Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-24 / 12. szám
209 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 210 lett volna, hogy azok, akik pásztori nevet s helyet foglalnak el, mindenek között először jelentek volna meg, hogy neki segítséget szolgáltassanak. Bevallom, hogy illendő lett volna magukat vezéreknek vallaniok; illő lett volna a fejedelmeknek hozzájuk csatlakozniok a szent munkában segítők gyanánt. De mi történjék, ha nem teszik? Mi történjék, ha másokat is akadályoznak? Mi történjék, ha akadály gördítés céljából minden követ megmozgatnak ? Vagy még mindig rájuk kell néznünk és senkinek sem szabad semmit tennie, mig ők ujjúkat nem mozdítják ? Még mindig hallgatni kell ünnepélyes éneklésüket, hogy semmit nem szabad próbálni, mig a főpap bele nem egyezik? Tehát fenséged érezze, egyúttal Kiváló Fejedelmek, derék férfiak, mindannyian gondoljátok, hogy az egyház, melyet saját pásztorai nemcsak elárultak, elhagytak, hanem kínoztak, a legnagyobb nyomorúsággal sújtottak s végre halálra ítéltek, ti hozzátok menekül oltalomért! Sőt gondoljátok el azt is, hogy most Isten alkalmat adott nektek, melyben kiváló s igaz példáját adhatjátok iránta való hűséges engedelmességeteknek! Nincs oly dolog, melyre Isten nagyobb buzgalmat kívánna tőlük, mint hogy az ő nevének dicsősége érintetlen maradjon, királysága virágozzék, s a tiszta tan, mely igaz tiszteletére egyedül képes bennünket elvezérelni, teljes fényében tündököljék. Mennyivel illőbb hát, hogy e dolgokat a fejedelmek gondozzák, megfontolják, végrehajtsák, — a fejedelmek mondom, kiket Isten arra méltatott, hogy nevét velük közölje, hogy nevének őrei legyenek itt e földön. Kérve kérlek titeket, ne hajtsatok istentelen emberek szavára, kik hazug látszatott keltő tanácsukkal rávesznek, hogy az egyház segítségetek révén semmi könnyebbséget ne érezzen, vagy ezt az ügyet, bár a legnagyobb, csekélynek mutatják fel előttetek, úgy, hogy nem is érdemes beleavatkoznotok, vagy sikerül titeket ez ügy kegyetlen üldözésére hangolniok. Eddig kárbaveszett azoknak fáradtsága, Győzhetetlen Császár, kik téged gyűlöletre akartak indítani s fegyverbe akartak szólítani. Szelídséged és bölcseséged az utódoknál bizonyára kiváló dicséret tárgyát képezendi, mivel a zavart okozó tanácsok közepette, melyekben bizonyára mindennap részed van, sohasem engedéd magad folytonos önmérsékletedtől eltéríteni. De mindig óvakodjál attól, hogy ezt a dicsőséget ellenfeleink háborús hajlama el ne ragadja tőled. Augustinus elismeri, hogy rossz módszer az eretnekeket csak ijeszteni, de nem1 tanítani. Ha ily szelídséggel kell bánni azon eretnekekkel, akik az egyházat féktelenségből minden jogos ok nélkül háborgatják, hogy a kiirtást mindig tanításnak kell megelőznie, mennyivel nagyobb emberiséggel kell eljárnotok ez ügyben, melyben Isten s ember a tanunk, hogy mást nem akartunk elérni, mint, hogy mindkét félen Isten tiszta tudományát valljuk magunkének ? Te vagy a legjobb tanú arra Császár, hogy a római pápa s párthívei csak vért és gyilkosságot lehelnek. Ha az ő dühöknek engedtél volna, Németország már rég saját vérében áznék. Ti is tudjátok ezt kiváló Fejedelmek. Isten lelke lehet az, amitől ezek hanyatt homlok rohannak ily kegyetlenségbe? De így szokott az lenni. A szabadosság, mely hosszú időn keresztül akadály nélkül garázdálkodott, ha egy kis nyűgöt érez magán, annál nagyobb esztelenségbe tör ki. Ha azokon kívül, akik szeretnék látni, ha fegyver, erőszak törne meg bennünket, vannak olyanok is, akik vagy a többiek harci lázát kapták el, vagy önmaguktól gyúltak meg-» okolatlan lángra, azok ismeretlen dolgot gyűlölnek. Amifelől Tertullianus panaszkodik, hogy az egyház csecsemő korában megtörtént, megtörténik gyakran manapság velünk is. Elitéinek minket is nevünkért előítéletből, anélkül, hogy ügyünket megtekintenék. S most mit kívánunk egyebet, minthogy tegyék már egyszer rendes vizsgálódás tárgyává tanainkat s ne hamis előítélet vezérelje túráinkat az Ítélet kimondásakor, hanem az igazság és méltányosság ? S te, Császár, már eddig is adtad kiváló jelét emberiségednek s magas bölcsességednek, mert ellenfeleink őrjöngő szenvedélyének kitartólag ellenálltál s nem engedted, hogy téged igaztalan dühre ragadjon. De hátra van még kérésünk ama másik tárgya, hogy t. i. ne hallgass azoknak tanácsára, akik a halasztás ürügye alatt már rég gátolják a szent munkát (az egyház reformációját gondolom) s ami még rosszabb, most meg végkép meg akarják semmisíteni. Talán egy nehézség van, mely e mű megkezdésében téged gátol. Igen sok, egyébként jó érzületü embert csak az az ok fordítja el e szent vállalkozástól, hogy még mielőtt kísérletet tesznek, kétségbeesnek az eredmény felett. De e helyen két dolgot kell figyelembe vennetek: először azt, hogy a veszély nem oly nagy, mint aminőnek látszik, másodszor azt, hogy, ha akármekkora is, nem illik, hogy a veszély és félelem elgondolása megtörjön benneteket; hisz látjátok, hogy Isten munkája ez, Isten kormányozza úgy, hogy az eredmény reménységünket felülmúlja, várakozásunkat megdönti. Nem e mű keretébe tartozik, hogy azt az első dolgot kifejtsem. Lesz erre hely és idő, ha egyszer komoly tanácskozásra kerül a dolog. Csak azt mondom, hogy a végrehajtás sokkal egyszerűbb lenne, a nehézség sokkal kevesebb, mint általában gondolják, ha volna elég bátorság a kísérlet megtevésére. Aztán, ha a régi közmondás szerint figyelembe vesszük, hogy nincs kiváló dolog, mely egyúttal fáradságos s nehéz is ne volna, hát szabad-e csudálkozunk, ha minden dolog közt a legnagyobbat s a legkiválóbbat sok nehézség árán lehet diadalra juttatni? Aztán, mint mondtam, ha nem akarunk Isten ellen nagy igazságtalanságot elkövetni, lelkünket itt magasabbra kell emelnünk. Mert bizonyára Isten hatalmát mérjük a magunk hatalmához, ha az egyház helyreállításától semmi többet nem várunk, mint amennyit a jelen viszonyok állapota igér. Bár kevés remény mutatkozik, Isten mégis azt parancsolja, hogy nyugton legyünk s minden félelmet félretéve vidámon készüljünk a munkára. Hát legalább a tiszteletet adjuk meg neki. Az ő végtelen hatalmában bízva ne vonakodjunk hát megpróbálni, hogy minő kimenetelt szánt munkánknak. (Vége következik.) A Tokaji Bortelmelő Társaság szállít Tokajból 56 liter TOKAJI szamorodni bort 3 éves-------------------------------------------kölcsön hordóban bérmentye a megrendelő vasúti állomására. 60 koronáért,
