Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-07 / 14. szám
245 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 246 ritkasága „dr.“ lelkész, holott a zsidóknál minden második „dr. főrabbi“?!) — Szentmártoni: „A francia kultúrharc újabb fázisai“ címmel folytatja a francia separátiós törvény hatásának felette érdekes és tanulságos ismertetését. Vágmelléfcí. De Ruyter Mihály emlékünnepe.* 1607-1907. Most, hogy március 24-én elkövetkezett De Ruyter születésének háromszázadik évfordulója, a hálás magyar protestáns egyház Hollandiába, az ottani nagyszabású ünnepekre szép ezüst koszorút küldött, mely már ott is fekszik a dicső halott pora felett, az amszterdámi új templomban. Ezzel akarta leróni báláját Ruyter iránt, aki huszonhat magyar prot. lelkészt szabadított meg a nápolyi gályarabságból. A koszorúk és emléktárgyak egész halmaza borítja el a szép síremléket. Ott láthatók Angol-, Francia-, Németország, Portugália, Belgium és Dánia kegyeletének jelei is. Mert mind e birodalmak tisztelettel és hálával emlékeznek a régi nagy hősre. A kegyeletes ünnep márc. 23-án volt. A puritán Hollandia nem tudja vasárnapját semmi másért föláldozni, templomos csendjét semmi fénnyel fölcserélni. A vasárnapra eső 24-ike helyett ünnepelt tehát inkább egy nappal előbb. A királynő és anyja is jelen voltak ott udvarukkal. Mig Henrik meklenburgi herceg, a királynő férje, Vlisszingenben jelent meg, ahol, mint De Ruyter szülővárosában, szintén nagy ünnep volt. Az amszterdámi ünnep délolőtt 10 órakor kezdődött. A nagy várost föllobogózták. Utcáin ünnepi csend honolt. A kocsi közlekedés megszűnt. Százezernyi nép tolongott a királyi palota előtt lévő széles téren, a Dam-on, melynek egy oldalát az új templom foglalja el, ahol De Ruyter nyugszik. Amint a királynő és az udvar beléptek a templomba, fölbúgott az orgona hangja, megzendült a zsoltár, majd rá az ősi honfidal : Boldog az az ország ! — Es látszott a hívők arcáról, hogy boldogságot is érzett mindenki. A meghatottság tetőpontját érte el, midőn emlékbeszéde bevégzése után lelépett a szószékről az ünnepi szónok, Boisewain Károly és rázendült az ének: „Nem lépnétek-e hát Isten színe elé, hogy őt dicsérjétek mindenekfelett szivetek teljéből.. A királynő és anyja fölemelkedett. Előreszegzett tekintettel indúltak a sir felé. És csatlakoztak utánuk a külföld küldöttségei. Elnémult az ének és orgona. Könnyű * A Budapesti Hírlapból vesszük át e közleményt. (Szerk.) lepel omlott a királynő karjára, melyet a síremlék főoldaláról bontott le, ahol egy újonnan beillesztett emlékkő tűnt föl, rajta e latin fölirással: Majorum Virtus Nepotum Gloria, ■— Az elődök erénye az utódok dicsősége. A szép királynő azután hatalmas babérkoszorút tett mély hajlással e kő elé, majd helyet foglalt a sírhely mellett. Ezután az egyes küldöttségek is letették a sirra emléktárgyukat. Az angolok, franciák, németek virágkoszorút küldtek, Portugália ezüst vasmacskát és diszalbumot adott, melynek első lapjára a portugál király irta nevét, Belgium virágkoszorut tett le, Dánia pedig igen szép aranyból való cserfaágat. Mi magyarok, a külföldi küldöttségek között utolsók, akik abban különböztünk az eddigiektől, hogy mi nem az állam, hanem az egyház : a magyar ev. ref. egyház küldöttei voltunk, szolid ünneplőbe öltözött papjelöltek, — ezüst koszorút vittünk a sirra. Melléje egy szintén hazánkból jövő ünnepi üdvözlő iratot is elhelyeztünk. Ennek az iratnak az eredetije az amszterdami városi levéltárba került; az ékes nyelvezetű iratot hollandusul Antal Géza pápai theol. tanár, szerzetté és Bánjfy Dezső báró, Antal Gábor és Sass Béla mint a magyar ev. ref. országos zsinat elnöke, aleluöke és jegyzője irta alá. Ezüstkoszorunk külső levélsorában mindenegyes ezüstlapon egy-egy megszabadított protestáns lelkész — kálvinista és lutheránus — neve. A koszorú az ezüst levelek közt arany gombbal és arany szalagkötéssel volt diszítvo. Az arany szalagcsokron is fölirás van; a bal szalagon : Liberatori memoriae aeternae, qui nostris confessionibus servientibus libertatém reddidit; jobb felől pedig szintén latinul : Ecclesia Christi Reformata in Hungária. A szabadító örök emlékének, ki visszaadta hitvallásunk szolgáinak szabadságát és — A magyar református egyház. A csokor közepén hatalmas oválalaku aranygombon egy gálya képe van, fölötte bibliai idézet : „En támasztom fel ötét igazságban és minden utait én igazgatom ; ő építi meg az én városomat és az én foglyaimat elbocsátja jutalom és ajándék nélkül — azt mondja a Seregeknek Ura!“ ; alatta: 1676 febr. 11. Az ünnep déli 12 órakor ért véget. A királynő vendégeivel, az idegen államok küldöttségeivel és szokott környezetével a palotába vonult. Ott dezsöné volt, melyen a királynő köszöntötte vendégeit és azok részéről is számtalan beszéd hangzott el. A délebéd után a királyné még egyszer beszélt az idegen küldöttekhez s mindenikét megajándékozta egy-egy De Rujter-emlékéremmel, melyből református egyházunk is kapott. Ifj. Kiss Albert. A Tokaji Bortelmelő Társaság szállít liter TOKAJI szamorodni bort 3 éves 56 kölcsön hordóban bérmentYe a megrendelő vasúti állomására. 60 Tokajból koronáért,
