Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-23 / 51. szám
921 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 922 Az úri szent vacsorát egyházmegyénk mindnyájunk által szeretett, fáradhatatlan munkásságu esperese osztotta ki. Aki nemes törekvéseinkben eddig is velünk, mellettünk volt, most: ékes beszédben hivott bünbánatra. vigasztalt Isten kegyelmével . . . Istentisztelet végeztével a temetőbe vonultunk Matolcsy Gyula volt lelkész sírjához, melyre az egyház gyönyörű koszorúját helyeztük el. Ott volt özvegye is, kinek szeretetét láttuk könnyeiben csillogni. Mi is könnyeztünk, pedig hallottuk : „nem sírni jöttünk, — ő él. Ott az a felszentelt templom ... az az új templom, az ő. Az ő ideája volt: megvalósult !“ Végre, az egyház által, a paróchián adott családias ebédre gyűltünk össze, hol igazán kellemes otthont nyertünk; az őszinte vendégszeretet melegségét, a fiatal és kedves háziasszony művészies zongorajátéka csak fokozta; lelkünket, szivünket nemes hangulatba emelte s így vártuk főpásztorunkat, ki esperesünkkel jött haza mi hozzánk, kiket gyermeki szeretettel vettünk körül s majd együtt mentünk ifjaink által rendezett estélyre, ahol is „Agnes asszony“ c. népszínművet mutatták be előttünk, mindnyájunkat meglepő eredetiséggel . .. Második felvonás után főpásztorunk esperesünkkel szállására, Kovács S. Gyula vendégszerető házába tért. Mi pedig egy szép, kedélyes mulatság emlékeivel távoztunk és oszlottunk szét. Isten áldása legyen az áldozatkész híveken, bővelkedőn és szegényen egyaránt; úrnőkön és polgár lányokon, kik hímeztek és varrtak, szeretettel áldoztak: valláskülömbség nélkül ! Kaposmérő, 1906. december 19. Tudósító. Afegyes §özlEményE§. — Az előfizetési pénzek és hirdetési dijak szives beküldését tisztelettel kérjük. Olvasóinknak s lapunk m. t. barátainak boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk. — Tanácsbiró-választás. A kér. tanácsbiróra beérkezett szavazatok felbontatván, abszolút többséget senki sem nyert s ennek következtében új szavazás rendeltetett el Varannay Lajos és Oroszi Jenő között. — Nemes adományok. A pápai ev. ref. nőegylet részére közelébb a következő nemes adományok érkeztek : 1. Nagy Szabó Ignácné emlékére egy magát megnevezni nem akaró úrnő 30 K-át; 2. özv. Kohn Adolfné úrnő 7 drb meleg trikót és 12 drb téli nyakkendőt adott. — A nemesszivü adakozók fogadják a nőegylet nevében köszönetemet: Baranyay Zsigmondné elnöknő. — Miklós-napi ajándék a győri ref. egyháznak. Kedves, értékes levél érkezett Miklós-napján a győri ref. papiakra, mely levél olvasása közben sóhaj szállott a Magasságbelihez a lelkész ajakáról : legyen áldott a kéz, amely ilyen levelet tud írni. A levél így hangzik : „Nagytiszteletü Lelkész Ur ! Magas életkorommal a sír szélén állva — nehogy maholnap bekövetkező halálomkor — egyházamnak harangjai érdemetlenűl, vagy meg se emlékezzenek rólam, mint aki azok beszerzése költségéhez még eddig nem járultam — a mai napon felvett 500, azaz ötszáz korona összeget — a szabadságharcban 1848 —49-ben önként teljesített honvéd főhadnagyi szolgálatomnak nyugdíját — miut 8 nyílt, csatában és Budavár bevételében teljesített szolgálatom jutalmát — azon kéréssel adom át nagytiszteletü urnák, hogy azt a harangok költségei törlesztésére fordítani szíveskedjék. Legyenek ezen néma sorok tanúi annak, miképen kell önzetlenül szeretni hazánkat. Teljes tisztelettel Győr, 1906. december 5. Balogh Gábor.“ Balogh Gábor, tiszteletbeli örökös főgondnokunk, aki minél kevesebbet szokott beszélni, de annál többet cselekedni, ezen áldozatával újabb lapot nyitott nevének egyházunk aranykönyvében. Ő és áldott szivü felesége, szül. Szeutmihályi Etelka úrnő halhatatlanságot biztosítottak nevüknek a győri református egyház életében, a hivek szivében. Négyezer korona iskolai örök-alapítvány, kétezer korona temlomépítési adomány, ezerötszáz koronába került gyönyörű, művészi kivitelű szószék az új templomban mind azt hirdetik, hogy Balogh Gáborék nemcsak a hazát, hanem épp oly önzetlenül és példaadó módon szeretik vallásukat és egyházukat js. Mind azt hirdetik, hogy a Szentmihályi és Balogh-családok Ősi hitbuzgósága és áldozatkészsége bennük nem hamvadt el és nem fogyatkozott meg. Erről tesz élő tanúbizonyságot Konkoly Thege Dénesné szül. Szentmihályi Katalin úrnő (Balogh Gáborné nővére) is, aki templomépítésre — bár távol Győrtől, Tagyoson lakik — kétezer koronát adott s Réthy Gyula kőfaragó mesterrel gyönyörű keresztelő medencét csináltatott. Áldja meg őket az Isten mind a két kezével ! Bocsássa meg Balogh Gábor szerénysége, az őt — bizonyosan tudom — kellemetlenül érintett, de nekem kedves és el nem hallgathatott ezen indiszkréciót. Szabó Zsigmond, lelkész. — A lévai ev. ref. egyház kebelében alakúit „Bethlen Katalin keresztyén nőegylet“ f. hó 26-án d. u. 5 órakor a városháza nagytermében szeretet-vendégséggel egybekötött vallásos-estélyt tart a következő műsorral : 1. Ének, előadja a gyermekkar. 2. Beszéd, tartja Patay Károly esperes. 3. Szavalat, Szabolcskától, előadja Tóth Eszter. 4. Szavalat, Szabolcskától, előadja Vizi Sándor. 5. Ének, előadja a gyermekkar. 6. Szavalat, Ábrányitól, előadja Binét Jenő. 7. Szavalat, Szabolcskától, előadja Tolnay Mariska. 8. Záróbeszéd, tartja Birtha József. 9. Ének, előadja a gyermekkar. 10. Ajándék kiosztás. — A komáromi ref. ifj-egylet e hó 6-án sikerűit vallásos estélyt rendezett, amelyen imádkozott és bibliát magyarázott Tóth Kálmán s.-lelkész ; szavaltak : Besse Lajos püspöki titkár és Kollár Lajos e. tag ; saját költeményeiből felolvasott Tuba Károly e. tag ; karéneket adott elő a gazda-énekkar. Ugyancsak 16-án megfordúlt körünkben M. D. A. Koltay lodzy (Oroszország) ref. miss, lelkész, ki német nyelven igen megható és részvétre gerjesztő előadást tar
