélekre. Nagy fontosságú intézmény a főgondnoki állás ref. egyházunkban azon hatáskörnél fogva is, amelyet részére az egyházi törvény ügy az egyházkerületben, mint az egyetemes egyház kebelében és hatóságaiban biztosít. Az egyházkerületben százezreknek, az egyetemes ref. egyház­ban millióknak gondját kell felvenni az egyházkerületi főgondnoknak, nem hatalmi szóval, nem parancsosztogató rendelkezéssel, hanem jóakarattal és szeretettel, hogy az egyes gyülekezetek és az egész egyház híveinek lelki szük­ségletei minél nagyobb mértékben és tökéletesebb módon kielégíttessenek, az ehhez szükséges szellemi és anyagi erők és eszközök a lehetőség határai között, még a leg­­elhagyatottabb helyen is a híveknek rendelkezésére álljanak. Erre a nagyfontosságú főgondnoki állásra hívta el Nagyméltóságodat a dunántúli ev, ref. egyházkerület köz­bizalma oly csaknem egyhangú megnyilatkozással, aminő csak nagy ritkán fordul elő egész ref. egyházunk törté­netében, elhívta Nagyméltóságodat akkor, amidőn Nagy­méltóságod egyházi magas állásába nem hozhatott magá­val sem világi hatalmat, sem külső fényt és tekintélyt, amelyekért az emberek nagy tömege sokszor még az érdemetlenek előtt is hódolni szokott, hanem hozta ez állásba csupán saját egyéniségének kiváló szellemi és jellembeli tulajdonait, amelyeket sem az irigység, sem a hatalom Nagyméltóságodtól el nem vehet. De épen ezeket a kiváló szellemi és jellembeli tulajdonokat ismerte fel értékeseknek, nagybecsüeknek Nagyméltóságodban ezen mi dunántúli ref. egyházkerületünk. Sokan voltak bizony­­nyal különösen a távolabb állók közül, akik érthetetlen­nek találták, hogy épen a jelenlegi társadalmi helyzet és közviszonyok között nyilatkozott meg Nagyméltóságod iránt ily fényesen a közbizalom, pedig én azt egészen természetesnek találtam, egyrészről azért, mivel azok, akik e megtiszteltetésre saját egyházkerületünkből szintén joggal és méltán számíthattak volna, Nagyraéltóságod kiválósága és magas érdemei előtt önként meghajolva, örömmel vonultak vissza a versenytérről, másrészről azért, mert amidőn azt tapasztaltuk, hogy Nagyméltóságodnak sokan olyan téren, amelyen e hazában valláskülönbséget ismerni nem volna szabad, bár fényes tehetségeit elis­merték, erős kálvinistaságát kifogásolták, nekünk, akikre nézve meg a választásnál egyedül ezen tulajdonság lehe­tett helyes felfogás szerint az irányadó, meg kellett azt, bármiként gondolkodjunk különben, tisztelnünk és be­csülnünk. Igenis, mi dicsekedéssel valljuk be, hogy mi minden mástól eltekintve felismertük Nagyméltóságodban azt az erős kálvinista gondolkodást és jellemet, amely kerül min den tettetést, képmutatást és ámítást, nyílt és őszinte mindenki irányában, amelynek talán az úgynevezett gya­korlati életben hátrányára van az, hogy céljait, szándé­kait, ha azok a közügyre vonatkoznak, nyíltan hirdeti, de előnyére szolgál az, hogy rendületlenül bízik az igazság győzelmében és törhetetlenűl megáll elvei, meggyőződése mellett egész a vértanuságig. Református egyházunk vezé­reinek és híveinek az igazsághoz, az elvek, a saját meg­győződésükhöz való törhetetlen ragaszkodása tette tiszteletre­méltóvá sokszor elnyomatásában is a protestáns szellemet, ez tartotta meg egyházunkat a százados nehéz küzdelmek között, ez segítette előre, hogy az elnyomattatásból lassan­ként a teljes vallásszabadság és jogegyenlőség határáig juthatott. Ezt a valódi erős protestáns öntudatot és jellemet felismerve Nagyméltóságodbau dunántúli ref. egyházkerü­letünk, úgy vélekedtünk, hogy a legnagyobb hibát, talán bűnt követtük volna el anyaszentegyházunk ellen, akkor, ha ezen kiváló tulajdonokat nem igyekeztünk volna, amint alkalom kinálkozott, a legmagasabb egyházi állásban A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból OA ombres TOKAJI szamorodni bort OA koronáért, /k\\ 3 éves -------------------------------------------------------------/ill — t-I \J ládában bérmentve a megrendelő vasúti állomására. v

Next

/
Thumbnails
Contents