Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-03-18 / 11. szám

183

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNSLAP.

184

én zsidómat: én is ütöm a te zsidódat“, mert peccatur nemcsak extra, hanem intra muros. Közös intézményeink közül felemlíti a nagy garral, unitáriusok kizárásával megalakult M. P. I. T.-t, melynek § ai az evangélikusokkal minden közösséget megállapítanak és ha végig nézünk a tagok névjegyzékén, a vándorgyűléseken résztvettek lisztáiu, bizony úgy látjuk, hogy evangélikus testvéreink nem szerepelnek olyan számmal, mint ilyen közös intézménynél várhatnánk. Só't a M. P. I. T.-tal szemben, mint későbbi alkotás szerepel a kizárólag felekezeti Luther Társaság. Református egyházkerületeink lapjai — egynek kivételével — „Protestáns“ névvel szerepelnek, pedig se előfizetőik se munkatársaik névsorából nem tűnik ki a közösség. A Prot. Egyházi és Iskolai Lap hagyományaihoz híven megőrizte egyetemes protestáns jellegét és mégis szerkesztőjének vallomása szerint a tiz ujja is elég az evang lelkészi és világi előfizetők összeszámlálására, mert ott van lapjával szemben a kizárólag felekezeti jellegű Evangélikus Orálló. Ebben és az Evangélikus Szemlében nem ritkán a legszeretetlenebb kirohanások vaunak a kálvinistákkal való közösködés ellen. Azt mondja továbbá : Nem tény-e, hogy a megújított nagygeresdi egyesség, dacára, hogy távol volt tőle az unió megteremtése, épen az evang. egyházi körökben támasztott legnagyobb visszatetszést, több helyen pedig olyan visszavonást, amely bizony nem vall a testvériség érzésére és az összetartás szükségességének tiszta tudatára.

„Erdélyi Protestáns Lap. 5—6. sz. Közgyűlési tag : „A mi függelékünk“ címmel azon alkalomból, hogy a zsinat elrendelte, miszerint a meghozandó egyházi törvények hivatalos kiadásában függelékül tétessék közzé az erdélyi egyházkerületnek egyházi törvényeinktől eltérő joga és alkotmányos szervezete, amely az egyházi törvény 8. §. szerint érintetlenül marad, sürgeti a másik négy egyházkerülettel való uniót, melyet eddig egyes osztályok érthetetlen önzése megakadályozott. Az erdélyi egyházkerület különleges alkotmányát, egyetemes egyházi törvényeinktől eltérő speciálitásaikat a demokrata korszellembe nem illőknek, elévülteknek tartja. Óhajtja, hogy a püspök, főgondnok, esperesek, főbb kerületi és egyházmegyei hivatalnokok választása náluk is a nép bevonásával, a presbitériumnak által történjék. Azt mondja, hogy az erdélyi egyházkerület a jogok osztogatásában nem ismert határt, mégis alig tapasztalunk valami érdeklődést egyházunk iránt! Megyaszai Mihály: „óvakodjunk a biblia árusoktól /“ cimü cikkében felhívja figyelmünket azon már több Ízben felpanaszolt tényre, hogy a baptisták a magyar biblia terjesztő társulat örve alatt, az eddigi alattomos lélekhalászást, most már mint recipiált egyháztagok nyíltan űzik, a református egyház kimondhatatlan kárára. A baptista térítők a „nem kell kepe, egyházi adó!“ hangzatos buzdításokkal élnek, természetesen azt nagyon bölcsen elhallgatják, hogy ők a biblia társulattól 160 korona fizetést is kapnak. Borbély Sándor: „Énekes könyvünkről“ címmel az erdélyi uj énekeskönyv megjelenését megelőzőleg mond el sok okos dolgot. Vajha a királyhágón inneni és túli reformátusok tökéletes testvéri közösségbe

lépnének az egyugyanazon énekeskönyv használatával is és ne különítene el bennünket még ez is !

„Debreceni Protestáns Lapu 5 — 6. sz. Dr. Kun Béla mindkét számban folytatja és el is végzi „A harmadik rendu cimü cikksorozatát, melyben az egyházi hatóságokon szereplő tanár és tanító képviselőknek az illető testületek által történő választásuk érdekében szállt síkra. Helyteleníti a zsinat azon intézkedését, hogy ezután a presbitériumok válasszák a tanár és tanító képviselőket. Dr. Gergely György mostanában elhunyt kiváló tudósunknak érdemeit méltatja: „György Aladár emlékezete“ cim alatt. A tárcarovatban dr. Barcsa János egy érdekes történetet közöl „Felségsértés a szószékből 1805-benu címmel.

„Sárospataki Református Lapok“ 5—6. sz. Morváig Ferenc: „Az énekeskönyv megújításának ügye11 cimü cikkében azon óhajtásának ád kifejezést, hogy a próbaénekeskönyvet, nevéhez híven próbálja meg maga református népünk és csak azután mondjon a konvent és zsinat végleges Ítéletet a 30 éves vajúdásnak habár nem tökéletes, de nem is egészen hiábavaló gyümölcse felett. A zsinat engedje meg régi énekes könyvünkkel való párhuzamos használatát. Mert az új énekest úgy sem lehet máról holnapra életbelóptetni, a régit a forgalomból kivenni. Az új énekesben magában kell meglenni annak az erőnek, amely a régit kiszorítsa helyéből. A próba énekesből elhagyván az elhagyandókat, beállítván a visszaveendőket, végre előáll az, aminek kiáltó szükségét érezzük. Igen helyesen mondja azt is, hogy az unió szemoontjából tűrhetetlen az, hogy a különböző egyházkerületekben pl. Erdélyben, különböző legyen a reformátusok énekeskönyve. A mai korban, midőn a Dunántúl oly könnyen közeledhetik Erdéllyel, hogy ma itt, holnap ott van, bizonyára nem helyeselhettük azt, hogy a kálvinista ember kálvinista templomba menvén vasárnap vagy ünnepen szivszerint ki sem énekelheti magát, hanem saját felekezete templomában hallgatva ül, mintha idegen templomban volna. Tanítói pályázásoknál, különben jeles tanulóifjakat kénytelenek vagyunk mellőzni, mert az erdélyiek nem ismerik ami énekeinket. J. Réville után : H. J. „Az istenitisztelet reformjáról11 szólván, azt mondja, hogy föl kellene használnunk a művészet és irodalom, különösen pedig a zene kincseit. A merevség, a szárazság, sőt mondjuk ki nyíltan : a legtöbb istentiszteleti összejövetel unalmassága nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a hívek a templomból elmaradnak. A protestáns egyháznak egyik legsürgősebb kötelessége, hogy az istentisztelet fogalmát bővítse és a XX. század embereihez valóban modern nyelven beszéljen, a jelenkornak és műveltségnek nyelvén! S. Szabó József közli : „A pozsonyi vértörvényszék elé idézett gömöri ref. papok és rektorok“ névjegyzékét történelmileg fontos adatokkal.

VÁGMELLÉKÍ.