Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-07 / 1. szám
11 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 12 Áz a szép eredmény, melyet a newyorki egyház tiz, illetve szükebb értelemben 7 év alatt elért, mindenesetre Kuthy Zoltán, ma már esperes-lelkésznek a nevéhez fűződik, ki törhetlen akaraterővel, igaz lelkesedés sei fáradozott és fáradozik egyháza felvirágzásán, fejlődésén. Ma már az egyháznak orgonista kántortanítója is van, ifjú Cseh Károly személyében, ki ez év október 9-én érkezett meg Newyorkba. Nem érdektelen a newyorki egyház anyakönyvi adatait is ide iktatni a történelmi hűség okáért. E szerint a tiz év alatt született: 655 gyermek, házasságot kötött: 662 pár, meghalt: 71 férfi és nő, konfirmáltatott : 145 gyermek s áttért az egyházba: 36 felnőtt. (Folyt, köv.) Komjáthy Ernő. Külföldi rövid hirek. Külföldi lapok utján, e becses lapok közelebbi számában, fenti cim alatt az egyházi életterén felmerült mozgalmakról rövid hireket közöltem tanulság és ösmertetés végett. Egyik-máeik hirecske közközkedveltségnek örvendve, szívesen foglalkoztak vele lapjaink. Ez bátorított fel arra, hogy hasonló modorban, egyéni megjegyzéseimmel kisérve a hireket, folytassam tovább a „Külföldi rövid hirek“ cirnü cikkemet. X. Pius pápa a protestantizmusról. Á „Compendio della Dotrina Cristina prescitto de Sua Santita Papa Pio X. alle Diocessi della Provincia die Roma 1905.“ cimü kathekizmusban, melyet a pápa adott ki, e munka 389. oldalán a protestantizmus a „legnagyobb eretnekségnek“ neveztetik, amelyet létesített és terjesztett Luther és Kálvin. Mindegy folytatja a „szentséges atya“ : „A protestantizmus vagy a ref. vallás, amint azt alapítói öndicsérőleg nevezik, a summája az összes eretnekségnek, ami csak előttök valaha létezett vagy utánok következett, vagy a jövőben következni fog, a lelkek megsemmisítésére (a fare strage della anima !) Abban a harcban, amely szünet nélkül 20 század óta tart, a róm. kath. egyház nem szűnt meg az igazság szent javait, amelyet az Isten egyedül a r. egyházra bízott, védelmezni és a hívőket az eretnek tanok mérgével szemben oltalmazni. A protestantizmus fölvett minden eretnekséget és a lázadás minden formáját a szt. katholikus egyházzal szemben. A protestáns szellem, azaz a korlátlan szabadság szelleme és minden tekintély elleni ellentállás, nem szűnt meg terjeszkedni és sokan vannak, akik jelfuvalkodva hiú és büszke tudományok által vagy önhaszonlesés és hiúság által vezettetve, magokat nem szégyenelve, theoriákat állítottak fel és terjesztettek, amelyek a hitet, az erkölcsöt és minden isteni és emberi tekintélyt megsemmisítettek.“ („Protestantenblatt" 51. sz.) Mielőtt tovább mennénk a szemelvények közlésében állapodjunk meg kissé e sorok mellett. Midőn X. Pius „szentsége“ (uram bocsá ! !) feltette a pápai tiarát, a lapok „békés természetű, szelíd lelkületű atyának“ jellemezték. En már akkor is két kedve fogadtam e hirt. Nem hinném, gondolám, hogy az ősi tradicióknak megtagadója lenne a „Vatikán fogja“. Feltevésem azóta többször beigazolódott. Amikor csak életjelt ad magáról a „csalatkozbatatlan“, mindig a türelmetlenség hangján szól vala. De nem is lehet az máskép! Az ő nevelésök közös; lelkületűket ugyanolyan érzület foglalkoztatja. XIII. Leónak a protestantizmus pestis volt ő mégsem fokozza ennyire a jelzőt, ő megelégszik azzal, hogy a protestantizmust „a hit, az erkölcs felforgatójának tartja“ a legnagyobb eretnekségnek deklarálja !! Szegény „helytartó ! ! Jobb volna, ha az ausztriai Los von Rom mozgalommal törődnék inkább, mint velünk, szegény „eretnekekkel“, mert megjárja, hogy neki is sírnia kell a „fájdalom könnyeit“, mint boldogult elődjének a „nagy szakadásnak miatta“. — Az „ Augsburger Postzeitung^-ból veszi át a prot.„ Sontagsblatt“ a következőket: „Az evangélikus keresztyénséget Róma részéről veszély nem fenyegeti, sőt ellenkezőleg, a „szentséges atyával élén, a r. egyház évszázad óta azon törekszik, hogy egy hidat építsen, amelyen az összes keresztyének részére az egymással való érintkezés megkönynyíttetnéku. Kedves kis előzékenység a pápisták részéről! Ösmerjük a végcélt, a jezsuita taktikát. A hid kijárata persze a római udvar felé vezetne, melyen a „tévelygő báránykák“ — a Vatikánba találhatnának. Ezt természetesen nem mondja nyíltan a fenti kitétel ; de mi tudunk a sorok közül is olvasni. Azonban világosan kitűnik ez X. Pius pápa fent említett kathekismusából és ezen sorokból : „Remélhető, hogy a római pápaság és a vatikáni zsinat bölcs alkotása ismét fölvétetik és végrehajtatik és ha a tévelyek leveretnek, amelyek ma napság az egyházat és a polgári társaságot veszélyeztetik, a kath. igazságok tiszta fényökben tündöklenek és a világot örök fényükkel bevilágítani fogják.u Boldog kor, mely után áhítozik a pápák egész sora, vájjon eljösz-é valaha ?! Abban az értelemben, mint a pápák hiszik, bajosan. Mi pedig ez erőlködésen csak mosolygunk. (Folyt, köv.) Birtha József ref. lelkész. Márcza. Halotti ének.* A mostani 3. számú helyett ajánlva. Az „Óh áldandó Szentháromság". . . dallamára. 1. Rövid éltünk, mint a pára, Eltűnik nem sokára. Mily múlandó itt életünk, Meghalunk, kik születünk. Óh Uram ! te védj minket, Bátorítsad szivünket! *Egyházkerületi közgyűlésünk (jkv. 64. p.) utasította az irodalmi bizottságot, hogy halotti énekeskönyvünk átdolgozásá-
