Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-16 / 50. szám
893 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 894 és megerősítés végett. A miniszterelnök azonban, mielőtt ő felsége legmagasabb szine elé terjesztette volna azokat, az érdekelt miniszterekkel és a horvát- szlavonországi bánnal tárgyalás alá vette; a tárgyalás során fölmerült észrevételeket Írásba foglalta és megküldötte a zsinat elnökségéhez. A f. hó 4-re összehívott zsinati ülésnek az volt hát a dolga, hogy az észrevételek figyelembe vételével úgy szerkessze meg a kifogásolt pontokat, hogy az általánosan kötelező országos törvények szempontjából kifogásolhatók ne legyenek és így jóváhagyásuknak, megerősítésüknek semmi se álljon útjába. A zsinatot Kun Bertalan püspök imája után báró Bánffy Dezső nyitotta meg. Az alakulás után, melynél sajnálattal vettük tudomásul, hogy Kiss Áron püspök, Fejes István és Kiss Albert, a mi egyházkerületünkből Veress Ede, Mórocza Kálmán és Németh István gyengélkedésük miatt nem jelenhetted meg, — felolvastatott a miniszterelnöknek a zsinat elnökségéhez intézett átirata. Erre a zsinat meglehetősen részletes vita után elhatározta, hogy az illető pontokat a megfelelő bizottságok vegyék tárgyalás alá és a holnap, 5-én délután tartandó ülésre formulázzák véleményüket. Még ez ülésen jelentette az elnök : báró Bánffy D. azt is, hogy ő felsége a király 5-én délelőtt 11 órakor fogadja tisztelgésre a zsinatot. A kitűzött időben a tisztelgésre meg is jelent mintegy 65 zsinati tag. Némelyek csak azért nem jelentek meg, mert nem voltak előre is értesítve s így papi. vagy világi díszruhájukat nem hozták magukkal. A király előtt báró Bánffy a következő beszédet olvasta fel: Felséges Király! Nekünk legkegyelmesebb urunk 1 A magyarországi ref. egyház, mely kiterjed a magyar koronához tartozó országok összes református hiveire, Felségednek legkegyesebb engedelmével 1904. november hó 10-én országos zsinatra gyűlt egybe. Hosszú időn keresztül elszenvedett üldöztetések és küzdelmek után Felséged nagynevű elődje II. Lipót király 1790. évi dekrétumának 26. cikke végre biztosította a protestánsoknak vallásuk szabad gyakorlatát és szabályozta már előbb is a bécsi és linci békekötésekkel és ezek alapján alkotott törvényekkel biztosított jogait. Ezen dekrétum hivatkozott 26. oikke 4. pontja biztosította a protestánsok részére a zsinatok tartásának jogát is. Ezen törvénnyel biztosított jog alapján tartotta meg most a magyar református egyház Felséged bölcs uralkodásának idejében már harmadik zsinatát, megalkotva és a változott viszonyok szerint szükségesnek mutatkozóan átalakítva egyházi törvényeit. Az 1904. évi november hó lOén összült zsinat működésének végéhez közeledik ; már legközelebbről abban a helyzetben leszünk, hogy az újra szerkesztett törvényeket az 1848. évi III. t.-c. 6. § a értelmébén a felelős magyar kormány útján Felséged legmagasabb szine elé terjeszthetjük, alattvalói hűséggel és tisztelettel kérve azoknak legkegyelmesebb megerősítését. Midőn ezen kérelmünk szóbeli kifejezésére is itt Felséged legmagasabb szine előtt megjelentünk, egyszersmind alattvalói hálánkat és köszönetünket fejezzük ki, hogy zsinatunk megtartására legkegyelmesebben az engedélyt megadni Felséged kegyeskedett. De kegyes volt Felséged belénk helyezett bizalmának azzal is kifejezést adni, hogy — mint azt különben az 1790. évi dekrétum 26. cikke 4. pontja előírja — ellenőrzésünkre „királyi ember“ kiküldésétől eltekinteni kegyeskedett. A magyar református egyház, mint a múltakban, úgy ma is alattvalói hűséggel ragaszkodik Felségedhez és Felséged házához. Mint a múltakban, úgy ma is egyeztetni tudja őseink hitéhez való szívós ragaszkodását, erős, hű, ernyedetlen nemzeti hazafias érzését, a szabadsághoz és szabadelvüséghez való törhetetlen kitartását, a trón iránti hűséggel és alattvalói hódolattal. Fogadja Felséged a magyar református egyház hálás legőszintébb jókívánságait, melyeket itt Felséged magas szine előtt a református zsinat tagjainak sorai élén a zsinat nevében kifejezni alattvalói hódolattal szerencsém va;;. Az Isten éltesse, tartsa meg Felségedet népeinek javára, az egész magyar haza, az egységes magyar nemzet boldogítására. Éljen a Király! (Lelkes éljenzés!) Ezen elmondott rövid beszédre a felség így válaszolt : Két évvel ezelőtt örömmel adtam meg az engedélyt országos zsinatuk megtartására, s most, midőn a zsinat hódolatát fogadom, egyszersmind elvárom, hogy a zsinat az általa alkotott törvényeket legfelsőbb jóváhagyás és megerősítés alá mielőbb felterjeszti. (Lelkes éljenzés.) E szavak után — mondotta a zsinaton Bánffy — a felséges úr kegyes volt engemet arra utasítani, hogy a zsinat egyes tagjait bemutassam. Természetesen azokat voltam bátor bemutatni, akiket ő Felsége szokott módon megközelített. Azt gondolom, hogy a jelenlevők egyetértenek velem abban, hogy a felséges úr a zsinat hódolatát nemcsak szavakban, de egyesekkel való beszélgetésekben is kegyesen fogadta, ami felett csak örömünket és ez alkalommal is a király iránti hódolatunk nyilvánítása mellett köszönetünket és hálánkat fejezhetjük ki. (Élénk éljenzés!) Ötödikén d. u. 4 órakor hozzáfogott a zsinat a bizottságok által már előkészített szakaszok letárgyalásához ; és miután valami lényegbe vágó módosításokra nem volt szükség: le is tárgyalta azokat ezen egy ülésen; másnap már csak a hitelesítésre kellett összejönnie. Az országos kormány kívánságához képest a 1. § ból töröltetett a „tartományok“ szó; mivelhogy a magyar közjog csak „a magyar szent koronához tartozó országok“-at ismer. Az 5. §. a. p. így sző végeztetett: „az egyházi bíróságok által törvényes hatáskörükben hozott jogerős ítéletekkel kiszabott marasztalási összegek és pénzbüntetések biztosítása és behajtása céljából.“
