Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-28 / 17. szám
295 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 296 rést is kaptak. „Az egyházi közigazgatás gerincét az esperesi kar képezi; ennek működésétől függ az egyházi élet fenntartásának s egészséges továbbfejlesztésének nagy munkájában mindenegyes szerv áldásos működésének az összhangja, amely képezi legfőbb biztosítékát egyházunk jövőjének“ — mondja a javaslat. E javaslat állapította meg a tiszteletdíjakat úgy, amint előzőleg már közöltem. A központi tisztviselők és az esperesek e tiszteletdíjainak folyósítása óta itt is, ott is kedvetlen felszólalások, csípős megjegyzések voltak hallhatók, amik nem igen szolgáltak épen azok tekintélyének emelésére, akiknek tekintélyének épségben tartása nagyon is érdekében áll egyházunknak. Annak, hogy e tiszteletdíjak folyósítása nemcsak, hogy általános helyeslésre nem talált, sőt ellenkezőleg •' zúgolódást szült, kapcsolatban kivált az ugyancsak 1901. őszén javaslatba hozott s a következő év tavaszán el is fogadott azon javaslattal, amely a napidíjakat jelentékenyen fölemelte, úgy, hogy később ezt mérsékelni is kellett — az ebből származott elégületlenség oka, mondom, talán abban is keresendő, hogy e tárgyban az egyházmegyék véleményét nem kérte ki a kerület. A jegyzőkönyvekből még azt se lehet megtudni, hogy kik készítették az 1900. és 1901. évi részletes kimutatást. így ment át úgyszólva a közgondolkozásba, hogy ott fönn, már t. i. az egyházkerületen a vezetők szép tiszteletdíjat és napidíjat állapítanak meg maguknak s e mellett a lelkészek érdekeinek erőteljes képviseléséről megfelejtkeznek, vagy legalább könnyen megfelejtkezhetnek. így lett a tiszteletdíj és a napidíj ma már szinte gyűlöletessé. De ugyancsak ez az eljárás, t. i. az egyházmegyék meg nem hallgatása okozta azt is, hogy egyes egyházmegyék nincsenek megelégedve a létesített állapottal. Mert bár az 1901. évi javaslat indokolása azt mondja, hogy „ezen kimutatás a helyi viszonyok tényleges igényeihez szigorúan alkalmazkodik“ : mégis a múlt évi őszi közgyűléshez 4 egyházmegye azzal a kéréssel járult, hogy „az egyházi közigazgatásra kért államsegély ne lélekszám arányában, hanem az egyes egyházmegyékhez tartozó gyülekezetek, illetve anya- és leányegyházak szerint osztassák fel az egyházmegyék között.“ Es a közgyűlés el is rendelte, hogy a gondnoki kar „az indítványokban foglalt elvek méltányos figyelembevételével a jövői tavaszi közgyűlés elé terjesszen újabb javaslatot.“ Másrészről azok az adatok, amiket a többi egyházkerületek eljárására vonatkozólag a múlt számban közöltem, nem erősítik meg az 1905. évi közgy. 75. p.ban olvasható ezen állítást: „minthogy hasonló szellemben jártak el a többi egyházkerületek is a közigazgatási szükségletek fedezésére folyósított államsegély felhasználásában.“ A mi eljárásunk tehát nem volt valami alapos és körültekintő. Említettem már, hogy én, aki egy kissé utánna jártam annak is, hogy más kerületek hogyan jártak el és gondolkoztam azon is, hogy p. o. az espereseknek nem a lelkekkel, hanem a presbitériumokkal, a gyülekezetekkel a maguk egészében van dolguk, no meg mivel a tisztelet- és napidíjak miatt támadt rossz hangulatot is ismertem, az 1905. évi őszi közgyűlést megelőzőleg egy javaslatot adtam át főgondnokunknak. E javaslatomnak lényegét most im közlöm. Követem az 1901. évi egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyve 140. pont alatt olvasható javaslatot. Püspöki tiszteletdíj 10000 korona. Adassák meg, de úgy, hogy ezenkívül se napidíj, se útiköltség, se irodaáltalány ne adassák. Ugyanis a régi 2400 korona tiszteletdíjat ha 2l/s akkorára emeljük, lessz 6000 K ; irodaátalány legyen 1000 kor., utilátalány 3000 korona, E tételnek ilyen megállapítását előttem nemcsak pénzügyi, de erkölcsi szempont is teszi szükségessé. Ma már rá tudok mutatni egy egyházkerületre is, amely napidíj és útiköltség helyett 2000 korona utiátalányt ád püspökének ; a dunáninneni ág. hitv. evang. egyházkerület ez. Az egyházkerületi 2 főjegyzőnél föl van véve 2000 korona. A világi főjegyzőé töröltessék. Ez egészen tiszteletbeli állás, mint általában az az egyházkerület világi tisztviselőié. A munkát voltaképen az egyházi tisztviselőknek kell végezni. Jól mondják a tiszáninneni reformátusok, hogy a világi főjegyzői tiszt „viselőjét 400—500 koronával megkínálni nem láttuk ildomosnak.“ A papi főjegyző 1000 korona tiszteletdíja ám maradjon ; de ezentúl aztán ő se kapjon se irodaátalányt, se napidíjat, se útiköltséget. A világi főjegyző és a világi aljegyzők valamint az egyházker. tanácsbirák egyszerűen csak napidíjat és fuvardíjat kapjanak. Az egyházkerületi egyházi aljegyzők 500—500 korona helyett 300—300 koronát kapjanak, napidíjat és fuvardíjat semmit. A két számvevőnek is elég lenne 500—500 kor. helyett 300—300 korona, beleértve a napidíjat és fuvardíjat is. Két ügyész részére föl van véve 2000 kor. Ügyészeinknek eddig nem volt tiszteletdíjuk; nincs rá szükség ezután se. A központi tisztviselők díjazására nézve ez volt javaslatom lényege. Ez utón tetemes napidíj és fuvardíj Jobb és megbizbatóbb ==Z MAGVAKAT = olcsóbban senki sem ad, mint FJLBIAH BÉIiA magkereskedése Budapest, Üllői-ut II. sz. Kálvin-tér mellett. Tessék árjegyzéket kérni
