Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-16 / 50. szám
Tizenhatodik évfolyam. 50. szám. Pápa, 1906. december 16. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA k OHÉBOL. A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények ... , Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János . — szerkesztő czimére küldendők. ■ .. j . főmunkatárs czimére küldendők. —: Néhány szó a lelkészi fizetések s az egyházi adóügyek rendezéséhez. E lap 47. számában Nagy Lajos b.-somogyi esperes egy fontos és érdekes bevezető közlemény kapcsán az egyházi ügyek rendezéséhez nemcsak jó tanácsokat adott, hanem rovatos iveket is készített. Úgy a jó tanácsok, valamint a rovatos ivekért is megérdemli az érdekeltek köszönetét és elismerését. Midőn tehát az elismerés adóját sietek leróni, egyszersmind kijelentem, hogy a t. esperessel nem mindenben értek egyet. A közlemény szerint a »dunántúli kerületi gyűlésen kimondatott határozatban az is, hogy a nem kongruás egyházaknál a számadások mellett, mintegy ellenőrzésül, az 1894-ben készített úgynevezett jelentő -ivek is alapul vétessenek a felszámításnál.« Kongruás egyházakra nézve pedig — állítólag — az volt a kerületi gyűlésen a vélemény, »hogy ezeknél a kongrua alá való számítás vétessék alapul és nem a jelentő i v. Nagyon jó volna, ha ez másként lehetne s teljesen új felszámításokat tehetnénk ; de azt hiszem, ez bajosan fog menni, s a rendezés a kerület által megjelölt módon történik. Mert ha a t. esperessel egyetértőleg kimondjuk ezt, hogy sem a jelentő-ivek, sem a kongrua-felszámítás nem volt helyes, mert az téves adatok valótlan és igazságtalan megállapítása folytán történt, s hogy az eddigi kimutatások legnagyobb része hibás volt«: ezzel első sorban is rendkívül blamírozzuk magunkat s az egyházi elöljáróságot, mint az adatok összeállítóit, azután egyházi felsőbb hatóságainkat s végül az az idei vallás- és közoktatásügyi minisztériumot. Ha elismerjük, hogy a magasabb kongrua elnyeréséért alacsonyan értékeltünk s téves adatokat szolgáltattunk, ezzel megbízhatóságunkat tesszük tönkre s lábaink alatt az erkölcsi alapot ingatjuk meg. * Ezt pedig néhány száz korona esetleges haszonért, annyival kevésbbé lehet feláldozni, mert megvagyon Írva: »Mit használ valakinek, ha az egész világot megnyerné is, ha lelkében (erkölcsi értékében) kárt vall.« Megengedem azonban, hogy úgy a jelentőivek, valamint a hongrua felszámításnál is, tévedések fordúlhattak elő s mint emberi munka tökéletes nem lehetett; de azért egyesről az átalánosra következtetni s az egészet hibásnak feltüntetni nem szabad. Felemlíti cikkíró azt is, hogy a konvent mulasztást követett el, amiért 1904-ben, mint a 10 év leteltével, az újabb felszámításokat nem rendelte el. E i ebben valami nagy mulasztást nem látok, mert tökéletes munkát az újabb felszámításokkal sem tudnánk létrehozni, s ahol az állapotok 10 év alatt mit sem változtak, ott felesleges lenne újabb felszámítás, ahol pedig a gyülekezet beléletében lényeges változások történtek, ott a helyesbbítés bármikor is megtörténhetik. De meg, amennyire lehet, az egyházi elöljáróságot a fizetések újabb megállapításainál mellőzni kell, mert a nép a nagy állami és közigazgatási terhek alatt is roskadozik és rendkívül gyanús szemmel tekint mindennemű fizetésemelést. Ha azután az újabb felszámításoknál azt veszi észre, hogy a lelkésznek, tanítónak fizetése emelkedik, azonnal állást foglal ellene és igen bajos lesz meggyőzni arról, hogy a fizetésemelés nem az ő terheit szaporítja, hanem az állami pénztárra hárúl. Vagy pedig úgy okoskodik, hogy az állam szedi be majd különböző adók címén azt az összeget, amelyet a papoknak, tanítóknak kifizet s így végeredményben