Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-30 / 52. szám
941 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 942 az egyházi adózás rendezésére és a közigazgatási költségek viselésére felvett egy millió kor. államsegély megnyerése folytán felszabaduló rendes évi államsegélynek azon részét, mely eddig a közigazgatási költségekre fordíttatott, a theol. tanárok fizetésének emelésére fordítsák. — Szentmártoni „Nemzeti állam és népoktatás“ cimű cikkében statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy a három prot. felekezet iskoláinak 89-25 százaléka megteszi a magyar nemzeti szempontból kötelességét ; tiszta lehetetlenség és igazságtalanság tehát egy kalap alá fogni őket a megítélésben akár a görög kath. akár a gör. keleti felekezeti iskolákkal, a melyeknek 53'7, illetve 78-74 százaléka nem magyar tannyelvű. Ez idő szerint Magyarországon nem a feltétlen államosítás az, amire törekednünk kell, hanem az, hogy elhárítsunk lehetőleg minden olyan akadályt, a mi a magyar nemzeti kultúra diadalra jutását gátolja. Ha ezek az akadályok a felekezetek iskolai autonómiájában rejlenek, akkor bele kell nyúlni ebbe is. — Hamar István : „Az akadémiai tanárok fizetésrendezése kérdéséhez“ címmel válaszol Túri Károly és Sedivy László lelkészek ismeretes cikkeire. Ebben a válaszbau nagyon érdekes költségvetéssel mutatja be, hogy egy egyecske gyermekkel biró budapesti theol. tanár miként fizet rá 5200 (mondd ötezerkettőszáz) koronás tanári fizetésére. Szeretném hallani minden 1600 koronás fizetésű, 4—5 gyermeket távolban taníttató lelkésztársam véleményét az évenként 555 kor. ruha- és 865 kor. hűskontóra, a legmerészebb álmaikban megjelenő, de nagy hirtelenséggel eltűnő 246 korona évi befizetéssel járó életbiztosítási tételekre. Persze, a falusi lelkész kifordíttathatja, viBSzafordíttathatja, kisebb házi kabáttá, majd gyermekruhává alakíttathatja ruháját feleségével, a ki bekötheti fejét, ha a kúrátornéval nem versenyezhet. A papok, tanítók legyenek vegetáriánusok, hiszen ők a városiaknak eladják csibéiket, őket a naponként különböző alakban étlapon levő krumpli is boldogíthat, amely tényleg nagyobb szerepet játszik, mint a hús, sőt ezen tüzelő-drága világban csak kecsegtetősként ígérünk gyermekeinknek gesztenye helyett sült krumplit. Yágmellbkí. Kérelem egyházkerületünk pénztárnokához. Tisztelt Barátom ! Két jegyzőkönyv került a napokban kezembe: az egyik: legutóbbi kér. gyűlésünk jegyzőkönyve, melynek 8. p. 9. alpontjában azt látom, hogy kerületünk 8 ezer egynéhány koronával ismét több államsegélyt kapott. A másik jegyzőkönyv: a dunántúli ág. hitv. ev. kerület jegyzőkönyve, melyből azt látom, hogy ezen kerület szintén több államsegélyt nyervén, ebből az idősebb lelkészek 200—200 korona korpótlékot kaptak. Ezt olvasva, önkéntelenül az a kérdés merül fel: nálunk nem kaptak a lelkészek korpótlékot, mire fordítják hát azt a sok államsegélyt, mely évről-évre nagyobb ? A fentebb idézett jkvi pontból azt lehet következtetni, de egy beavatott lelkésztársamtól is azt hallottam, hogy egyházkerületünk az államsegélytöbbletet a zsinattartás költségeire fordítja. Ez az, amit én elhinni nem tudok, sőt lehetetlennek tartok.* A 3072/869. számú kultuszminiszteri leirat ugyanis világosan megszabja, hogy az államsegély csak szegény egyházak és szegény lelkészek segélyezésére fordítható. A zsinat pedig sem nem szegény egyház, sem nem szegény lelkész, — még csak nem is egyházi közigazgatás, hanem egyházi törvényhozás. Én pedig sohasem hallottam olyan kormányleiratról, mely egyházi törvényhozásra segélyt adna. A zsinattartás költségeit az egyházaknak kell fedezni, mert ha államsegélyen tartjuk a zsinatot, akkor a szó szoros értelmében a szegény egyházak és lelkészek fizetik a zsinat költségeit, mert a nagy, népes és fényes gyülekezetek e célra egy fillért sem fizetvén, a szegényektől vetetik el a nekik rendelt segély.** Az igazat megvallva, a szegény egyházak ebbe is belenyugodhatnak, mert az ő segélyosztalékukon tartott zsinat — be kell ismernünk — sokat tett a szegény egyházakért. Ámde mit szólnak ehhez a korpótlék nélkül maradt szegény lelkészek? Mit tett értük a zsinat? Erre fényes felelet — mely magyarázatra nem szőrűi — a papi kongresszus-féle mozgalom. Midőn e sorokat olvasod, édes barátom! lehet, hogy neked is, mint annyi soknak, az a bizonyos papzsák jut eszedbe. Hát ez éppen nem baj; mert ez a papzsák már fényesen le van főzve. Van ennél nagyobb zsák is, melynek te vagy a zsáktartója. Ebbe a zsákba évről-évre több államsegély hull; az egyházak is beadják járandóságukat csak úgy, mint azelőtt és még sem akar ez a zsák megtelni. Igaz, hogy az egyházaknak kiadott segély duplára van felemelve, ámde az államsegély többszörösen dupla, mely ebbe a zsákba hull ! Hát, édes barátom ! nem mondok új dolgot, midőn azt mondom, hogy te az egyházkerületnek — becsületes munkádéat — kedvelt hivatalnoka vagy; de nem is képzeled, hogy ez a kedveltség — pénztárnoki nyelven szólva — mily sok percenttel növekednék, ha te valahára már azt jelentenéd a kerületen : „Uraim ! tisztelettel jelentem, a zsák betelt, be se tudom kötni; már a tetejéről lehull.“ — Velem együtt azok a fényes könyökű és térdti papok — az üres papzsákot kék-tarka zsebkendőbe kötve, mily örömmel vinnék, hogy ebbe és ne a földre potyogjon a felesleg. Örömmel mennénk, mert ezzel alkalom adódnék arra is, hogy tanulmány utat tegyünk. > Ugyanis, egy új virágos mező nyílott meg a lelkészi kar előtt, melyet így neveznek: „társadalmi szereplés.“ Nem is képzeled, milyen dilemma elé állított bennünket, gregarius papokat — ez a virágos mező. * Pedig az 1904. évi egyházkerületi őszi közgyűlés jkvében az 1905. évi közpénztári költségvetés II. lapján, a rendkívüli kiadások V. p. a. már közzé tétetett. Lásd u. a. jkv. 144. p. Szerk. ** Ezt már sokan és sokszor mondtuk, de hiába; a közigazgatási államsegély megadása után azonban változik a helyzet, mert ez valamennyi gyülekezet terhének könnyítésére adatik. ' Szerk.
