Dunántúli Protestáns Lap, 1906 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-11 / 45. szám
781 782 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. őseink és közmondásossá tették a kálvinista egyenességet, egyszerűséget, megbízhatóságot és mély hitet. Hőn óhajtom tehát, hogy a Kálvin-szövetség megalakuljon ; hogy fiókok támadjanak a vidéken ; és legyen az a szövetség egyik igen hatalmas tényezője édes nemzetünk anyagi és erkölcsi jóléte előmozdítójának, megteremtőjének és fenntartójának ; legyen a humanizmusnak, az igazi emberszeretetnek az a józan fölvilágosultsággal és önzetlen szeretettel hevülő gyúpontja, amely bőven szórja jótékony erejét édes hazánk egész területére. Szivemből kívánom, hogy ez a Kálvinszövetség megalakuljon és időtlen-időkig vivat, crescat, floreat! Kis József. A németországi protestánsok és a tőlük nyerhető tanulság. Állami egyetemi theologia. (Folytatás.) Hogy hova fejlődhet az állami omnipotencia, tanuljuk meg mások kárán. Hiszen éppen most folyik Franciaországban a kultúrharc az egyház és állam között az előbbinek vereségével (amire rá is szolgált !). Ámde ki lehet próféta, hogy csalhatatlan biztonsággal előre megmondja, miszerint a protestánsokon is nálunk vagy másutt az állam éppen úgy nem veri el soha a port. Erre nézve csalhatatlan próféta nem lehet senki, különösen, ha itt is, ott is beadogatjuk derekunkat neki. Tanuljunk Németországtól is, hol a legfőbb egyházi hatalom a tartományok fejedelmeinek és urainak kezeiben vagyon. Ahány fejedelemségből áll Németország, ugyanannyi egyházra szakadt egy egységes egyház helyett; mindenik egyház-egyetem élén a „Landesfürst“-tel, oly skandalózusan, hogy még pápista fejedelem főpüspökük is vagyon. Ugyanannyi „Landes“, törvény, rendelet, liturgia, egyetemi vagy nem egyetemi, függő vagy független theologia; orthodox, pozitív, modern, ultramodern, negatív stb., stb. kvalitással, az egész konglomerátum egy mozgó fénykép minden kigondolható módúéban, mikor a ráncos vagy nem ráncos lutherköpeny kucsmával, sapkával, föveggel vagy kalappal; mindenesetre megszámlálhatatlan fejek megszámlálhatatlan irányzatával és iránytalanságával. Jó éjszakát, evangyéliomi tisztaság“ ! Mit törődnek ezzel a Landesherrek. Hisz főpüspök — 8ummepiskopus ő szentségeik úgy se konyítanak a theologiához s talán nem is mind hisznek benne, különösen a fenti irányú „független, egyetemi theologiák“ urai. Tudjuk, hogy a centrumpárt, a római világhadseregnek e legsötétebb, legravaszabb és mozgékonyabb hadteste, bár kisebb számban, de egységes energia ooeánnal félelmetesen szaggatja a protestántizmus partjait, a központból kiadott „előre“ jelszóval rettentően halad a hatalmi gócponthoz, hogy a bátor Vilmos is Rómába ugrik tőle. íme, itt maga magát verdesi agyon a lutheri protestántizmus1, különösen, ha a centrumpárt idővel (mint nálunk a jezsuita néppárt) végre is kitűzi a győzelem zászlaját. „Hogy áll majd egységes erővel lábra az indepentizmus és Freie Kirche“ elvekkel is méginkább szakadozott és tarkáló luther köpeny, mely alul ugyan bő, s a szélrózsával lebben minden irányban, de fent ugyancsak fojtogatnak vele a Landesherrek, kik mint ál Kéfások, ál Apollósok stbik ugyancsak a saját nevükről neveztetik őket, mint saját tulajdonukat. És ha az akciókra hivatott Vilmos keze alá sepri is valamennyit, úgy, hogy mint kártyavár omlik össze a partikuláris fejedelemségek világi pápasága, maradván egyedüli pápa ő: akkor se lesz jobb a jelenben, s kevésbbé aggasztó a jövőre nézve, mert hát sok minden megeshetik e mégis mozgó kis földtekén, meg még az a szenzáció is, hogy egyszer csak valamelyik Vilmos utód végkép’ beparoláz Rómának és akkor mi lesz az izolált elvű protestánsokkal és állami egyetemi theologiáikkal ? Vigyázzunk tehát jól magunkra! Holmi königliche und keizerliche állami theologiát ingyen se fogadjunk el, mert bizony mondom, meggyűlik majd a bajunk nekünk vagy utódainknak a Landesherrekkel és a kopuláris regnum Marianumos trójai falovakkal . . .“ Mert bizony ezek az előnyomuló jezsuitizmus vezényszavára ha adnak, hát vesznek is tőlünk. Ha egyháznak autonómiáját nem is vehetik el, de meggyengíthetik, vagy el vehetik „állami“ theologiánk autonómiáját, ők lesznek majd püspökeik, főfelügyelőik ez intézetnek. Holott azon kellene lennünk, hogy ha valahol, úgy éppen theologiáinkon érvényesüljön a legteljesebb mértékben egyházunk autonómiája. És ez alapon legyenek az egyházhoz oly szorosan kapcsolva, mint akár templomaink vagy lelkészeink, presbitereink. Csakis így lehetünk mentek a németországi ádáz állapotoktól. Igen ! lehet sőt kell is lenni egyetemszerü theologiánknak, lehet az állam költségén is, mert jogunk van ezt követelni ; de oly soha félre nem magyarázható kikötéssel, hogy e fakultás 1. nem állami, hanem cimében és mivoltában kizárólag ev. ref. felekezeti theologia ; 2. az állam felügyeleti jogától teljesen független úgy a jelenben, mint a jövőben oly annyira, mint amennyire nincs joga az államnak felügyelni a templomi szószékre vagy urasztalára, avagy az oltárra. így aztán nem kell félnünk az „állam“ ördögétől, sem ministransától: az ultramontanizmustól. Ami pedig a másik ördögöt, a német mintájú ultra-modern szellemet illeti, az előbbi feltétellel, az egyház autonomikus testéhez való kizárólagos szerves kapcsolás utján ezzel is elbánhatunk, ha az Ur Jézus által alapított és apostolai, különösen pedig sz. Pál által szigorúan újból megparanosolt episkopé, felügyelet hűen gyakoroltatik. E szigorú határozatokon belül legyen egyetemi felszerelése, tanárainak egyetemi tanári fizetése. 1 Már mi is pedzük!
