Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1906-12-02 / 48. szám

843

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

844

Református egyházi lapszemle.

„Prot. Egyházi és Iskolai Lap.“ 39-42. szám. B. Pap István igazgatónak a papnövendékekhez intézett Tanévet megnyitó — munkára, evangéliomi élet és lelkesedésre — buzdító beszéde után következik Objektív-nek : „A lelkipásztori hivatal és az arra való képzés“ cimii, nagyobb terjedelmű, papnevelés- ügyünket közelről érdeklő, mélyreható munkálatának folytatása. A szemináriumszerü képzés és nevelésről szólva ezeket mondja : Egy ilyen szemináriumban aztán lehetne nemcsak tanítani, hanem nevelni is. Ha a róm. katholikusok tudnak épen a szemináriumi rendszer útján a lelkészek egész életére kiható, a fanatikusságig erős pápista szellemre és a nagy®bb résznél törhetlen hűségre és e mellett a világban való finom, ügyesen érvényesülő alkalmazkodásra tanítani és nevelni, — mi még tudjunk adni sokkal nemesebbet: evangéliomi tisztes s amíly erős, éppen olyan szeretetteljes kálvinista szellemet, nem vak, hanem világos látású és meggyőződésű, törhetlen hűséget és a világban való még szebben érvényesülő magatartást és viselkedést. Ezt pedig csakis a tanítvá nyok folytonos együttlétében, Pál féle folytonos nevelésében látom megvalósíthatónak. Az egyetemes lelkészi kör alakításánál azt mondja: kiszámíthatlan előnyére szolgálna egyetemes egyházunk számos, a jövőbe vágó ügyeire is, ha a lelkészek jól megfontolt, kidolgozott egyetemleges véleményt terjeszthetnének egyházmegyéink, kerületeink, konventeink és zsinataink tárgyalásai alá. Bizony nem rekednének meg a legnemesebb törekvések, előbb volnánk az énekeskönyv, a liturgia, a lelkészképzés stb. nagy fontosságú ügyekkel.

Keresztesi Samu : „Üdvözlégy hős!“ címmel vezércikket irt azon alkalomból, hogy a budapesti Washington szobor felállításakor az erősen r. kath. Ugrón Gábor egy napilapba Washingtonról a többek között ezeket irta : „Nemzetének szabadságot, az emberiségnek tiszteletet, egy világrésznek új életet adott. Ezen új élet a kér. demokrácia, mely Kálvin tanai szerint szervezi a társadalmat és az államot. Amely elvek Európában csak vallási és felekezeti tan színvonalán maradnak, Washington államában a szervezkedés, a munka, az élet, a politika új utain magasra szárnyalnak és a krisztusi demokráciát a társadalom és állam magáévá tette.“ (Szeretnénk tudni, mit szólt ehez a „Relígió“, nem kellett-e Ugronnak Rómába zarándokolnia ? !)

Nagy Ferenc: „A vérengző Kálvin“ címmel egy pápista tankönyvből idéz egy részletet és ezzel kapcsolatosan emlékeztet a csalhatatlan római pápák felsorolhatatlan bűneire.

Hamar István: „Serkenj fel te, aki aluszol!“ címmel ismerteti a r. katholikusoknak szept. hóban tartott 6-ik naggyülését. Az a lázas tevékenység, a társadalom minden osztályát és érdekét felölelő, szinte bámulatos munkásság, amit ott az egyháziak és világiak, nagyok és kicsinyek kifejtenek, kell hogy minket is hasonló tevékenységre serkentsenek, ha élni akarunk. Nagyon helyesen mondja Hamar, hogy sokszor felpanaszoltuk már, hogy bár birtokában vagyunk annak, ami az egyházra nézve legbecsesebb s amit a róm. kath. atyafiak a legerősebben irigyelnek tőlünk: az autonómiának, — még sem tudunk vele igazi életet s virágzást teremteni. Autonómiánk szervei puszta adminisztráló szervekké degenerálódtak s gyűléseinken olyan nagy, életbevágó kérdések, mint amilyenek csak a legközelebi r. kath. naggyülés zöld asztalán is forogtak, elő nem kerülnek s ennek következtében tárgyalásaik sablonszerüekké, szárazakká, érdektelenekké válnak, nemcsak a nagy közönségre, de még a gyűléseket alkotó tagokra nézve is. A VI ik r kath. naggyülés lefolyásáról tehát ne azt a tanulságot vonjuk el, hogy ime az ultramontánizmus mily hódítást ért el néhány rövid esztendő alatt; hanem azt, hogy ha élünk és élni akarunk, mi protestánsok, akkor fel kell nyitnunk szemeinket s meglátva az idők jeleit, „lelkes, komoly és céltudatos harcba“ kell indulnunk. Máskülönben pedig, mint a felesleges szerv, szuperálva leszünk a magyar nemzet nemzeti és szociális kifejlődésében — s ez lesz az, ami minden evangéliomi belső igazságaik dacára is, feleslegessé tesz bennünket!

Danóczy Antal: „Közerkölcseink“ cimü cikkében összehasonlítást tesz a régi és mostani cselédeknek a családhoz való viszonyuk között. Majd fájdalmasan felsóhajt, hogy ma már cselédet csak az erkölosiség szent törvényeink nyílt arculcsapásával és naponkénti megcsúfolásával lehet szolgálattételre alkalmazni. Bizony, senki sem csodálkozhatik, ha a család és cseléd közti viszony elvesztette régi, bensőségteljes, bizalmas és közvetlen jellegét. Az erkölcsi romlottság főoka ama néposztály családi élete, amelyben a cselédek felnőnek. A osaládi életnek tiszta, eszményi fogalmáról abg van itt sejtelem. A házastársak egymáshoz való viszonya nem a lelkek közösségén, nem egy magasabb oél közös szolgálatának világos tudatán, hanem a munka terhének közös viselésén s a gondok súlyának lehetőleg egyenlő megosztásán alapszik. A benső vallásos élet, az Isten iránt félelem, az egyház iránt érzett tisztelet majdnem egészen kihalt az úgynevezett munkásosaládok köréből. A régi vallásos családnak tiszta légköre a szooiálizmus káros gőzével van telítve. Pedig a szooiálizmus a legmagasztosabb és legeszményibb elveivel is senyvedt, erőtelen, semmit érő bölcselkedés, a vallásos élet erőtől duzzadó, fejlesztő és megnemesítő igazságaival szemben. Egyházunknak a közel-jövoben fontosabb és nemesebb teendője alig lesz, mint intézkedni, hogy a vallástanítás az elemi iskolákban szakképzett férfiakra bizassék.

Hamar István : „A prot. papi kongresszusok eszméjéhez“ oimü cikkében ajánlja, hogy ha már együttes prot. naggyülést nem lehet összehozni, ne legyen osak papok, hanem a kálvinisták és a lutheránusok kongresszusa; mert viszonyaink és egyházalkotmányunk kizárják azt, hogy külön papi kongresszusokkal valamire mehetnénk. Lelkészi és világi elem együtt alkotják a prot. egyházat.

Keresztesi Samu ismerteti Raffai Sándornak : „A reverzális“ cimü népies, hiterősítő, érdekesen megirott