Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-07 / 1. szám
7 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 8 rád. Itt Váró Ferenc indítványát fogadta el a zsinat. E szerint „ezek a képviselők mindegyik egyházkerületben az anya-, társ- és raissiói egyházközségek presbitériumai által általános többséggel felerészben lelkészi, felerészben világi egyénekből választandók, azon fölül ír indegyik egyházkerületben a főiskolák, tanítóképzők tanárai közül egy, a a középiskolák tanárai közül szintén egy, összesen két tanári képviselőt és egy képviselőt az egyházkerület népiskoláinak tanítói közül is választanak együttes szavazataikkal, általános többséggel az egyházkerület anya-, társ- és missziói egyházközségeinek presbitériumai. Á választások tiz évre érvényesek.“ Egyéb határozatok közt kiváltképen fontos a Ielkészi nyugdíj-intézet létesítésére vonatkozó. E tárgy körül megindult vita az elején nagy meglepetést szült sokunknál. Á dunamelléki képviselők közül ugyanis egyik a másik után állt föl és nemcsak ellenezte a nagy körültekintéssel és igazi jóakarattal készített javaslatot, de itt-ott igen keményen el is Ítélte, igy Kálmán Gyula, Dányi Gábor, Baksay Sándor püspök. Csatlakozott hozzájuk Dombi Lajos a tiszántúli egyházkerületből. Hegdiis Sándor főgondnok vette aztán hathatós pártfogásába a javaslatot. Mindenek előtt meglepetésének adott kifejezést a fölött, hogy most olyanok is ellenzik a javaslatot, akik a bizottságban elfogadhatónak tartották. Hosszasan és nagy ügyszeretettel szólt. Sorra vett minden ellenvetést és sikeresen meg is cáfolt. Világosan kifejtette a nyugdíjintézet létesítésénél, ha egyáltalán biztos alapra akarjuk építeni, semmikép se mellőzhető alapelveket, kivált a mathematikai alapelveket. Kiemelte, hogy erkölcsi, szellemi tekintetben is mily nagyjelentőségű lesz ez intézmény. Baksay püspök úr azon indítványára, hogy egyenlő legyen a nyugdíj mindenkinél, ezt felelte : „Bocsánatot kérek, akkor kezdjük elől, legyen egyenlő papi fizetés mindenütt. A különböző nyugdíj erkölcsileg is motiválva van, mert a társadalom és az egész környezet mégis egészen más igényekkel lép fel pl. a debreceni lelkésszel szemben még akkor is , ha nyugdíjba megy, mint egy falusi lelkésszel szemben; akkor is megmarad ő debreczeni lelkésznek és magasabb követelményeket támaszt iránta a társadalom és most tegyük őt tönkre az által, hogy lehetetlenné tesszük neki az exisztenciát: ez nem lehet; 800 frtos nyugdíj mellett azok, akik előzőleg kétszerte, vagymég ennél is nagyobb jövedelmet élveztek s ezzel együtt nagyobbak voltak igényeik is, nyugdíjaztatásuk percében elvesztenék addigi társadalmi állásukat; anyagi helyzetük meglenne rontva. Ezt nem lehet kívánni . . . Két izbeni igen részletes fejtegetését igen nagy figyelemmel hallgatta a zsinat és élénken helyeselte. Kenessey Béla előadó a javaslat bemutatásakor is, meg az elhangzott beszédekre adott válaszában is jól felfegyverkezve védte és ajánlotta azt. így aztán a zsinat a törvényjavaslatot általában a részletes tárgyalás alapjául túlnyomó többséggel, csaknem egyhangúlag elfogadta. Mivel az általános tárgyalás, amely egy ülést csaknem teljesen lefoglalt, jól tisztázta a fogalmakat, a részletes tárgyalás már gyorsan ment. Itt is főleg Hegedűs Sándor főgondnok őrködött, hogy a lényeget mélyen érintő, az intézet megalapítását és fennállását veszélyeztető módosítás ne történjék. Nem is történt. Csak a 10. §. b) pontjánál fogadott el a zsinat olyan módosítást, a mi többek szerint veszélyezteti az intézet rendes működését. Itt t. i. Kis Álbert igen szép és alapos beszéd kíséretében azt indítványozta, hogy az „és“ szó helyett „vagy“ tétessék. E szerint tehát teljes nyugdíja van igénye annak, aki „40 évig szolgált, vagy 70. életévét betöltötte.“ A Kenessey Béla előadó indítványára kimondta, a zsinat, hogy „A nyugdíjintézetnek a nyugdíjtörvény 5. §-ában meghatározott szervezését és keresztülvitelét az egyetemes konvent csak akkor kezdje meg, amikor az egyházközségek egyházi adóterheinek csökkentésére szánt egyetemes egyházi adólap is megkezdheti a maga működését és ha az államsegély megnyerése által a nyugdíjintézet fentarthatására szükséges évi járulékok az intézet évi szükségletét teljesen biztosítják. Igen fontos még a zsinat határozatai közül az, amit az új énekes könyvre vonatkozóan hozott. Tudvalevő, hogy a konvent 1905 júniusi ülésen e tárgyban azt határozta, hogy „javasolja a zsinatnak, hogy miután egyetemes konventünknek 20 évi szorgalmas és buzgó munkálkodása dacára se volt lehetséges eredményre jutni, az új énekeskönyv készítésének egész ügyét véglegesen vegye le a nepirendről.“ Az előadó Radácay György előbb visszapillantott az ügy történetére, ami mintegy 30 esztendőt ölel fel, azután rámutatott arra, hogy a próbaénekeskönyv iránt megjelenésekor jó volt a hangulat mind az öt egyházkerületben és sehol se kívánták, hogy szegjék útját e reformnak ; sőt a vélemények alapján az énekügyi bizottság újabb ösztönt nyert a munka tovább folytatására és kiadta a VII. füzetet. Majd 2000 példányban új próba-énekest nyomatott és minden gyülekezetnek küldött 1—1 példányt. Ezután kezdtek csak kifogásokat emelni az új próba-énekes ellen. De a kerületek többsége alapjában, általánosságban jónak tartotta a gyűjteményt. A konvent a kerületek felterjesztett véleménye alapján 10 szóval 9 ellen azt határozta, hogy a zsinatnak azt ajánlja, hogy a próba-énekeskönyv sorsa felett térjen napirendre. Ez ellen a határozat ellen a tiszáuinneni egyházkerület felterjesztést adott be a zsinathoz. Felsorolta az okokat, amelyek a tíszáninneni egyházkerületet e felterjesztésben vezették s aztán előterjesztette a következő indítványt : „Mondja ki a zsinat, hogy tekintettel az énekeskönyv átalakításának közegyházi fontosságára, tekintettel a próba-énekeskönyvnek általában elismert értékes részleteire és tekintettel arra, hogy az énekügyi bizottság hosszú időn át teljesített buzgó {munkálkodása közegyházunk méltánylására is érdemes s tekintettel a tíszáninneni egyházkerület javaslatára is, amelyet a konvent korábbi megállapodásához képest bírálat tárgyává nem tehetett, az öt egyházkerület tagjai közül bizottságot küld ki, amely mérlegelvén a tíszáninneni egyházkerület felterjesztését, erre s egyszersmind a próbaénekesköny\ további sorsára nézve is véleményt terjeszt a zsinat elé még a jelen ülésszak alatt.“ Az indítvány ellen csak gróf Dégenfeld József főgondnok szólt; mellette igen lelkesen szóltak : Czinke István, Hegedűs Sándor, Barthalos István, Nagy Lajos és Morvay Ferenc. így aztán a zsinat nagy
