Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-09 / 49. szám
875 DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP. 876 mint e szörgyüségek idejében. Mert akkor volt sziklaszilárd bit és e hiten alapuló tiszta erkölcs. Most pedig e kettőbben mutatkozik veszedelmes fogyatkozás. Bár ne volna igazam, bár bizonyulna be rám, hogy nevetséges csalódás áldozata vagyok. De több évtized, több mint fél évszázad csalhatatlan tapasztalata mutatja, hogy számunk fogyton fogy. Szaporodásunk épen nem tart lépést a többiekével, hanem fokozatos, sőt az újabb időben rohamos hanyatlást mutat. Ellenséges fegyver nélkül is semmivé tesz bennünket a nép széles rétegeiben elharapódzott egy-gyermekrendszer. Már pedig ez a képzelhető legnagyobb erkölcstelenség s ily nagy erkölcstelenség csak a hit hanyatlásával kaphat lábra. Igen nagy fogyatkozásnak kell ott lenni az igaz hitben, ahol ily ocsmány bűn lábra kaphat s oly széles körben elterjedhet. Már az egész dunántúli országrészt áthatotta e métely s aránylag kevés község található, ahova el nem jutott. S a romlottság mélységét bizonyítja a baj makacs volta. Mert az ilyen embereken nem javít sem a szelíd és okos rábeszélés, sem a törvénnyel való fenyegetés. Gondolkodásuk sok helyen már annyira megromlott, hogy ezt tekintik erkölcstelennek, akinek több gyermeke van, aki nem hódol e bűnnek, s a romlottak közé jutott tisztát a család kényszeríti rá az alávalóságra. Fontosabb ügy és nagyobb kérdés ez még az egyházi adó rendezésénél is. Mert hiába lesznek fényes templomaink, jól fizetett lelkészeink, hiába lesz ajnyagi helyzetünk pompás, ha elfogy maga a nép. Pedig ha idejekorán nem találnak hathatós orvosságot, kipusztulunk ép úgy, mint a hajdan virágzó rác egyházak kivesztek, pl. Győr, Komárom, stb városokból, s Magyarországnak annyi más községéből, ahol valamikor fényes és népes gyülekezeteket alkottak. Hogy ezt a bajt megelőzzük, ez most a mi egyházunknak legégetőbb kérdése. Ez legyen most minden hatóságunknak s minden vezető emberünknek, sőt mindegyikünknek legfőbb gondja és törekvése. De ez a nagy baj nem orvosolható pusztán törvényekkel, szabályzatokkal s bármily gondos hatósági intézkedésekkel. Ezek csak legföljebb némileg korlátozhatják. Erkölcsi megújhodásra van szükség a nép széles rétegeiben; ez pedig csak akkor következhetik be, ha már előzőleg ismét gyökeret vert a szivekben az őszinte, mély és igazi hit. Ezt plántáljuk, ezt ébresztgessük mindenkor, mindenütt és mindannyian s akkor egyházunk a benne rejlő isteui erőnél fogva új fejlődésnek és virágzásnak indul. Boesos István. Tudósítás a »Magyarországi ref. lelkészi egyesületet előkészítő értekezletéből. Ilyen hosszú cimü lett az a valami, amelyre, mint országos ref. papi kongresszusra zónáztunk fel édes hazánk ragyogó fővárosába, Budapestre f. év november 22-ére. Tudósítást akarván róla írni, hogy lapunkban is megörökítve legyen, a nyílt értekezlet dolgait kellene ismertetnem. Ámbár tudom, hogy a minden prot. lelkésznek megköldött „Magyar Szó“-ból ezeket e lapok olvasói már látták, megismerték : alább azokra is sort kerítünk. De mivel úgy érzem, hogy maga az értekezlet már arra való törekvés volt, hogy a nyilvánosság előtt méltóságteljesen jelenjünk meg: a száraz tudósításnál érdekesebb és bizony-bizony fontosabb is az az eszmecsere, mely a csoportokba verődött, egymást azelőtt talán sohasem látott kollégák között egyik-másik kérdésre nézve lefolyt. Ezeket én ellestem. Hazahoztam. Tudósításom e részének cime : ' 1. Hangulatok. Aránylag nem sokan voltunk. De elegen. Kerestünk — lámpással — sokakat. Hol van a nagybányai egyházmegye, ki a kongresszus eszméjének apaságát vindikálja? Vagy hol van a osöglei Jakab Pál, ez eszme lelkes bajnoka, akinek ugyan így csak a keresztapaság jutna? No, de itt vannak mások. A zsebekből előkerült határozati javaslatok kézről-kézre mennek. A legtöbb visszajut eredetéhez. Az már le van tárgyalva. Itt is, ott is, fontos dologról megy a diskurzus. Ennyi tenni vágyó és harcra kész férfitól csoda-e ? Nincs se esperes, se más. A közpapok öntik ki leiköket. Egyszer csak jő egy élő esperes. Kis J., a pápai lelkész. Mint egy óriás kérdőjel tekint rá 30 —35 pár szem. Gyanakodva fogadjuk.* Ah! egy hivatalos! No, arra a kérdőjelre majd megfelel a holnapi nap. * Itt, szeretnénk betekinteni abba az akta csomóba, mellyel a zsinati új törvényeket visszaküldte a miniszter. Mi lehet abban? Hát semmi más — véljük — de a lelkészi és tanítói fizetések összegének leszállítására irányuló követelés benne van. A 3 millióoskából arra nem telik. Egy éber kolléga mindjárt veszi elő ez irányú javaslatát. Jaj a zsinatnak, ha enged itt. Ezt az esperesekből álló zsinat a közigazgatási segélyért tenné — mondja más. Általános hangulat: tiltakozunk. Ám határozati javaslat nem lesz, mert még bízunk. Hát úgy sem enged ! — És ha benne lesz és a zsinat enged, rekriminálhatunk * Titkos rendőrnek tartottak. Szerk.
